RMDSZ-EMNT-Székelyföld „felosztással” válhat-e hárompólusúvá az erdélyi magyar politika?

Nem zárom ki a hárompólusú magyar politika létrejöttének lehetőségét, de a normalitás a bipoláris rendszer lenne. Hangsúlyos: ebben a rendszerbben az együttműködésnek legalább olyan súllyal kell rendelkeznie, mint a versenynek. Egy kisebbségi társadalomban nem képzelhető el egy olyan több osztatú politikai mező, amelyben a dialógus alacsony szintű. A jelenlegi magyar társadalomban pont ez érezhető: még párbeszéd sincs a politikai szereplők között. Egy kisebbségi társadalomban ez elképzelhetetlen. Többségi közegben kell az intézményeinket létrehozni, a céljainkat egy – általában – nem túl barátságos közegben kell megvalósítani.

A fenti kérdés úgy volt értendő, hogy mégiscsak van három különböző irányvonal, akik nem feltétlenül riválisok, de nem is egyeznek.

Egyelőre nem ebben gondolkodunk. Az EMNT egy olyan autonomista mozgalmat szeretne mindenekelőtt konszolidálni, amely a magyar politikai szerveződéseknek partnere lehet. A következő években persze sok minden eldől azzal kapcsolatban, hogy merre fejlődik tovább az erdélyi magyar politika.

Azon túl, hogy normalizálódni látszanak az RMDSZ-szel való kapcsolataik, s azon is túl, hogy a székely politikusokkal is megfelelő a viszonyuk: milyen a viszonyuk a román politikai elithez?

Az eddigi tevékenységünk nem közvetlen politikai cselekvés volt, ezért a román politikai pártokkal nincs mindennapos együttműködés, azonban soha nem volt rossz a kapcsolat az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és a különböző román politikusok között. Mi célként is fogalmaztuk meg, hogy az autonómiát nem is csak a saját közönségünknek kell bemutatni, hanem a román többséget is meg kell barátkoztatni ezzel a gondolattal, s elfogadtatni velük, hogy az autonómia nem zavarja a román állam politikáját.

Ahogy erősödik az EMNT szerepe a politikában, közéletben, annál hangsúlyosabbá fog válni a román politikai és szellemi elittel való kapcsolatot. A nyomvonalak ki vannak jelölve, nagy változás nem várható, csupán erősíteni szeretnénk azokat a kapcsolatokat, amelyeket az EMNT tagjai az elmúlt húsz évben kiépítettek.

Van reális esélye a székely, illetve az erdélyi autonómiának?

Utópia lenne azt gondolni, hogy a következő 1-2 év alatt áttörést lehet elérni, de azt hiszem, hogy a folyamatos előrelépést kellene állandósítani, a megszerzett jogokat, elért célokat be kell építenünk a rendszerbe. Ezen túl fel kell használnunk a román közigazgatási reformot, s a decentralizáció kérdését, amelyek most napirenden vannak, s még a román politikusok is partnernek tűnnek. Az összes kérdést, amelyet az autonómia fogalmán belül próbáltunk definiálni, be kell gyűjteni s bele kell építeni a stratégiánkba.

Ezen túl a kulturális autonómiával kapcsolatban ki kell használni a mai trendet; az RMDSZ kongresszusán maga az államelnök értett egyet a kulturális autonómiával, aminek fontos, hogy törvényi formát adjanak. Az Erdély-kérdést, illetve általában a magyar közösségek kérdését európai uniós szintre kell emelni, amelyek számára létkérdés a közösségi autonómia. Látok mozgásteret a Kárpárt-medencei Magyar Autonómia Tanácsban, a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumában, valamint egy új nemzetstratégiában, a magyar integrációs intézmények megerősödésében. Ha mindegyik hozzátesz egy kicsit, hogy ha mindenki hozzáteszi a magáét, akkor éveken belül az autonómia közelébe kerülhetünk.

Az anyaországi politika hogyan áll ehhez?

Ha egy egységes magyar nemzetstratégiában megtaláljuk az autonómia helyét, akkor azt hiszem, hogy szövetséges lesz a magyar politikum is, a diplomácia, a brüsszeli képviselet. Erős anyaországi támogatás nélkül a határon túli magyar közösségek magukra maradnak, s a maguk bozótharcát kell, hogy folytassák a saját országuk többségi elitjével. Ez egy olyan elem, amin változtatni kellene, hiszen az elmúlt években – finoman fogalmazva – kicsit leült a magyar nemzetpolitika.

Volt egy kísérlet, körülbelül 10 esztendővel ezelőtt, amikor az erdélyi románsággal való stratégiai partnerséget meghirdettük. Akkor nem voltak a körülmények érettek erre, s most sem ideális a képlet, azonban a régiók Európája, a regionális érdekek beazonosítása megkönnyíti a helyzetünket. Nem állt össze egy robbanó elegy, nem állt össze egy transzetnikus erdélyi regionális mozgalom, de úgy látszik, hogy valami mozog. Talán az Európai Unió regionalizmus irányába történő ösztönzők csökkentik a nemzetállami befolyást a régiók javára, ami segítene nekünk is. Az Európai Parlament következő öt éves ciklusában ezért fogunk lobbizni Brüsszelben, ezen fognak dolgozni az európai parlamenti képviselőink.