Egy jó módszer, hogy a bűn ne felejtődjön el

Többen írtak már hazánk polgárainak aranyhal-emlékezetéről - vagyis arról, hogy csináljon valaki bármekkora bakit is, azt pár év múlva hajlamosak vagyunk elfelejtetni. Ez nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a magas státuszban lévő emberek megúszhatják a semmivel, vagy minimális büntetésekkel a törvénysértéseket. Sajnos ez gyakori a magyar közéletben: a sánta kutyát előbb lecsukják, mint a nem erőszakos bűnözőket. De úgy néz ki, van egy remek módszer ennek elkerülésére.

Ha van olyan, aki önt megkárosította, és nem akarja, hogy ügye feledésbe merüljön, csak egy dolgot kell csinálnia: jelölje miniszternek! - állhatna szlogenként az igazságügyi tanácsadók asztalán, főleg a mostani helyzetet látva. Ugyanis az ellenzék, és más, reális értékítélettel bíró szakmabeliek azonnal elkezdték boncolgatni a jelöltek múltját, szenvedélyes régészként csontvázak után kutatva. És aki keres, az általában talál.

Bűnök a kormány élén



Bajnai Gordont már pár nappal azután tömeggyilkosnak titulálták, hogy hivatalosan ő lett az egyetlen miniszterelnök-jelölt. Ugyanis előkerült a Hajdu-Bét libaügye, amelynek következtében családok sokasága ment tönkre, és páran öngyilkosságba menekültek. Nem kellet sok ahhoz, hogy a tüntetéseken plüss libák, libatollak és élő-gágogó állatot jelenjenek meg - lassan kialakítva a sün után a libakultuszt is - örök mementóul Bajnai hibáinak.

Ami Bajnai esetében nem sikerült - vagyis múltbéli ügyei okán megakadályozni beiktatását -, az sikerült Vahl Tamás, majdnem gazdasági miniszternél. A bökkenő itt az volt, hogy a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) a leendő miniszter cégét megbüntette kartellezés miatt, méghozzá nem is egyszer. Erre egy kisebb médiahadjárat hívta fel a miniszterelnök figyelmét, aki azonnal tiszta múltat emlegetett, és ő maga is elítélte választottját - ennek következtében az a meghallgatástól is visszalépett.

A kormány egyik államtitkára lehet az a Boldvai László, akit a Tocsik-ügyben csúnyán elítéltek, de ez legkevésbé sem zavarja az új kormányt. Ahogy az sem, hogy Ficsor Ádám nem kapta meg a titokminiszterséghez szükséges támogatást a meghallgatáson, mivel nem volt meg a kellő tapasztalata. Igaz ez egyébként sem zavarta a névleg szakértői kormányt, hisz Draskovics Tibort már a sokadik miniszteri székbe ültette bele, annak ellenére, hogy eddig egyik feladatát sem hajtotta végre kielégítően.

Rablóból pandúr?

A legújabb etikai kétségek Oszkó Péter, leendő pénzügyminiszter körül lebegnek, méghozzá nem is akármilyenek. Pénzügyminiszterként az lenne a feladata, hogy maximalizálja az adóbevételeket, így kereszteshadjáratot hirdessen az offshore cégek ellen. Csakhogy Oszkó eleddig épp az offshore cégek népszerűségén fáradozott, hisz az általa vezetett Deloitte Zrt. azt tanította igen drága tanfolyamokon, hogy miként kell azokat alapítani a hazai adóterhek minimalizálása érdekében.

Persze elképzelhetnénk, hogy Oszkó rablóból pandúrnak áll, hisz így politikai karrierje mellett hírnevét is megalapozná. Csakhogy, ő egy "szakértői" kormány minisztere lesz, akik - elviekben - nem vállalnak további politikai munkát, hanem a kormányzás lejárta után visszatérnek az üzleti életbe. Így az is jó kérdés, hogy Oszkó kivel fog üzletelni miniszterelnöksége után, ha tényleg azok ellen fog küzdeni, akikkel eddig üzletelt.

A Bajnai-féle szakértő kormányra így lassan egy egész, felakasztott liba árnyéka vetül. Egy miniszter visszalépett, egy nem ment át a meghallgatáson, egyet nem lehet kirobbantani a székből - noha a szakértőséghez még csak köze sincs -, kettő pedig kétes ügyekbe keveredett. Ha a tendencia így folytatódik, akkor pár hét múlva egy teljesen új, ténylegesen szakértő kormány is létrejöhet. Persze nem szabad ennyire optimistának lenni, elvégre Magyarországról van szó.