Atom van nálam, és nem félek használni!

Észak-Korea egyedinek vélt külpolitikája ismert: van atomunk, tesztelünk hozzá látványosan rakétákat, zsarolunk a leállással, majd amikor megkaptuk amit akarunk, újra elkezdünk dúsítani és rakétákat lődözgetni. A dolog annyira hatékonyan működött, hogy a kommunistának nem épp nevezhető, ám a diktatórikus rendszerben némileg hasonlító Irán elkezdte átvenni ezt a fajta hozzáállást - legalábbis ami a rakétateszteket illeti.

Ugyanis Irán tegnap délután sikeresen kilőtte a mintegy 2000 km-re hordó, Szadzsil-2 elnevezésű föld-föld rakétát, amely atomfej szállításra alkalmas, és amely - iráni beszámolók szerint - tökéletes pontossággal érte el a célpontot. Eme távolsággal elérheti Izraelt, Európa déli részét, Moszkvát, vagy az amerikaiak öböl-beli bázisát is. Megfigyelők szerint viszont Irán csak 6-8 év múlva érheti el azt a technológiát, amely atomfej gyártására alkalmas.

Az iráni védelmi miniszter, Mosztafa Mohammed Nadzsar szerint a rakétának „hatalmas pusztító ereje van” és a sikeres teszttel elkezdődött a rakéta sorozatgyártása, ami a várakozások szerint bármilyen agresszort elriaszt majd. Amerikai szakértők viszont megjegyzik, hogy a Szadzsil-2 távja megegyezik a korábbi, szintén iráni Shahab-3 rakéta távjával, és roppant mód hasonlít Teherán régebbi Ashuka modelljéhez - így nem új technológiáról, csak némi átdolgozásról lehet szó. Egy amerikai-orosz tudóscsoport szerint pedig nincs értelme a tervezett cseh rakétapajzsnak, hisz nincs akkora fenyegetettség - de ha lenne is, a pajzs akkor se tudná elhárítani az iráni a problémát.

Vélemények Amerikából

Nem csak a technológiaia, hanem a diplomácia oldalon is dúl a szócsata. Robert Gibbs, a Fehérház szóvivője úgy kommentálta az eseményt, hogy Irán rossz irányba halad. „Azt akarjuk, hogy közösen egyeztessünk arról, miként változtathatjuk a térséget még stabilabbá. Ez (a fellövés - a szerk.) viszont egy lépés a rossz irányba. Amerika türelme nem végtelen.” Obama is kifejezte aggódását, de azt is jelezte, hogy nem kívánja folytatni a három évtizede zajló kölcsönös bizalmatlanságot, ám ehhez Iránnak „el kell tennie az öklét”.

A Pentagon szóvivője, Bryan Whitman szerint az aggodalmak főleg a rakétának szólnak - ahogy történt az Észak-Korea esetében is. De azt is hozzáteszi, hogy „Irán keresztútra érkezett és választania kell. Folytathatja az utat a térség destabilizációja felé, vagy dönthet úgy, hogy az együttműködést támogatja mind a régió országaival, mind Amerikával.” Hillary Clinton Külügyminiszter szerint pedig fegyverkezési versenyt indíthatna el a térségben az, ha Irán atomfegyverhez jutna.

Szakértők szerint a kilövésnek két célja is volt, a nyilvánvaló katonai fenyegetésen kívül: egyrészt válasz az izraeli miniszterelnök amerikai látogatására, másrészt propaganda a június 12-én esedékes Iráni elnökválasztási kampány alkalmából- amely apropójából azzal is vádolják a vezetést, hogy elszigeteli az országot nyugatellenes beszédeivel. Sajnos kampány idején nem várható az Amerikával való kiegyezés se. Ugyanakkor az is benne lehet a pakliban, hogy Obama három napja jelentette ki: ha Teherán nem hajlandó tárgyalni a saját békés atomprogramjáról, akkor kész szigorítani az országra vonatkozó szankciókat.

Diplomáciai szócsata

Az Észak-koreai praktika viszont Irán esetében kisebb hibába ütközik, ugyanis míg Északot nagyjából támogatja Kína, addig Oroszország izraeli nyomásnak engedve lemondta azt a mintegy 500 millió dollár értékű üzletet, amelyben öt MiG-31 es vadászgépet adott volna el Iránnak - legalábbis a Kommerszant nevű orosz lap szerint. Ehhez jön az a hír is, hogy Franco Frattini olasz külügyminiszter lemondta Iráni látogatását a rakétakilövés miatt - ő lett volna a legmagasabb szintű európai látogató Iránban, Ahmadinezsád 2005-ös hatalomra kerülése óta.

Azonban megérthető Irán reakciója - aki szerint bármilyen amerikai vagy izraeli támadást kellő képpen viszonozni fog, sőt a térség főbb kereskedelmi útját is lezárhatja -, hisz akit ennyi oldalról fenyegetnek, az kétféle képen válaszolhat: vagy meghunyászkodik, vagy viszonozza a gesztusokat. Mivel az országban uralkodó vallási nacionalizmust az előbbit nem engedi, így marad az utóbbi: az elnök közölte, Teherán nem hagy fel nukleáris programjával, még ha nemzetközi szankciókkal kell is számolnia.

Ráadásul abban is igaza van, hogy mindenkinek joga van békés atomprogramhoz - csak esetében félő, hogy ezt nem kizárólag békés célra használná fel (amit a fenyegetések és embargók sokasága csak tovább növel). Viszont félelemből megtiltani egy országnak hogy a jövő útjára lépjen, nem túl etikus dolog - ahogy az sem lenne az, ha az Irán által esetlegesen kilőtt atomban elhullott családtagjainak azt mondják: „bocs, azt hittem békés célra akarták használni”.