Lassan teljesen kiismerhetetlen a szocialista kormányzat adópolitikája. Egyik nap azt mondják, az offshore-cégekben lévő vagyonokra adóamnesztiát kapnak a vállalkozók, csak hozzák haza a pénzt. Másnap meg brutális szigorral akarnak fellépni az offshore cégesek ellen.

De említhetjük a fogyasztási cikkek áfáját is. Míg Gyurcsány még képtelen volt megmondani, mik azok az alapvető élelmiszerek, addig Bajnaiék már meg is szavazták ennek a körnek a 18 százalékos áfát. Igaz, minden másra öt százalékkal növelték a forgalmi adót: az élet végülis drágább lesz.

De itt az ingatlanadó kérdése is. Először szinte minden ingatlant meg akarnak adóztatni, (a kétmilliós értékhatártól), aztán kitalálják, hogy inkább 30 millió felett legyen adóköteles a lakás vagy a ház, végül az egészet átnevezik vagyonadónak, és hozzáveszik a nagyértékű járműveket a helikoptertől a jachtig.

Mi a cél?

Látható, hogy az új kormány semmi mással nem foglalkozik csak az adózással, azaz a minél több és minél trükkösebb sarc kivetésével. Nem véletlen, hogy a pénzügyminiszter egy adózási szakértő lett. A választás persze jogos, hiszen a Bajnai-kormány ezzel gyakorlatilag kinyilvánította, az egy évre felesketett kormánynak egyetlen célja a bevételek adókból való növelése.

Mindebből két dolog következik. Az egyik szakmai a másik kommunikációs. A szakmai kérdés egyszerű: valóban ez a legmegfelelőbb megoldás az ország számára? Valóban brutális megszorítások árán lehet csak kilábalni a válságból? Avagy a kormányfő elődjéhez méltón kizárólag a megszorításokban tud gondolkozni?

A minden szállal a volt szocialista rendszerhez kötődő Bajnai Gordon csak azokkal a technikákkal tud előállni egy válsághelyzetben, amit még az előző rendszerben megtanult? Ezeket a technikákat pedig jól ismerjük: hitelből finanszírozott jólét, majd megszorítás minden téren.

Vita, és ami mögötte van

A szakmai kérdés azért lényeges, mert a Fidesz a kormánnyal ellentétben (már-már demagóg módon) azt mondja, adócsökkentéssel lehet új munkahelyeket teremteni. Az persze belátható, hogy ha sikerülne egymillió (ez Orbán álma) munkahelyet teremteni az komoly bevételeket eredményezne az álamnak. De miért ellenzi ezt annyira a kormány?

A válasz átvezet a kommunikációs problémára. Ha a kormányzat úgy döntött, mindenáron az adóbevételeket kívánja növelni, annak egy oka lehet: az ország botrányos pénzügyi helyzetben van. Mondhatjuk a szakadék szélén. Ha így van, akkor egy választókkal érthetően kommunikáló kormány elmondja az ország polgárainak, miért kellenek ezek az elképesztő adóterhek. Bevallja, hogy olyan katasztrofális Magyarország költségvetési helyzete, hogy most nem lehet más tenni. Az adók kivetése miatt amúgy is népszerűség vesztésre kell számítani, az őszinteség ilyenkor csak segíthet.

Igaz, ezzel Gyurcsány munkájáról mondana ítéletet az új kormány, márpedig tudjuk, a volt miniszterelnök még mindig erősen kezében tartja a politikai szálakat Még az is elképzelhető, ő az, aki nem engedi a nagy beismerést.

Aránytalanság

A kormány adópolitikája ráadásul még egy további sebből is vérzik. Az offshore cégekkel kapcsolatos ötletei, a szocpol elvevése, az áfaemelés, vagy a vagyonadó jelenlegi formája inkább a szegényrétegeket és a középosztályt sújtják. Ezzel szemben szinte semmit nem követel a nagy multicégektől, vagy a milliárdos vagyont felhalmozóktól.

A társadalom, mint vízcseppet a sivatag, úgy igényelné a felső tízezer terheinek növelését. Tegyük hozzá: joggal. Hiszen ők az elmúlt húsz évben éppen az offshore cégekből, és sok esetben közpénzek magukhoz folyatásából, erkölcsileg erősen megkérdőjelezhető privatizációkból gazdagodtak meg. Ilyen válsághelyzetben egy kormány csak népszerűséget szerezhet azzal, ha olyan adó sávhatárokat (akár a személyi jövedelem- akár a vagyonadó esetében) alakít ki, ami a milliárdosok vagyonából csapol meg valamit a köz számára.

Csak hát, ne feledjük. A jelenlegi kormány tagok közt nem is egy milliárdos ül. Hogyan is képzelhetnénk hát, hogy saját vagyonunkat is megkurtítsák, mikor itt van a nép, akivel bármit meg lehet tenni?