Salgótarjánban is megvetné a lábát a Sodexo. A francia anyavállalattal rendelkező nemzetközi cég többek közt közétkeztetéssel foglalkozik. Most e tevékenységét a Nógrád megyei városban, Salgótarjában is folytatni szeretné. Ehhez elég lenne megnyernie egy pályázatot, ám a benyújtott anyag számtalan kérdést felvet.

A HírExtra előzetes információi szerint a Sodexo olyan feltételeket vállalt magára, amik szinte teljesíthetetlenek, jobban mondva kizárólag úgy teljesíthetők, hogy az nemhogy profitot, de ráfizetést jelent a cégnek. Közben pedig a szolgáltatás színvonala erőteljesen lecsökken.

Mi ebben a trükk?

A salgótarjáni közétkeztetésre kiírt pályázat – mely jó néhány százmilliós támogatásról szól – egy évben határozta meg a szigorú feltételeket. Egy évig kell vállalni, hogy „a jelenlegi szolgáltató által foglalkoztatott dolgozókat legalább a jelenlegi bérükkel és egyéb juttatásaikkal jogfolytonosan továbbfoglalkoztatja minimálisan a szerződéskötéstől számított 1 éves időtartamban, másrészt biztosítja az aktuális ellátási rendszerben az intézmények által foglalkoztatott közalkalmazottak részére az előzőek mellett a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. Tv. szerinti juttatásokat is, továbbfoglalkoztatott érintett dolgozók béradatait, és egyéb juttatásait.”

Tehát egy évig kihúzza a cég elbocsátás nélkül, ám annak lejártával úgy rúghatja ki a dolgozókat, hogy a lábuk nem éri a földet. (A pályázat öt éves szerződést jelent). Muszáj is neki, hiszen nem tud mást tenni, ha profitot akar elérni. Ráadásul ahhoz, hogy a pályázatot megnyerje, olyan alacsony árat kellett meghatározzon, amivel csak rendkívül alacsony színvonalon tartható fenn a működés. Például jelen esetünkben egyes információk szerint a Sodexo alacsonyabb arányszámokkal dolgozik, mint az 5 évvel ezelötti pályázatuknál, ami figyelembe véve az inflációt, a vállalkozásokat terhelő nehézségeket, a forint euróhoz viszonyított leértékelődését és korántsem mellékesen a válság okozta megnövekedett terheket és drágulást több, mint meghökkentő, s legalábbis elgondolkoztató.

Mit mond a törvény?

Ha csupán a törvényi hátteret nézzük, akkor azért nem ennyire rossz a helyzet. Felkerestük a Saldo Pénzügyi Tanácsadó Zrt. pályázati szakértőjét, aki elmondta, be lehet adni olyan pályázatot, amely kirívóan alacsony árakkal számol, ám az, hogy ezzel nyer is, nem feltétlenül biztos.

A törvény ugyanis világosan rendelkezik az ilyen esetekről. Ha valaki kirívóan magas illetve kirívóan alacsony árajánlatot tesz, akkor azt a kiírónak kötelezően meg kell vizsgálnia – mondta a szakértő. Azaz rá kell kérdezni, hogy a cég hogyan képes teljesíteni a vállalást. A pályázatot benyújtónak pedig objektív tényekkel és adatokkal kell alátámasztani, miként képes az alacsony árakra. A törvény azt mondja, hogy a gazdasági ésszerűséggel összeegyeztethetően kell eljárnia. Vagyis direkt veszteséget nem termelhet.

A pályázó tehát akkor sem vállalhatja be, hogy veszteségesen működteti a szolgáltatást, ha arra lenne pénze. Ez bármily furcsának is hangzik, de bizonyos multinacionális cégeknél vagy komoly tőkével rendelkező hazai vállalkozásoknál elképzelhető. Ők megtehetnék, hogy egy adott területen csupán referenciaként vannak jelen és ugyan veszteségesen végeznék a tevékenységet, ám a reklámérték miatt mégis megérné jelen lenniük.

Minden áron nyerni

Azzal mindenki tisztában van, hogy megnyerni egy pályázatot úgy lehet, ha minél kedvezőbb ajánlatot ad az adott vállalkozás. Ám magyarországi példák sora azt mutatja, hogy a nyerni akarás felülírja az észszerűséget.

Sokszor olyan pályázatok születnek, amik csak papíron állnak meg, ám a gyakorlati élethez semmi közük nincs. Olyan árakat, dolgozói létszámot, és egyéb feltételeket vállalnak be, melyekkel képtelenség normálisan beindítani vagy működtetni egy vállalkozást. Mégis a végén valamiért ők a befutók.

Az világos, hogy a törvény megpróbálja bezárni a kiskapukat, ám azt is tudjuk, hogy papíron mindent be lehet bizonyítani. Végül is csak a közbeszerzési bíráló bizottságon múlik, hogyan határoz. Ők pedig nem egyszer egészen más logika alapján döntenek.

A közbeszerzéseknél sokszor gond, hogy a kiíró rövid időintervallumot határoz meg egy vállalkozásnak, ahelyett hogy hosszútávra, 10-20 évre tervezne. Ez pedig alapjában véve határozza meg a cégek hozzáállást. Ha hosszabb időre lehetne - mi több kellene - szerződést kötni, a szerencsevadászok kirostálhatóak lennének: azok maradnának, akik komolyan gondolják, hogy ebből kívánnak megélni és nem csupán gyorsan meggazdagodni.

Happolás

A valódi gond az ilyen típusú pályázatoknál, hogy olyanok elől veszik el a lehetőséget és a pénzeket, akik fejleszteni akarnak, akik kiváló színvonalat ígérnek a beküldött anyagaikban, akik becsületesen bevállalják a felmerülő költségeiket, akiknek nem csak a pályázati összegig ér el a látásuk, hanem jóval távolabbra tekintenek. Olyanok elől, akik létrehoznának egy prosperáló vállalkozást, s egyre több munkahelyet hoznának létre. Pedig manapság éppen erre lenne a legnagyobb szükség.