A szervezet önmagát is elsősorban tagsági szervezetként határozza meg, s ez az, ami valódi befolyását biztosítja: több ezres tagságában ugyanis helyet kapott majd valamennyi elnöke és külügyminisztere az Egyesült Államoknak, valamint számtalan egyéb miniszter, államtitkár, nagykövet, kutató és üzletember. E kapcsolati háló teszi lehetővé, hogy a CFR folyamatosan rajta tartsa kezét az amerikai külpolitika ütőerén.

A Council on Foreign Relations alapítása

Ahogy az MPK egy korábbi tanulmányában felidéztük, az 1919-es párizsi békekonferencia során Lionel Curtis – a Round Table folyóirat egyik alapítójának – vezetésével a brit és amerikai delegáltak, a már említett transzatlanti együttműködés megerősítése érdekében elkezdték kidolgozni egy angolszász intézet megalapításának alapjait, melynek célja a nemzetközi viszonyok tanulmányozása lett volna egy háborúk nélküli, békés világ megteremtése érdekében. E megbeszélés-sorozat eredményeként jött létre Nagy-Britanniában a Chatham House, s vele párhuzamosan az Egyesült Államokban a Council on Foreign Relations.

Az alapítás egészen 1917-ig nyúlik vissza, amikor is egy szűk szakértői kör – „The Inquiry” – Edward M. House – Woodrow Wilson elnök egyik főtanácsadója – megbízásából összeült, hogy eligazítsák Wilson elnököt a háború utáni időszak külpolitikai lehetőségeiről. Ahogy Walter Lippmann, a fiatal Harvard-i diplomás, az Inquiry koordinátora elmondta a céljuk az volt, hogy megkeressék a legbriliánsabb fiatal gondolkodókat. Miközben Edward House az európai békekonferencián képviselte az Egyesült Államokat, az Inquiry tagjai elkészítették jelentéseiket, melyek alapján elkészült Wilson 14 pontja, valamint az amerikaiak által javasolt határ-átszabási tervezet. Később, Wilsonnal együtt az Inquiry számos tagja is Párizsba utazott, s sor került a fent említett találkozóra is, ahol megállapodás született egy jövőbeli intézmény megalapításáról. Sokáig azonban nem sikerült az intézet megalapítása. Végül, 1921-ben megalakult a Chatham House, s ezzel együtt az amerikai felek letettek egy közös, transzatlanti intézet gondolatáról. A létrehozott Council on Foreign Relations ennek megfelelően kizárólag amerikai állampolgárok szervezeteként született meg, mintegy 300 tag részvételével.

Jellegéből adódóan a CFR centrista, kétpárti szervezet, mind Demokrata, mind pedig
Republikánus politikusok és prominensek tagjai. Ez természetesen elkerülhetetlen, hiszn csak e módon biztosítható a folyamatos jelenlét a külpolitikában – függetlenül a mindenkori kormányzat színezetétől. Jelenleg a szervezetnek mintegy 4300 tagja van, mind amerikai állampolgárok, vagy olyan személyek, akik az Egyesült Államokban élnek, s már jelentkeztek állampolgárságért. Kétféle tagság létezik, élethosszig tartó, valamint időszakos, mely azonban csak 30 és 36 év közötti személyek részére lehetséges, s pusztán 5 évre szól. Emellett létezik intézményi tagság is, az adományok alapján három kategóriára osztva (alap, prémium, „Elnök körei”). A különböző tagsági formák eltérő előnyökkel járnak, ezek általában bejárási lehetőséget kínálnak privát találkozókra, estekre, egyéb rendezvényekre, valamint találkozást magas rangú tisztviselőkkel.

A CFR hivatalosan nem kívánja befolyásolni a külpolitikát, intézményi véleményt nem
fogalmaz meg. Saját állításuk szerint pusztán információt kínálnak tagjaik, kormányzati
tisztviselők, üzletemberek és kutatók számára, s fő céljuk a tájékoztatás, valamint a világot és az Egyesült Államokat érintő külpolitikai lehetőségek megértésének elősegítése. Helyzetét tekintve mindenképpen az egyik legnagyobb, s legtöbbet idézett think tank az Egyesült Államokban, s pozícióján az elmúlt években javítani is tudott. Miként a FAIR jelentése megállapítja, a CFR a második legtöbbet idézett agytrösztté vált 2007-2008-ra, s csak a Brookings előzte meg – igaz kétszer annyit szerepelt a médiában, mint a külpolitikai
szervezet.

Természetesen kiterjedt tagságával s erős jelenlétével a CFR az összeesküvés elméletek egyik állandó, s legnagyobb szereplőjévé vált. Legtöbbször a világ-kormány fő szószólójaként és előkészítőjeként aposztrofálják, mely teljesen kezében tartja az amerikai külpolitikát, s gyakran más országokat is.

Pénzügyi háttér

A Council on Foreign Relations anyagi háttere jól illeszkedik jelentőségéhez, hiszen az egyik legnagyobb tőkével rendelkező intézet. A rendelkezésére álló források mintegy
négyszázmillió dollárt tesznek ki. Bevételének négy fő forrása az egyéni valamint intézményi tagdíjak (összesen mintegy 12 millió dollár), a befektetések hozama (mintegy 10 millió dollár), valamint a Foreign Affairs publikálása (8 millió dollár). Éves kiadása mintegy 43 millió dollár, melyből a fő tételek a kutatási program (14 millió), a Foreign Affairs kiadása, valamint a menedzsment költségek. Természetesen számos támogatást is kap az intézet, ennek érdekessége, hogy a Media Transparency által végzett kutatások szerint jelentős forrásokat kaptak a legnagyobb konzervatív alapítványoktól. Ez természetesen érthető annak fényében, hogy 2001 óta Republikánus vezetése volt a Fehér Háznak.