- Kórházi fertőzések voltak, vannak és lesznek is - összegzi röviden véleményét dr. Böröcz Karolina, az Országos Epidemiológiai Központ Kórházi Járványügyi Osztály főorvosa. - A kórházakban mindenütt előfordulnak kórokozók és baktériumok, ha lehet még nagyobb számban, mint bárhol közvetlen környezetünkben.

Ezek jelenlétét teljes mértékben hatástalanítani nem lehet, semmiféle szabály, szigor nem alkalmas rá. Tehát biztonságos, steril környezetet csak a kórházak bizonyos területein, például a műtőkben várhatunk el. Viszont a legtökéletesebb higiéniai fegyelmet, a soha nem felesleges és semmikor sem elegendő tisztaságot, a gyakori kézmosást, a személyi és környezeti higiénia európai normák szerinti betartását igen.

A kórházi fertőzések mindig nagyobb visszhangot és figyelmet kapnak, mint a máshol történők, ennek oka talán az, hogy a kórházi lét mindenképpen egyfajta ingerültséget, érzékenységet vált ki a betegekből, és hozzátartozóikból is.

- Ha kórházi fertőzésekről beszélünk, mindenképpen meg kell különböztetnünk a gyakrabban előfordulókat, mint a sebfertőzések, a húgyúti fertőzések, a szepszis, a tüdőgyulladás, a különféle bőr- és lágyrészfertőzések - sorolja a főorvos. - Egy másik csoportot képeznek az olyan eszközök útján terjedő fertőzések, mint a katéter, lélegeztető gép, táplálék szonda, kanülök, vesedialízis során alkalmazott eszközök. Ezek önmagukban is mind kockázati tényezőt jelentenek.

Közlése szerint vannak ritkábban előforduló fertőzések is, mint például az idegrendszerrel kapcsolatosak. Ma már a korábban rettegett ételmérgezések szinte kizártak, az ételkészítés szigorú HACCP-rendszerben történik. A különféle kórházi textíliák tisztítása is csak egészségügyi jogosítvánnyal rendelkező mosodákban végezhető, a gyógyszerek, vegyszerek és veszélyes hulladékok kezelése szintén szigorú szabályozás szerint zajlik.

Ötmillió fertőzés

Ezek a példák tükrözik azt a sokféle kockázati tényezőt, amely egy kórházban fertőzésekhez vezethet. És azt sem szabad elfelejteni, hogy a kórházak "hozott anyagból" dolgoznak, a legkülönbözőbb típusú megállapított vagy rejtett betegségekkel érkeznek a páciensek, különböző szociális környezetből, esetleg legyengült immunrendszerrel - ezek mind olyan tényezők, amik növelik a fertőzési kockázatokat.

A kórházakban azonban nemcsak a betegek vannak kitéve fertőzéseknek, hanem az ott dolgozók is. Nem véletlenül emlegették gyakran régebben, hogy a bányászok után az orvosok a legveszélyeztetettebbek. Hogy valójában sok vagy kevés a fertőzések száma kórházainkban, azt egyetlen szóval lehetetlen meghatározni Böröcz Karolina szerint:

- Bár nálunk pontos, naprakész adatok nem állnak rendelkezésre az összes kórházi fertőzés számáról, az Európai Betegség Megelőzési Központ (ECDC) vonatkozó becslése szerint évente 5 millió fertőzés kialakulása várható a földrészen, ezek közül 1 százalék végződik biztos halállal, további 2,7 százalék pedig még lehet végzetes kimenetelű. Ha ezek függvényében nézzük a magyarországi helyzetet, azt láthatjuk, hogy a 2006. évi betegforgalmi adatokra vetítve - ez 1,8 millió kórházi ápoltat jelent - nálunk 90 ezerre rúghatott a kórházi fertőzések száma. Közülük 1 százalék, azaz 900 fertőzés végződhetett halállal, a kórházi fertőzést elszenvedett páciensek további 2,3 százalékának halálában pedig közrejátszhatott ez a körülmény.

Vagyis a kórházi fertőzésekből eredő halálozások száma összességében elérhette a 3300-at. Ami azt jelenti, hogy a kórházi fertőzésekből adódó halálozás első helyen áll hazánkban a fertőzések okozta halálozások listáján, jóllehet kisebb mértékű a baleseti halálozásnál. Természetes, hogy legkedvezőbb lenne nullára csökkenteni a kórházi fertőzések számát, de a baktériumok, vírusok és gombák egyre inkább szaporodó, minden ellenszert túlélő, edzett hadával szemben igen nehéz felvenni a harcot. Az elkerülhetőt mindenképpen el kell kerülni, ez egyéni és közös érdek olyan közintézményekben, ahova a betegek nyilvánvalóan gyógyulni mennek, és nem újabb betegségeket összeszedni esetleges fertőzések útján.