Kellenek az angyalok!

Arias, aki hosszú ideig volt vatikán tudósító, a boldogságról és a vallásról írt esszéi, köztük a magyarul is megjelent A harmadik évezred istene után az angyalokkal foglalkozik és úgy mutatja be őket, mint a magány abszolút ellenszereit - az El País spanyol napilapnak adott interjúban fejtette ki bővebben a témával kapcsolatos gondolatait.

"Az angyalok régi vallásokból és civilizációkból maradtak ránk. Ők a barátság legjobb metafórái és az életben csak a barátok, az igazi angyalok képesek megszabadítani bennünket az egzisztenciális magánytól" - mondja. Ez a magány szerinte azért alakult ki, mert nem tudjuk, kik vagyunk, miért vagyunk a világon, és hol végezzük. Ezeket a kérdéseket már feltette magának a neolitikumi ember is, amikor megrémülve a haláltól, a túlvilágtól, temetni kezdte halottait. Az angyalok nem keltenek félelmet az emberekben, nem ítélkeznek, mindent megbocsátanak, csak ott vannak az emberek mellett. A Bibliában emberként jelennek meg és a zsidó vallásban vannak nőnemű angyalok is. Ezért is lehet beszélni az angyalok neméről. De a katolikus egyház régen is, ma is, fél a szextől, amely "a szabadság egyik eleme", ezért "kasztrálta" az angyalokat - vélekedik Arias.

Mivel vannak bukott angyalok is, felvetődik, hogy a jó mindig legyőzi-e a rosszat. "Az emberiség már régen nem létezne, ha a sok démon és erőszak ellenére nem a jó kerekedne felül. Egész világunk jobb ma, mint 50 évvel ezelőtt, és száz év múlva még jobb lesz. A rossz olyan, mint a vér, azonnal látható. A jó viszont láthatatlan" - mondta optimistán.

Arra a kérdésre, hogy nem különcsége-e angyalokról írni, Juan Arias így válaszolt. "A világ boldogabb lenne, ha volna bátorsága egy kicsit különcnek lenni. Ha az angyalok a legjobb metaforái valaminek, ami nem ítélkezik feletted, akkor a világnak szüksége van angyalokra" .