Jelenleg akkora a pangás a magyar belpolitikában, hogy egy alapjáraton kevésbé nagy nyilvánosságot kapó ügy is a reflektorok fényébe kerülhet. A fővárosi közgyűlésbe való új tag jelölése éppen ilyen. Normál esetben egy helycsere a fővárosi vezetők közt – főként, hogy nem komoly posztról, csupán egyszerű képviselői helyről van szó – nem szokta megugrani az érdeklődési küszöböt. Most azonban két ok miatt is sikerült.

A Hunvald-sztori

Az egyik ilyen ok a Hunvald György körüli botrány. Az erzsébetvárosi polgármester letartóztatásával nemcsak az MSZP kapott egy komoly gyomorszájast, hanem a fővárosi közgyűlés is. Hunvald ott is képviselő volt, a börtönből azonban nem tudja ellátni e feladatát.

A közgyűlés patthelyzetbe került. Az egyfős többség elolvadt az ellenzék egyensúlyba került a Demszky vezette liberális szocialista koalícióval. Pont akkor, amikor a legfontosabb törvényt, a fővárosi költségvetést kellene elfogadni. Létkérdés volt tehát a szociknak és Demszkynek, hogy Hunvald helyére találjanak valakit.

Hunvald azonban nem adta könnyen magát. Hogy végül milyen háttéralkuk eredményeként döntött úgy, hogy lemond a mandátumáról, nem tudjuk, de bizonyosan kapott érte valamit – hiszen ez elemi érdeke volt.

Szélcsend

A sajtó folyamatosan ott szaglászott az ügy körül, ezért egyáltalán nem meglepő, hogy a Hunvald helyére kerülő politikus is reflektorfénybe kerül majd. Mindezt azonban tetézte, hogy a belpolitikai forgószél, mely az utóbbi hetekben-hónapokban hatalmas söprést végzet az országban, gyenge szellőcskévé csendesült, alig rezdülnek a politikai ágacskák. Naná, hogy vérebként harap rá a sajtó mindenre, ami csak mozdul. Az MSZP pedig mozdult, méghozzá rendkívül szerencsétlenül.

A szocialisták nem mérték fel ezeket a tényezőket és egy olyan hölgyet jelöltek Hunvald helyére, akinek múltja sötét titkokat rejt. Lehet, hogy annyira megörültek Hunvald lemondó nyilatkozata kézhezvételének, hogy nem is foglalkoztak azzal, ki lesz az utód, csak legyen már valaki. Nagy bakit követtek el ezzel. Mert Kivágóné személyénél keresve sem találhattak volna rosszabbat.

A hölgy a kommunista diktatúrában kémelhárítóként dolgozott, azaz az antidemokratikus és elnyomó rendszernek nemcsak tagja, de ami a lényeg, fenntartója is volt. Ez joggal piszkálhatja a csőrét a sajtónak és a pártoknak is. Mert, azon kívül, hogy a volt állambiztonságist a jobboldali orgánumok megpróbálják befeketíteni, a fajsúlyos politikusok is megszólaltak az ügyben.

Ízléstelenség és cinizmus

Az SZDSZ részéről John Emese, a liberálisok fővárosi frakcióvezetője – aki az emlékezetes ferencvárosi képviselőválasztáson vádoltak hamis kopogtatócédulák használatával – még mentegette az MSZP-t. Mint mondta ez a kérdés a párt belügye, és nem a múlt a lényeges, hanem a város jövője.

Párttársa Bőhm András, aki a fővárosi képviselőség mellett az Országgyűlésnek is tagja, már egészen mást nyilatkozott: szerinte Kivágóné jelölése politikai ízléstelenség. Mára ez az SZDSZ hivatalos álláspontja is. A párt bízik abban, hogy az MSZP budapesti elnöksége visszavonja döntését, és egy új, alkalmas személyt jelöl a pozícióra. Az ügynöktörvény megalkotása mellett évek óta érvelő párttól nem is várhattunk mást. John Emeséből inkább csak a rossz beidegződés beszélhetett, hogy védte a koalíciós partnert.

Az Fidesz cinikusan „jellemzőnek” nevezte, hogy a szocialisták egy előzetes letartóztatásban lévő politikus helyett egy volt kommunista állambiztonságisban találják meg a megfelelő személyt. Az MDF arra kérte az MSZP-t, hogy nevezzenek meg inkább egy feddhetetlen demokratát a posztra.

Kiteszik a szűrét?

A nagy nyomásnak egyelőre ellenállnak a szocialisták. Minden bizonnyal most már megszavaztatják a költségvetést a hölggyel - erre csütörtökön lehetősége is lesz. Ám a HírExtrának szocialista források azt jelezték, egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy nemsokára lemondatják a volt elhárítót és mást ültetnek a helyére.

Az, hogy csak gombnyomásra kellett oda valaki, nyílt titok, nincs is mit szépíteni rajta. A gond az, hogy ezt meg lehetett volna stílusosabban is oldani. Sőt, akár nyerni is lehetett volna vele. Ha egy fiatal, ambiciózus, a múlt rendszertől teljesen független politikust jelöltek volna, aki esetleg még szimpatikus is, a párt nagyot profitálhatott volna belőle és kissé tompíthatta volna Hunvald-sztorit. Így azonban az egész egy burtális melléfogás.