A Kremlin orosz napilap által végzett kutatómunka arra irányult, hogy milyen újfajta kihívásokkal kell szembenéznie Oroszországnak a következő évtizedben. A tanulmány szerint a világ országainak energiaéhsége belátható időn belül odáig fog vezetni, hogy „az ásványi anyagokért vívott versenyből többet képtelenség lesz kizárni a katonai erő használatát”. A nemzetbiztonsági stratégiai beszámoló közzététele egybeesik azzal a határidővel, ameddig az érintett országok az ENSZ-bizottság elé terjeszthetik tengeri területigényeiket, beleértve ebbe az ásványokban gazdag sarkköri térségeket is.

Kétségbeesett verseny



A tanulmány utolsó oldala az orosz elnököt, Dmitrij Medvegyev-et idézi, aki a következő 10 évben szintén a nemzetközi kapcsolatok rosszabbodására és fegyveres területvitákra számít a lelőhelyekben gazdag térségek közelében. „A távlati előrejelzések szerint, a nemzetközi politikai törekvések belátható időn belül egyedül az energiahordozók megszerzésére fognak koncentrálni” - mondja Medvegyev, majd hozzáteszi: „Ahogy egyre kétségbeesettebbé válik a nyersanyagokért folytatott verseny, már nem zárhatjuk ki annak a lehetőségét, hogy egyes országok katonai erővel próbálják majd megoldani az energiaproblémáikat”.

A jelenlegi katonai egyensúly az orosz és a szövetséges országok határai mentén érzékeny, és a lehetőség, hogy valaki megsérti, az elkövetkezendő évtizedben csak növekedni fog” – folytatta Medvegyev. A tanulmány szerint a következő évtized legforróbb és legvitatottabb hovatartozású ásványnyerő régióit a Közel-Kelet, a Barents-tenger, a Sarkkör, a Kaszpi-tenger és Közép-Ázsia fogja kitenni. Ezek közül azonban messze a legígéretesebb a Sarkkör tengervíz alatti hegyvonulata, a Lomonosov-hátság, mely alatt csaknem 10 milliárd tonna olajt és gázt feltételeznek a kutatók. A bökkenő az, hogy Érisz „lédús” almája éppen 200 tengeri mérföldnyire „piroslik” mind Kanadától, mind Oroszországtól, mind az Egyesült Államoktól.

Fenyegetik a „racionális” és „pragmatikus” Oroszországot

Napjaink legnagyobb földgáz-előállítója, Oroszország már korábban is azzal vádolta az USA-t, hogy a két ország közötti keskeny tengeri határ mentén apasztja az orosz ásványvagyont. Moszkva nem egyszer az Európai Uniót is elmarasztalta azzal, hogy az újonnan épülő alternatív utánpótlási vonalakkal a gázexportok feletti orosz fennhatóságot veszélyezteti. Az ország egyébként a norvégokkal máris területi vitákba keveredett, éppen a Lomonosov-hátság ügyében. Aki tehát eddig nyersanyag miatt felemelte a hangját, vagy fegyveres fenyegetődzésbe és erődemonstrációba kezdett, az éppen az az Oroszország, amelyik a Kremlin tanulmányában olyan borzasztóan nagyon aggódik a saját határainak érintetlensége miatt.

Ezek után talán nem is olyan érdekes adalék, hogy a tanulmány arra is rámutatott, hogy az Európai Uniónál és az Amerikai Egyesült Államoknál jobban, senki nem fenyegeti a világbiztonságot. Amerika azért lett az írásban lehúzva, mert „határtalan ásványi anyag éhsége miatt” rakétapajzsot telepít Kelet-Európába, amivel felbőszíti Oroszországot, és amely másra nem is jó, csak, hogy Amerika „globális és regionális hatalmi törekvéseit testesítse meg”. Ezután a munka bölcsen még megjegyzi, hogy Oroszország racionális és pragmatikus külpolitikával válaszol a „növekvő fenyegetésre”, és nem kíván egy újabb fegyverkezési versenyben partnerséget vállalni.