A kontinens jövője

A Dél Afrikai Köztársaság Afrika legelismertebb, legmodernebb és sokak szerint legdemokratikusabb állama, így az ottani választások mintául szolgálnak Afrika többi országa számára. De nem csak minta, hanem jelzőfény is a többi kontinens felé: ha ott valami baj van, akkor az egész kontinens forró terepnek számít. Mivel a válság érzékenyen érintette a fekete kontinenst - egyesek szerint az évtized folyamatos gazdasági növekedésének eredményeit egycsapásra tönkreteheti -, így Afrikának roppant fontos, hogy a külföldi tőke ne ijedjen el.

A parlamenti választás tegnap kezdődött. Hazai rendszerhez hasonlóan országos listákra és egyéni, körzeti jelöltekre is szavazhatnak az arra érdemesek, mindkét módszerrel 200-200 főt juttatva a négyszáz fős törvényhozásba. Összesen 43 párt indult a választásokon, s ebből 11 tudott az ország mind a 9 régiójában egyéni jelöltet állítani. 23,8 millió személy jogosult a szavazásra, a részvételi hajhajlandóság pedig várhatóan olyan magas lesz, mint 2004-ben: 78,7 százalék.

Élet a politikában

Az országot 1994-óta az apartehiddel leszámoló, Nelson Mandela nevével fémjelzett Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) vezeti, méghozzá kétharmados többséggel megválasztva - így az ellenzéknek eddig esélye sem volt beleszólni a politikába. Ám tavaly Thabo Mbeki elnök és pártelnök összecsapott Jacob Zuma jelenlegi pártelnökkel (és leendő elnökkel), ami hatalmas botrányt és számos jogi ügyet eredményezett. Ennek hatására az ANC-ből kivált a Mbeki-szárny és megalakult a Nép Kongresszusa (COPE).

Azonban úgy tűnik, hogy nem a COPE jelenti a legnagyobb veszélyt az ANC számára, és még csak nem is a formaiságok miatt felfüggesztett korrupciós per (ami Zuma várható elnöksége alatt újra fog kezdődni, beárnyékolva a kormányzást), hanem egy fehér nő. Pontosabban a balközép orientáltságú Demokratikus Szövetség (DA) elnevezésű párt elnöke, Helen Zille. Legalábbis ezt látszanak igazolni az eddigi eredmények.

Bár még csak a szavazatok alig 10 százalékát számolták össze, könnyen lehet, hogy ez lesz az eredménye a maradék 90 százaléknak is. Ezek alapján az ANC a szavazatok 66 százalékát szerezte meg, míg a DA 17-et, a COPE pedig 8-at. Az ellenzékiek sem kételkednek abban, hogy az ANC fog győzni, ám ők abban bíznak, hogy ezúttal nem szerzik meg a 2/3-os többséget, így nekik is érdemi beleszólásuk lesz a kormányzásba. Azonban erre árnyékot vet Zuma lehetséges szövetsége a kommunistákkal - akik Mbeki elleni harcában is támogatták.

Lehetséges következmények

Jacob Zuma kampányában a szegények megmentőjeként tetszeleg, és az Apartehiddel riogat, noha annál jóval nagyobb gondok nyomják a vezető párt vállát. Hiába eddig minden, a szegénységet nem tudták felszámolni, továbbra is ez az ország egyik legégetőbb problémája - bár helyzet sokkal kedvezőbb, mint más afrikai országokban. Az AIDS megállíthatatlanul terjed, minden beleölt dollármillió ellenére, és a bűnözés is kezdi elérni azt a szintet, ami már veszélyezteti a jövőre megrendezendő futball VB-t, eközben 20 százalékos szinten van a munkanélküliség.

A fenti problémákon kívül a kormány legnagyobb gondja a demokrácia ideje óta recesszióba lévő gazdaság helyrepofozása. Ez lehetetlen az 1996 óta pozíciójában lévő, a külföld által elismert és megbecsült pénzügyminiszter, Trevor Manuel nélkül - aki viszont Mbeki-vel és társaival együtt kilépet az ANC-ből. Azonban Trevor is belátta ezt és - vagy a bársonyszék csábítása, vagy az ország fejlődése miatt, de - bejelentette, hogy az új kormányban is vállalni fogja a pénzügyminiszteri posztot - amit Zuma természetesen nem ellenzett.

A külföldi tőke főleg attól fél, hogy Zuma túlságosan baloldali intézkedéseket hoz, amivel az eddigi gazdasági intézkedéseket elronthatja, ami kifejezetten nagy kockázatot jelent a beáramló tőke számára. Manuel kifejtette, hogy a gazdasági növekedést és a szegénység felszámolását máshol is összehozták egyszerre, így nekik sem lesz lehetetlen. A kommunista vádakra pedig megjegyezte „gazdaságunk nem lesz ideológiai alapokon nyugvó, továbbra is marad racionális”.

Bár Manuel bejelentése nagyban javította az esélyeket, továbbra sem tudni, hogy képes lesz-e „Afrika motorja” újra beindulni. A korrupciós vádak is csak a káosz közelítő fellegét lebegtetik meg, ugyanis Mbeki távozásával nem maradt potenciális jelölt, aki átvenné a párt vezetését, ha a vádak bizonyosságot nyernének Zumával szemben. Minden esetre a világ árgus szemmel figyeli, ahogy Dél-Afrika épp számol.