Sebeők János egykoron – pontosan hat évvel ezelőtt - a Big Brother Show celebadásának egyik résztvevőjeként nem csupán a Házba vonult be fél földgömbbel a fején, hanem a magyar showbizniszbe, a hazai sztárvilágba is. János addig is csinált nem mindennapi témájú és töltetű performance-okat, showkat, de - amit sem a közönség, sem az értelmiség nem emésztett meg - ezeket egyik napról a másikra áthelyezte a bulvár világába. Sokan vannak, akik azóta sem értik János ezen lépését, viszont most nagyon úgy tűnik: az ellenlábasok megnyugodhatnak végre, hiszen a médiafilozófus önként takarodót fúj magának és parádés megnyilvánulásainak.

A BB Házat megjárt híres földgömb-fejfedő másik felét a Hal a tortán adásába vitte magával nemrég Sebeők, és ahogy elődjét, ezt is dedikáltatta aktuális celebtársaival. Ezzel hirtelen úgy is érezte, hogy a két félgömb bevégezte küldetését, és mert számára is kerek lett a világ, egy korszakot lezár ezzel a gömbölyűséggel.

- Nem mondom, hogy bulvárkarrieremnek mindörökre véget vetek, de a magam olvasatában ebből a celebvilágból – amelyben nagyon jól éreztem magam, kedveltem a játékos hangnemét -, úgy vélem, kifelé megyek. Ahhoz képest, ahogy én „hobbi-celebként” – ha úgy tetszik médiabohócként - hat évvel ezelőtt tudatosan és önként belementem ebbe a cirkuszba, ez a mostani helyzet az akkorinál sokkalta értelmesebb, játékosabb, szórakoztatóbb volt, és az én művészies megnyilvánulásaim, botrányos megjelenéseim nagyobb visszhangot keltettek. Most úgy látom, elérkeztünk egy olyan időszakhoz a legtöbb bulvársajtó és az internet lehetőség kapcsán, hogy immáron csak a gyalázkodás, sértegetés, fikázás, bántás számít! Én úgy látom, észrevétlenül kialakult egy „ellenkultúra”, amelyben az emberek többsége – akár azok az átlagemberek, akik szabadidejüket feláldozva bosszúvágytól fűtve írogatják a mocskolódó sms-eket illetve gyalázkodó emaileket a fórumokra, akár a celebvilág bizonyos résztvevői – azzal tudják magukat megmutatni igazán, hogy kitalált vagy valóságos balhékat produkálnak, ha beletaposnak mások lelkivilágába, ha olyanokat sértenek meg, akik náluk esetleg különbek.

Sebeők nem az a személy, aki ellene van a pozitív élcelődésnek, sőt! Kifejezetten örülne, ha színvonalas paródia céltáblája volna: ezt Nacsa Olivér meg is próbálta pár éve, de János szerint nem sikerült igazán megragadnia a figuráját.

- Azt szeretném tudatosítani az emberekben, hogy ennek a gyalázkodásnak, mocskolódásnak, fikázásnak, emberi méltóságot semmibe vevő viselkedésnek semmi köze a nemes iróniához, a valódi humorhoz, de még a cinizmushoz és szarkazmushoz sem! Semmi köze a valódi véleményalkotáshoz, a szó mélyebb értelmében vett kritikához, a karikatúrához, amely egyfajta mély ismeretet feltételez arról, akiről készül. Nacsa sem tudta megragadni a figurámat. Talán a legjobban ez a Gát György nevével fémjelzett Sztárvár című szórakoztatóműsor készítőinek sikerült, amelyben az egykori Uborkához hasonlóan gumifigurák jelenítettek meg ismert embereket, köztük engem is: ez remek paródiának bizonyult. Ami most a médiában megy, annak semmi köze a kabaré, a paródia, a karikatúra nemes műfajához! Ez a fikázós ellenkultúra szinte tetszeleg abban, hogy semmit sem tud az általa kritizált kiszemelt áldozatról, szófoszlányok nyomán megfellebbezhetetlen lebunkózások sora következik, és minél butább, minél erőszakosabb kritikák születnek, ezek a vélemény nyilvánítók annál menőbbnek gondolják magukat. Sajnos, most már nem csak a névtelen sms-ezők, internetezők, betelefonálók süllyedtek le erre a szintre, hanem a sztárok közül is néhányan.



János sosem bánta, ha nevettek rajta és furcsaságain, viszont érthetően az fáj neki, ha kiröhögik. Ezért jutott el a gondolatvilága illetve érzelmei arra a pontra, amikor azt mondja: elég volt, nem óhajt többé céltáblája lenni az olcsó sárdobálásoknak, az öncélú, kárörvendő mocskolódásoknak, primitív lealázásoknak.

