Ancsin János játékosként maga is megélt néhány iszonyatosan fontos mérkőzést a jégen, sok kulcsfontosságú magyar győzelem részese volt a nyolcvanas és a kilencvenes években. Az Újpest és a Dunaferr legendás csatárja 225-ször húzhatta magára a címeres mezt, ha tehát valaki, akkor a jelenleg az Újpest szakmai irányítását végző hokifélisten pontosan tudja, milyen tényezők játszanak szerepet egy válogatott sikerben, esetleg kudarcban.

Egy ország szurkol a magyar jégkorong válogatott sikerének, azaz a bennmaradás kiharcolásának a hétvégén kezdődő svájci A csoportos világbajnokságon. Reális elvárás, vagy csak álom a bennmaradás?

Nagyon szeretném azt látni, hogy a srácok nagyon jó, agresszív, önfeláldozó játékkal csinálják végig a világbajnokságot. Csak sajnos ez sem biztos, hogy elég lesz ahhoz, hogy bennmaradjunk.

Bizony, sokan mondják, hogy nagyobb csodára lenne szükség Svájcban, mint tavaly Szapporóban a feljutáskor…

Reálisan végiggondolva egy meccset tudnánk nyerni csak a hat mérkőzésünkből. Persze én lennék a legboldogabb, ha kettőn vagy többen tudnánk nyerni. Viszont nem árt hangsúlyozni, hogy a realitás szerint maximum egy meccset tudunk megcsípni. Persze a fiúk tavaly is megmutatták, hogy képesek a csodára, most azonban még a szapporói történetnél is nagyobb meglepetésre lenne szükségünk a bennmaradáshoz.

Kérdés, hogy melyik lesz az az egy meccs. Csoportunkban Kanada és Szlovákia képviseli az atomhokit, de a fehéroroszok ellen sincs sok csapatnak esélye.

Úgy gondolom, hogy a három csoportmeccsünkön kevesebb a sanszunk a győzelemre, mint az esetleges, s nagyon valószínű alsóházi csoportban, ahol már ténylegesen a kiesés elkerülése a cél. Kanadáról felesleges beszélnünk, s érzésem szerint Szlovákia is sokkal jobb teljesítményt fog nyújtani, mint tavaly.

Talán rosszkor jött nekünk az, hogy tavaly olyan csúnyán leszerepeltek északi szomszédjaink...

Igen, ők 2002-ben még világbajnokok voltak, tavaly Kanadában azonban óriásit betliztek, a kiesőzónába kerültek. Érzésem szerint ilyen még egyszer nem fog velük megtörténni, s fogadkoznak is rendesen, óriási elánnal fognak ellenünk is küzdeni. A fehéroroszok sem sokkal rosszabbak, nálam benne vannak az első nyolcban.

Azt azonban tudomásul kell vennünk, hogy mivel mi voltunk a leggyengébbnek besorolva az A csoportos mezőnybe, mi kaptuk a lehető legnehezebb három ellenfelet.

A bravúr tehát lehet, hogy csak a többi csoportnegyedikkel szembeni élet-halál harcban jön elő.

Én már annak is örülnék, ha biztosan a csoportok papíron leggyengébbjeivel, azaz a franciákkal, az osztrákokkal és vagy a norvégokkal vagy a dánokkal kellene megvívnunk majd a harcot. Az ugyanis megnehezítené, vagy egyenesen lehetetlenné tenné a dolgunkat, ha a tavalyi évhez hasonlóan egy sztárcsapat is az alsóházba kerülne. A francia csapatot már régen láttuk, de abban biztosak lehetünk, hogy nem gyengültek sokat az elmúlt években. Az osztrákok szerintem előttünk járnak. De a norvégok ellen lehet sanszunk, ha hiba nélkül játszik a csapat, s a kapusteljesítmény is megfelelő lesz. Mindezek miatt mondom én azt, hogy egy győzelmet be tudunk húzni, de az a baj, hogy a bennmaradáshoz kettő kellene.

A kérdés az, hogy milyen játékkal tudjuk majd behúzni a fontos győzelmeket.

Biztos, hogy nem mi fogunk a legtöbbször támadni, a legtöbb esetben védekezni leszünk kénytelenek – ez azonban talán még fekszik is nekünk. A lehetséges magyar sikerek kulcsa azonban a jó kapusteljesítményben, az összeállt, és hiba nélküli védekezésben és a gyors kontrákban lesznek fellelhetők. Hál’ Istennek vannak olyan játékosaink, akik egy vagy két helyzetből is tudnak gólt lőni, viszont arra, hogy kivédekezünk minden támadást és majd kontrából nyerjük a meccseket, nem lehet alapozni. A realitás ugyanis nem az, hogy mi tizenkettőt, az ellenfél pedig harmincat lő kapura, mégis mi nyerünk…

Persze mi ezt szeretnénk látni. Ehhez persze az is kell, hogy a kulcsjátékosaink hozzák magukat. Ön szerint kikre hárul a legnagyobb teher majd a keret tagjai közül?

Először is Szuper Leventére, aki ha úgy fog védeni, mint a finnek és a norvégok elleni felkészülési meccseken, akkor nem lesz baj. Hátul Tokaji Viktor és Szélig Viktor lehet a meghatározó duó, elöl pedig a Ladányi-féle sorra hárul talán a legnagyobb feladat. Ladányi Balázs, Vas Márton és Peterdi Imre vállán ugyanis a szokásosnál is nagyobb súly lesz, hiszen a Palkovics-féle sor a sajnálatos tragédia miatt nem az évek óta megszokott összeállításban fog hokizni.

Ha a felsorolt nevek, s persze minden egyes jégre lépő magyar srác a maximumot hozza ki magából, s kis szerencsénk is lesz, meglehet a tavalyi szapporói csoda után a még nagyobb, még hihetetlenebb varázslat, a bennmaradás.