A Magyar Turizmus Zrt. Dél-Alföldi Regionális Igazgatósága által újságírók számára szervezett kirándulás során Gyomaendrőd nevezetességeit, köztük a Körös Étterem annak számító két szakácsát is bemutatták.


Tavaly októberben a világ minden tájáról érkeztek szakácsnők, szakácsok és cukrászok Erfurtba, a szép német városba, hogy tanúbizonyságot tegyenek a szakácsművészet területén nyújtott kiemelkedő teljesítményükről.

A nemzetközi szakácsművészeti kiállítást - vagy ahogy elterjedt, a szakácsolimpiát - először 1900-ban rendezte meg az akkori szövetségi elnök, Carl Matthäus Banzer. A legnagyobb és leggazdagabb hagyományokkal rendelkező szakács-show-t azóta négyévente szervezik, mindig az olimpia évében. Ilyenkor szakácsok és cukrászok Mekkájává válik Erfurt, hiszen több mint 47 ország ízmesterei forgolódnak a nem kisméretű konyhákban.

Tímár Andrással, aki Erfurtban a szakácsolimpián a Békés megyei csapat tagjaként bronzérmes lett, és januárban megkapta az Alföld Turizmusáért díjat is, arról beszélgettünk, hogyan jut valaki hasonló elismeréshez.

- A fiam is és én is vendéglátó ipari szakiskolát végeztünk - kezdi a beszélgetést az apa, Tímár András. - Hivatalosan szakácsmesterek vagyunk, én húsvét után a Balatonon megkaptam a régen várt mesterszakácsi címet is, ez egy fokkal magasabb elismerés, mint a szakácsmesteri.
- És a fia, Albin?
- Ő még vár erre. Egyedül is, de ketten együtt már szép számú díjat gyűjtöttünk össze. Diploma, bronzérem és még sorolhatnám, a birkapörköltfőző versenyeket nem is említve. Ez volt az első közös versenyünk, amelynek az az érdekessége, hogy most fordult elő először, hogy apja és fia együtt versenyzett.

Alcím: A vendégek mind megették

- A gyomaendrődi Körös Szálloda és Étteremben, vagy ahogyan a városban emlegetik, a Hollerben, sőt a Kondorosi Csárdában is együtt dolgoznak. Látszik, hogy összeszoktak. Ön kitől tanulta a mesterséget?

- Muci nénitől, aki a Hollerben volt főszakács. Nála kezdtem tanulni. Később meglestem, hogyan készítik a hidegkonyhai ételeket a versenyeken. Ma már könnyebb, mert amikor az olimpiára készültünk, akkor mesterszakácsok foglalkoztak velünk.

A 2008-as erfurti szakácsolimpián ő volt az öttagú Békés megyei csapat kapitánya. Mint mondja, az olimpián a sertésből és a marhából készült ételek háttérbe szorultak, inkább a zöldségek, a halak és a szárnyasok vitték a prímet. Az öt nap alatt egyhuzamban 58 és fél órát dolgoztak. Díjukat a szponzoroknak is köszönhetik, hiszen nélkülük elindulni sem tudtak volna, a Békés megyei vendéglátó iskolák, a megye és színház is "beszállt", így közös a büszkeség.

Némi ízelítő a versenyből: minden nemzeti válogatottnak 120 adag ételt kellett készítenie, hat konyhában dolgoztak, és a vendégek számára 6 x 120 adagot főztek. Harmincöt eurót kértek ebédenként. A 720 adag mind elfogyott, nekik alig maradt. Fontos szempont volt, hogy az első adagnak is ugyanolyannak kellett lennie, mint az utolsónak.

Az 1910-ben épített épületet most újítják fel, a pizzériás rész már készen van, már csak a szállodaszárny és az étterem maradt hátra. Amikor ott jártunk, éppen a helyi szakmunkástanulók tették le vizsgáikat. Ha teljes egészében elkészül a szálló, több helyük lesz a nekik is.

Egyébként a szép, virágos környezetért járó Rozmaring-díjat a Dél-Alföldi régióban a Kondorosi Csárdának ítélték. A híres szakácsmester szerint ez kizárólag a feleségének köszönhető.