- Cyrano híres mondata jut eszembe, amely szerint: „magamat kigúnyolom ha kell, de hogy más mondja, azt nem tűröm el!” Ne felejtsük el, hogy a komikus, a komédiás saját magát teszi önként nevetség tárgyává, és ehhez nagyfokú bátorság szükségeltetik. Ahhoz viszont, hogy másokat kinevessünk, erre nincs szükség.

Voltak mondatok, megjegyzések, megnyilvánulások az utóbbi időszakban Sebeők János személyét illetően, amik ha nem is fájtak a médiafilozófusnak, azért rosszul estek neki, elsősorban az egyik legnagyobb kereskedelmi tévé szombat esténként jelentkező, hazai és külföldi sztárokat kicikiző műsorában.

- Pár hete megkérdezték Fekete Pákótól ebben a műsorban, mi a véleménye rólam: ő pedig azt felelte, nem érti, hogy én miért szerepelek annyit a médiában. Ekkor kezdtem el lassan bedühödni… Ha ezt a megjegyzést egy irodalomtörténész, egy természettudós, egy orvosprofesszor teszi, azt mondom: helyén való, ők megkérdezhetik, miért bohóckodom a képernyőn vagy az újságokban! Na de egy Fekete Pákó ne játssza az értelmiségit, ne kérdezze meg, én mit keresek a médiában azok után, hogy ő egy kereskedelmi csatornán páviánként megmutatta ország-világnak a csupasz fenekét! Keleti Györgyi, akinek viselt dolgairól különböző dehonesztáló címlapsztorik jelennek meg nap mint nap, szó szerint így véleményezett engem: „Sebeők János egy betokosodott szálka a körömház alatt!” Nem biztos, hogy éppen ő volna az alkalmas személy arra, hogy valakit nagynyilvánosság előtt minősítsen. A másik vadonatúj „megmondóember” Tóth Szabi például ugyanebben az adásban lefikázta a szemüvegemet, a ruházatomat, a hajviseletemet, pedig egyik sem olyan, amit szégyellni kellene. Ha Szabi venné a fáradtságot, és meghallgatná a lemezemet, akkor tudná a szövegekből, hogy én tudatosan néztek ki úgy, ahogy, mivel ez nálam a retro-életérzés kifejezése.

Legutóbb az egyik kéthetente vasárnap esténként jelentkező kibeszélőshowba hívták vendégnek Sebeők Jánost, ahol nem úgy folytatódott illetve végződött a vele készített beszélgetés, ahogyan azt a médiafilozófus méltónak tartotta volna. A producerként is ismert műsorvezető és Sebeők János ugyan nem barátok, de mondhatni, jól ismerik egymást: az elmúlt években János több alkalommal is fellépett ingyen jótékonysági műsorokban a műsorvezető illetve felesége kérésére, meghívására, legutóbb például Albertirsán énekelt. Legutóbbi műsorában mégis sikerült többször is annyira megbántania, hogy János rá eddig nem jellemző módon a beszélgetés vége előtt távozott is a stúdióból.

- A felvétel előtt kamerán kívül elénekeltem egy dalt, ami a műsorvezetőnek nagyon tetszett, mondta is, milyen jó hangom van, mennyire élethűen csinálom a retrót! A műsorban aztán már nem vállalta a véleményét, cikizte az énektudásomat. Én soha nem mondtam, hogy a popszakmához tartoznék, igyekeztem mindig kellő öniróniával kezelni életemnek ezt a részét, de azért azt halkan hozzátenném: a szólólemezemet az ország négy legnagyobb lemezkiadó cége közül az egyik jelentette meg, akiknél értelemszerűen van egy szakmai szint, amit muszáj elérni. Sok megasztáros ácsingózik olyan lemezre, ami nekem megadatott, ezt nem veheti el tőlem senki, ennek a létezése azért jelent valamit. Ezt szerettem volna tisztázni a műsorban, de sajnos nem sikerült. Szóba került az is, miszerint ha én nem tudom, mennyi az ideális mellbőség, akkor nem értek a nőkhöz! Erre csak annyit válaszoltam, hogy én nem kilókban és centikben mérem a nőkhöz való „értést”, én a lelkükön át közelítek a hölgyekhez, nekem elsősorban a kisugárzásuk a fontos, nem a mellbőségük, vagyis talán nem értek a nőkhöz, viszont értem őket, és szerintem ez is számít. Erre a műsorvezető tett egy olyan javaslatot a nemi hovatartozásommal kapcsolatosan, ami alapján úgy véltem, meg kell szakítanom a kommunikációt, vagyis elhagytam a stúdiót. Másnap ugyan az asszisztens felhívott és próbálta utólag szépíteni a dolgot, de úgy érzem, nem tudok megbocsájtani.