Mostanában Bódi Sylvinek elege lett abból, hogy állandóan csak vágyakozzon a szerelem, a társ, egy jövőbeni szép új kapcsolat után, tenni is akar érte, amelyhez a lehetőségek adottak is. A szépséges modellt ugyanis nagyon megfogta egy külföldi férfi, akit korábbi utazása során ismert meg és akiről nyomban úgy érezte, hogy vele igazán boldog tudna lenni. Bár a kapcsolat telefonhívások és sms-ek formájában most is tart, nem történt komolyabb lépés, ezért Sylvi most kel akar utazni kiszemeltjéhez, hogy kiderítse, hányadán is állnak egymással.

- Volt már külföldi kedvesem: pár éve egy NB1-es amerikai kosárlabdázó volt a párom, akivel nyolc hónapon át voltunk itt Budapesten boldogok, mivel idekötötte a szerződése. Akkoriban még nem ismertük itthon a Destinise Child-ot, így nem mondott sokat nekem amikor a srác közölte, hogy neki Beyoncé az unokatestvére, mutatott is vele közös családi fotókat. Most, amikor ott voltam a világsztárrá lett énekesnő koncertjén, eszembe jutott ez az évekkel ezelőtti történet.

Sylvi modelként számtalanszor dolgozott már külföldön, lakott is hosszabb-rövidebb ideig idegen országokban, de hogy hogyan tudná elképzelni életét más tájakon, más emberek között, az egyelőre még előtte is rejtély.

- Ahogy múlnak felettem az évek, úgy érzem: egyre inkább ide, Magyarországhoz kötnek a gyökereim, a szüleim, a testvérem, a barátaim, a munkám, az új sportmániám a wakeboard. Én szeretek itt élni, szeretek magyar lenni – még annak dacára is, hogy sok irigyem van. Hogy teljesen elköltözzem ebből az országból, hogy mindent felszámolva idegen földre tegyem át az életteremet, arra szerintem már nem volnék képes. Viszont újabban észrevettem magamon, hogy megint rajtam van a „mehetnék” érzése! Mivel létezik egy bizonyos férfi külföldön, akit egy kinti munka kapcsán megismertem, és akivel a lelkem mélyén érzem, hogy boldogok lehetnénk, egyre inkább elképzelhetőnek tartom, hogy kétlaki életet éljek a kedvéért, vagyis itt is, ott is lakjunk. Őérte még a modellségről, az itthon jól felépített karrieremről is lemondanék, és akár szendvicseket árulnék, beállnék pincérnőnek vagy mit tudom én, mit csinálnék, csak hogy mellette lehessek. Ő az a férfi, akiről életemben először el tudtam képzelni, hogy gyereket szüljek neki! Épp emiatt tervezem, hogy hamarosan kiutazok hozzá megtudni, lehet-e az ismeretségünkből igazi kapcsolat, vagy sem, mivel annyi ábrándozás után szeretnék pontot tenni vagy így, vagy úgy a történetünk végére. Ha nem jön össze, beletörődöm, de ha minden rendben, akkor kész vagyok nyomban hozzáköltözni.

A szép nőknek, a sármos férfiaknak párkapcsolatok terén nincs olyan könnyű dolga, mint amilyennek tűnik, hiszen épp azért vannak közülük olyan sokan egyedül, mert a többiek azt hiszik, biztosan van partnerük, ezért nem közelítenek hozzájuk. Ha valaki pedig még ismert arc is, százszorosan nehézzé válik számára az ismerkedés. Sylvi is épp ezért gondolja úgy már egy ideje, hogy külföldi férfi volna számára az ideális partner.

- A normális értékrendű embereket elriasztja a nagy fény, a csillogás, az állandó közfigyelem, így többnyire olyanok jönnek a közelembe, akiknek nagyon nem kellene. Azért is vagyok egyedül, mert félmegoldásokat nem szeretnék. Amúgy nagyon gyorsan és könnyen lángra tudok lobbanni ha valakinek a lénye megfog, viszont ugyanilyen sebességgel ki is tud aludni ez a láng, ha az illető nem tartja fenn az érdeklődésemet! Szerencsés természetű vagyok, amiért nem nyavajgok sokáig egy elmúlt történeten. A kapcsolataimból – egy kivételével – én léptem ki, mert jó érzékkel gyorsan át tudom látni, ha nem lesz jó vége, ezért inkább szakítok még idejekorán. Nem szeretem pocsékolni az időt feleslegesen.

