A legújabb kormányzati elképzelések szerint pár éven belül megszűnnének az amerikai benzinfaló autócsodák. A 2012-ben életbe lépő szabályozás szerint a jövőben takarékosabb és kevesebb káros anyagot kibocsátó autókat lehetne használni az Egyesült Államokban.

Szemléletváltás?

Az ambiciózus terv felveti annak az esélyét, hogy végre valódi szemléletváltás fog bekövetkezni az amerikai környezetvédelmi politikában. Eddig ugyanis a világ vezető gazdasági hatalma a legkisebb jelét sem mutatták annak, hogy bármilyen szinten is érdeklődne a környezetvédelem ügye iránt. A legszembetűnőbb jele ennek az, hogy a mai napig nem írták alá a nemzetközi klímavédelem területén mérföldkőnek számító Kiotói Egyezményt. (Ennek értelmében az üvegházhatású gázok kibocsátását az 1990-es bázisévhez képest 8 százalékkal csökkentenék 2012-re.)

A gazdasági válság közbejötte nélkül valószínűleg most sem született volna meg ez a kormányzati lépés. Az olajfüggőség enyhítésére való törekvés és a detroiti nagy autógyárak kormányzati befolyásolhatósága együttesen eredményezték azt, hogy ezt az – Obama szavaival élve „történelmi jelentőségű” – intézkedést be tudták jelenteni.

A Fehér Ház előirányzata szerint a gépkocsik átlagos fogyasztását 35,5 mérföld/gallon (azaz 6,7 liter/100 kilométer) értékre kell leszorítani 2016-ig. Ez a személyautóknál 6 litert, tehergépkocsiknál pedig 7,85 litert jelent 100 kilométerenként.

Szakértői számítások szerint jelenleg egy gallon üzemanyaggal alig 25 mérföldet lehet megtenni egy átlagos fogyasztású amerikai autóval.

Az előírás második része pedig egy ún. emissziós (azaz károsanyag-kibocsátási) határértéket állítana fel, ami a mostani értékekhez képest mintegy 30 százalékos csökkentést jelentene 2016-ig. (Itt érdemes megjegyezni, hogy a Bush-adminisztráció alatt már született egy szigorítás, de az még a 2020-as évet jelölte ki bázisévként.) Az Egyesült Államokban eddig nem volt szövetségi szintű emissziós szabályozás, csak néhány államban volt hatályban ilyen (pl. Kaliforniában).

Ellenzők

A szigorítások elsősorban azt célozzák, hogy enyhüljön az amerikaiak olajéhsége. A tervek szerint 2016-ig 1,8 millió hordó olajat tudjának megspórolni, ami azt jelenti, mintha 177 millió autóval kevesebb közlekedne az utakon – legalábbis a hivatalos számítások szerint (ezeket a számokat azonban nem árt kellő kritikával szemlélni, ugyanis várhatóan a valóságban ennél jóval kisebbek lehetnek – a szerk.).

A kisebb fogyasztású járművekkel a fenntartók – azaz az amerikai lakosság – is jobban jár, mert a költségeik kevesebbek lesznek. Persze az is igaz, hogy egy ilyen autó megvásárlása várhatóan jóval drágább lesz, mint egy mai autóé.

A tervezett változtatások tehát logikusnak és a előremutatónak tűnnek, viszont más-más okból rengeteg ellenzője is akad.

Nézzük először a politikai ellenfeleket. A Republikánus Párt képviselői elsősorban a károsanyag-kibocsátás és a klímaváltozás kapcsolatát nem akarják belátni. Több képviselőjük „képtelenségnek”, vagy éppen „komikusnak” nevezte az összefüggés emlegetését.

A republikánusok mögött álló olajipai lobbi képviselői sem túl boldogok. Eddig ugyanis főleg az ő nyomásukra nem tett semmit az USA a klímaváltozás ellen. Nekik várhatóan a világválság okozta visszafogott fogyasztás mellett a jövőben várhatóan emelkedő olajárak is jelentős veszteségeket fognak okozni a közeljövőben. Ezek alapján pedig biztosra vehetjük, hogy a javaslatot megpróbálják majd felpuhítani a kongresszusban.

Alapesetben az olajvállalatok mellett az autógyártóknak sem tenne túl jót a tervezett szigorítás, hiszen az autók fejlesztésére költeni kell majd, s nem is keveset. Emellett pedig a növekvő árak a keresletet is visszavethetik. Hangsúlyoznunk kell mindemellett, hogy alapesetben. Azonban amíg az autógyárak léte kizárólag az amerikai központi kormány (és az amerikai kongresszus) támogatásától függ, nem nagyon ugrálhatnak.

Ennek megfelelően igyekeznek jó képet vágni a dolgokhoz, hangsúlyozva, hogy „a technikai-műszaki fejlődés csak előnyükre válhat” a dél-koreai és japán autógyárak mögötti lemaradásuk ledolgozásában.

A legújabb Obama-terv tehát – megvalósulása esetén – igazi fordulatot hozhat a klímaváltozás elleni küzdelemben is (noha tudjuk, hogy más, gazdasági megfontolások motiválták). Ezt erősíti meg az amerikai Környezetvédelmi Ügynökség minapi megállapítása is, amely – az eddigiekkel szemben – végre tartalmazta, hogy „a szén-dioxid kibocsátás közegészségügyi veszélyt jelent”.

Lehet, hogy a válság hosszútávon több előnyt hoz az amerikaiaknak (és az emberiségnek), mint amennyi kárt okoz?