Már régen meghalt a nagy kalandor

1732. január 24-én született Párizsban egy hatgyermekes órásmester egyetlen fiaként. 13 évesen felhagyott a tanulással és inas lett apja műhelyében. Néhány év múlva már csodaszép zenélő órákat gyártott, ezek egyike a mindenható királyi szerető, Madame Pompadour szalonját díszítette, s az ő találmánya volt a női karperecre erősített kicsi óra, a karóra előfutára.

A kellemes társalgó, jó megjelenésű fiatalember szerelmi kapcsolatai révén XV. Lajos lányainak hárfatanára lett. 1756-ban nősült meg először, de felesége tíz hónappal később titokzatos körülmények között meghalt.

1759-ben megismerkedett a gazdag bankár Joseph Paris-Duverney-vel, akinek segítsége révén a király titkára és tanácsosa lett. A jó humorú XV. Lajos sokat mulatott kegyeltje üzleti csalafintaságain, s hogy előnyösebb helyzethez juttassa, lovagi rangra emelte és a "Beaumarchais", azaz a "jó üzlet" előnevet adományozta neki.

1763-ban egy madridi útja során felfedezte a zene és a színház világát, s hamarosan maga is írni kezdett, 1767-ben mutatták be Eugénie című darabját. 1768-ban másodszor is megnősült, ez a felesége két évvel később hunyt el, megint csak tisztázatlan körülmények között. Máig kiderítetlen, vajon igaz-e a vád, hogy mindkét feleségét megmérgezte. Mindenesetre harmadszor is megházasodott, 12 év után vette el szeretőjét.

Barátja és üzlettársa, Paris-Duverney 1770-ben meghalt, s végrendeletében elengedte Beaumarchais összes adóságát, sőt egy csinos summát rá is hagyott. Az örökösök törvény elé citálták, s hosszú huzavona után - hiába vesztegette meg a bírót - elvesztette a pert. Beaumarchais ezek után visszakövetelte a bírótól a pénzét, ebből újabb per kerekedett, amelynek végén már állampolgári jogaitól is megfosztották.

Nőügyei miatt is többször állt bíróság előtt, 1773-ban négy hónapi börtönbüntetésre ítélték. Sanyarú helyzetéből emlékiratainak kiadásával próbált kievickélni, a kötetből három nap alatt hatezer példány fogyott. Beaumarchais mindenre hajlandó volt, hogy állampolgári jogait visszanyerje, így XV., majd XVI. Lajos szolgálatában Londonban, Amszterdamban és Bécsben is kémkedett.

1775-ben írta A sevillai borbély című vígjátékát, amely 40 évvel később született Rossini-opera szövegkönyve lett, ezt követte a Figaró házassága, amely Mozartot ihlette meg. A francia forradalom kitörésekor fegyverekkel akarta ellátni a köztársaságot, de távollétében a régi rezsim kiszolgálójának minősítették ellenségei, így az üzlet kútba esett.

A forradalom megrendítette, tönkretette, száműzetésbe kényszerítette, két évet töltött németországi emigrációban, mígnem hazatérhetett. Utolsó éveit csendben, visszavonultan töltötte, Párizsban halt meg 1799. május 18-án.