A szép magyar modellnek egy számára érdekes férfiban sok minden mellett nagyon fontos a humor, a tiszta józan ész, az érzelmi intelligencia, az udvarias viselkedés, a nagyvonalúság, a segítőkészség, ugyanakkor a külső megjelenés sem mellékes. A fekete haj, fekete szemek, a kreolos bőr vagyis mindent összevetve a mediterrán típus Sylvi nagy gyengéje.

- Ázsiai netán északi partnert nem tudnék magam mellé elképzelni, viszont a mediterrán mellett nagyon bejönnek nekem az arab, az indiai, vagy akár a srílankai keverékek! (A rossz emlékű Tsunami óta anyukám folyton mondogatja nekem, mennyire örülne egy srílankai unokának! Már elgondolkodtam azon, hogy esetleg örökbe fogadok egy ilyen nemzetiségű árván maradt kisgyereket, igazán kedvemre való volna, hiszen bájosak, gyönyörűek!) A magasság sem mellékes, és bár az előző párom nem volt túl magas, vágyom arra, hogy szó szerint is felnézhessek a partneremre, ugyanis szerintem fél siker, ha egy pasi jó kiállású! Arról már nem beszélve, hogy gyenge, törékeny nőnek érezhetem magam mellette, és még piszkosul magas sarkú cipőt is hordhatok. A jól ápoltság is elengedhetetlen „kellék”, a tiszta haj, kéz, köröm, ápolt fogak és fényes cipő ugyancsak a nagyítóm alá esik ismerkedéskor. Egyszóval az összhatás nagyon fontos, ahogy az is, hogy nekem egy férfi vagy jéghideg legyen vagy tűzforró, csak langyos átmenet ne könyörgöm, mert attól kirohanok a világból! Azt is bírom, ha a párom kicsit a haverom is, és ha néha szívja a véremet, ha ugrat, ha cikiz, az sem baj! Legyen inkább csibész, hiszen a nagyon kedves, nagyon kiszámítható palikat nem bírom, mert megpusztulok mellettük az unalomtól. A választottamban legyen keménység, kihívás, rejtély, legyen a szó klasszikus értelmében nagybetűvel Férfi, de tudjon elérzékenyülni ha úgy adódik. Például ha egy közösen átélt szép élmény – mondjuk egy naplemente – kapcsán bepárásodik a szeme, az nekem nagyon tud tetszeni! Igazándiból az volna a legideálisabb, ha külföldön élő magyar származású párra lelnék, aki azért tudja, mik a magyar gyökerek, aki érti a magyar humort, aki előtt nem ismeretlen Frakk vagy a Túró Rudi neve, mert bár hiába tudok már jól angolul, azért mindenki az anyanyelvén tudja leginkább kifejezni magát.

Ami az unokakérdést illeti, Sylvi szeretné megajándékozni szüleit legalább egy babával, és modell létére még az alakját sem féltené a terhességtől illetve a szülés okozta külső változásoktól.

- Vágyom családra, de szerintem két évig még biztosan vállalok babát. Ha a Nagy Ő-vel úgy alakulnának a dolgok, persze akkor mégis jöhet, készen állok rá, megszülöm, úgyis csak szerelemgyereket akarok a világra hozni! Én is az voltam, és bár a szüleim két évvel ezelőtt hivatalosan elváltak egymástól, mai napig jó barátságot ápolnak,és ez is példaértékű előttem. Az álombéli tervek szerint egy kisfiam volna, de ha önzetlenül gondolkozom, utána még egy kislányt is világra hoznék, hogy mindenképp legyen testvére az elsőszülöttemnek. Ami az alakomat illeti, nem érdekel, mit és mennyit fogok változni, totál hidegen hagy, mennyit szélesedik majd a csípőm, milyen lesz a mellem formája a szoptatásoktól, hiszen ráérek majd szülés után „rendbehozni” magamat. Egy nő életében szerintem a legnagyobb beteljesedés a gyerek születése, ezért érdemes ennek mindent alárendelni az adott időszakban. Arra is vágyom, hogy a Nagy Ő-nek én szüljek először gyereket, ne legyen neki már egy vagy több az előző kapcsolataiból, hogy én adhassam meg neki először életében ezt az óriási ajándékot! Visszatérő rémálmom, hogy odahaza ülök terhesen, és amikor panaszkodom, hogy rosszul vagyok, Ő csak felnéz az újságjából és odaveti: „ne izgulj, a volt feleségem is így volt annak idején, nem kell ebből ügyet csinálni!”, és ezzel visszatemetkezik az olvasmányába… Brrr!! Én szeretném inkább a szülővé válás örömeit együtt megélni a párommal. Hiszek a sorsszerűségben, úgyis az lesz, aminek történnie kell, én állok elébe!