Populizmus rulez

Na, végre! A Fidesz bezzeg megcsinálná! Ez kell a szemét beprotezsált korruptaknak! - kommentálta az amúgy SZDSZ-es anyám a tegnapelőtti hírt, amely szerint a Fidesz az átlagbérek szintjére vinné az állami cégek vezetőnek fizetését - miközben szeméből a tehetetlen düh szikrái pattogtak, majd összeroppantotta a kezében tartott tejesdobozt. Igen, a Fidesz nyert magának még egy szavazót, pedig biztosra vehető, hogy az ígéretét pont annyira vinné véghez, mint az összes „Bajnai-csomag” visszavonását - vagyis semennyire.



De persze anyámat is meg lehet érteni: hosszú évekig segélyből, kölcsönökből és ápolási támogatásból nevelte koraszülött, súlyosan mozgássérült fiát, és bátyját, aki ha nem lépett volna be a munkaerőpiacra, most a válság beköszöntével az utcán találta volna magát az egész család.

Ehhez képest a több milliót kereső, a politika által kinevezett állami vezetők - akiknek szakértősége enyhén szólva is kérdőre vonható - látszólag nem csinálnak mást, csak teszik zsebre a pénzt, keveredjenek akármilyen ügyekbe is. Így az értelem helyett előjön a magyarokra annyira jellemző érzelmi politizálás, és képesek olyan bagatell dumákat bevenni, amiknek semmilyen alapja nincs - és amilyeneket manapság a Fidesz nyomat.

Pénzek, fizetések részletesebben

A hétfői parlamenti ülésen - a miniszteri fizetések csorbítása, és az EP-képviselők külföldi napidíjának felezése mellett - szóba került az állami cégek igazgatótanácsi és felügyelőbizottsági tagjainak fizetésének felére csökkentése - ahogy az már be volt harangozva. Később kiderült, hogy a július 1-től életbe lépő elhatározás összköltségcsökkentést takar, ami több mint 150 vállalatot érint - így lehet, hogy bizonyos állások teljesen megszűnnek, bizonyos emberek fizetése pedig egyáltalán nem változik.

Erre kontrázott a Fidesz, hogy ez csak porhintés, szemfényvesztés - aminek egy részét egyébként Orbán Viktor is megszavazta (állítólag véletlenül, de ne menjünk bele abba, hogy mennyire alkalmas egy ember egy párt vezetésére, aki sok év után esetleg nem tud megkülönböztetni két gombot) - és ők az átlagbérre csökkentenék ezen emberek fizetését.

Csakhogy az a porhintés, amit a Fidesz csinál. Nem arról van szó, hogy nem közölték, hogy az egyes települések átlagbéreihez igazítaná-e (tehát egy budapesti cégigazgató budapesti átlagbért kapna-e) fizetéseket, vagy az országos átlagbérhez juttatná az említett személyeket, hanem arról, hogy az egész kijelentés úgy ahogy van abszurd.

Ugyanis az állami szférában is alkalmazni kell valamiféleképpen azt az alapelvet, hogy aki magasabb rangban van (tehát több felelősséget vállal), az több fizetést kap. Így az állami cégek vezetőinek adni kell legalább annyit, amennyit máshol egy középvezető kap. Ha ez nem lenne, akkor nemhogy szakértőnek mondott embereket, de kis túlzással kukásokat is nehezen lehetne beleültetni ezekbe a fontos székekbe, hisz máshol tizedannyi munkáért négyszer annyi pénzt kapna. Így - bár érzelmileg vérlázító, és válság idején nyirbálhatók ezek az összegek, de a végtelenségig nem csökkenthetők, főleg nem az átlagbérek szintjéig. Igaz, a felelősséget hangsúlyozni kellene, a posztokat övező korrupciót pedig visszaszorítani.

Hány szavazatot ér egy hazugság?

A Fidesz legújabb politikai nyilatkozatai miatt kezd majd olyan hiteltelenné válni a politikában vagy a pénzügyekben otthonosan mozgó személyek körében, mint Gyurcsány, az őszödi beszéd kiszivárogtatása után. Az ok egyszerű: vagy nyilvánvalóan hazudnak, vagy a kormánnyal együtt az országot is bele akarják rugdalni egy karókkal kivert verembe.



A hatalmas mértéket öltött populizmus célja feltételezhetően a teljhatalomnak tekintett kétharmados többség mielőbbi megszerzése - nem gondolva arra, hogy mi lesz ígéreteikkel, amikor „végre-valahára” kormányra kerülnek.

Ugyanis - mint azt a fenti, kissé személyes példa is jelezte - egy-egy ilyen aranyköpés bizonytalan szavazók ezreit csábíthatja a Fidesz táborához, ami tovább növeli a kétharmados többség esélyeit. Ez a pártvezetés szerint - ami rossznyelvek alapján megegyezik Orbán Viktor személyével - megér pár hatalmas blamát, hisz a cél szentesíti az eszközt. A nagy kérdés most az: meddig, és mennyire lehet hülyének nézni a magyar választókat?

A jelek szerint nagyon, és igen sokáig.