Vezetőség

A CFR jelenlegi elnöke Richard N. Haass, aki 2003-ban vette át e tisztséget. Haass hosszú ideig dolgozott kormányzati körökben. A ’80-as években a védelmi majd a külügyminisztériumban dolgozott. 1989-től 1993-ig idősebb George Bush egyik asszisztenseként a közel-keleti és dél-ázsiai ügyekért felelt a Nemzetbiztonsági Tanácsban. Egyike volt azon tanácsadóknak, akik a 2001-ben kezdődő Bush kormányzatban is szerepet vállaltak, ez idő alatt a Külügyminisztérium szakpolitikai tervezésért felelős igazgatójaként szolgált, mely tisztségéről 2003-ban lemondott. Lemondásának oka főként a 2003-as iraki háború volt, mely után gyakran nyíltan kritizálta Bush elnök e döntését. Az igazgatótanács két vezetője Carla A. Hills és Robert E. Rubin. Hills 1989 és 1993 között Bush elnök nemzetközi gazdasági főtanácsadója volt, s képviselte az Egyesült Államokat a főbb kereskedelmi megállapodások megkötésénél. Rubin az ezt követő Clinton adminisztrációban tevékenykedett pénzügyminiszterként 1995 és 1999 között. Az igazgatótanácsban foglal még helyet többek közt Madeleine Albright és Colin Powell külügyminiszterek, valamint Joseph S. Nye, a nemzetközi kapcsolatok egyik legelismertebb szakértője.

Kutatási területek

A David Rockefeller Studies Program – a CFR think tank-je – nagyjából 50 állandó és 10
ösztöndíjas kutatóból áll, akik a külpolitika legfontosabb aktuális kérdéseinek feltárására és megválaszolására törekszenek. A program lefedi az összes kontinenst, valamint fontosabb geopolitikai egységet, s emellett három központ is működik az agytrösztben:

- Center for Geoeconomic Studies: a 2000-ben alapított központ kutatásának
középpontjában a gazdasági és politikai erők viszonya, s ennek hatása a nemzetközi
eseményekre áll. A kutatások és találkozók mellett a Központ képzéseket is tart fiatal
döntéshozók és jövőbeli politikusok számára. A központot Sebastian Mallaby vezeti, aki
korábban az Economist-nál, valamint a Washington Post-nál dolgozott.

- Center for Preventive Action: a központ célja, hogy hozzájáruljon a nemzetközi
konfliktusok megelőzéséhez illetve megoldásához azáltal, hogy mélyrehatóan tanulmányozzák azok természetét. Ennek legfőbb eszközeként létrehoztak egy fórumot,
melyen nemzetközi szervezetek, NGO-k, az üzleti szféra valamint a civil társadalom
képviselői foglalnak helyet, hogy stratégiákat dolgozzanak ki a béke megteremtésére
különböző konfliktus-zónákban. A hagyományos munka mellett a központ kapcsolatot tart a mindenkori adminisztrációval és a médiával is, számukra eligazításokat, tájékoztatókat tartanak, valamint összekötő szerepet játszanak a kormányzat és a helyi vezetők között. A központot Paul B. Steres vezeti.

- Center for Universal Education: a 2002-ben alapított központ a világ legszegényebb
gyermekei számára kívánja megteremteni az általános oktatást. A Központ szerepet játszott többek közt az ENSZ Millenium Task Force jelentésének kialakításában, valamint a nagy-britanniai Oktatás Mindenkinek törvény kialakításában.

Publikációs tevékenység

A CFR amellett, hogy honlapján, valamint jelentések és könyvek formájában jelentős
mennyiségű publikáció készít a kiadója a világ legfontosabb külpolitikai folyóiratának, a
Foreign Affairs-nak is. Korábbi tanulmányunkban már foglalkoztunk a saját lap kérdésével – akkor a Foreign Affairs fő riválisát, a National Interest-et vizsgáltuk, melyet a Nixon Center ad ki. Ahogy ott megállapítottuk, egy ilyen prominens kiadvány által jelentős hatást lehet gyakorolni a mindenkori politikai vezetés gondolkodására. Igaz, míg a National Interest nyíltan felvállalta a neokonzervatív, majd a realista iskola elveit, a Foreign Affairs távolságtartóbb az ideológiákkal szemben. A kéthavonta megjelenő lapot 1922 óta adják ki, s azóta a világ vezető kutatói, gyakran pedig politikusok is megjelennek a hasábjain. E lapban publikálta többek közt Samuel Huntington is „A civilizációk összecsapása” című cikkét. A lap amellett, hogy hű maradt saját hagyományaihoz – így például a ’80-as években visszatértek az eredeti, ’20-as években használt betűtípus modernizált változatához – folyamatosan képes volt alkalmazkodni a kor kihívásaihoz, sőt gyakran előbbre is tartott. A ’73-as olajválság előtt már gyakran cikkeztek annak lehetőségéről, s a ’80-as években már előfordultak írások az átalakuló világrendről, s nemzetközi szervezetek változásáról. A lap „küldetését” is pusztán egyetlen szóval módosították. Míg a ’70-es évekig a lap célja az volt, hogy irányítsa-vezesse az amerikai közgondolkodást, ezt az informál szóval váltották fel, ezzel is hangsúlyozva, hogy nem kívánnak beavatkozni a gyakorlati külpolitika folyásába.
Következtetések

Mégha az összeesküvés-elméletek túlzónak tűnnek is, nem kétséges, hogy a Council on
Foreign Relations páratlan befolyást gyakorol a külpolitika alakulására. Azáltal, hogy
összefogja az Egyesült Államok majd minden fontosabb szereplőjét e területen, valamint
hatékony „tájékoztató” munkájának eredményeként közvetve kezében tartja e szakpolitika
irányának kijelölését. Ezt mi sem mutatja jobban, hogy Obama személyes külpolitikai
tanácsadói közül számos CFR tag van, így a már említett Madeleine Albright, Zbigniew Brzezinski, Dennis Ross (a külügyminisztérium egyik főtanácsadója az Öböl-térség és
Délnyugat-Ázsia területén), vagy éppen Susan E. Rice (Amerikai Nagykövet az ENSZ
mellett). Bár számos ideológia helyet kap a CFR berkein belül, így e tekintetben függetlennek is tekinthetjük, igaz az, hogy valóban erősen a béketeremtés, s globalizáció – mind politikai, mind gazdasági területen – egyik legfőbb szószólója az agytröszt.

Hivatkozások:
- A Chatham House [http://www.meltanyossag.hu/files/meltany/imce/doc/at-chathamhouse-081012.pdf]

- The Incredible Shrinking Think Tank [http://www.fair.org/index.php?page=3322]

- http://mediatransparency.org/recipientgrants.php?recipientID=1109

- Nixon Center for Peace and Freedom [http://www.meltanyossag.hu/files/meltany/imce/doc/at-nixoncenter-080916.pdf]

A szerző a Méltányosság Politikaelemző Központ elemzője