Nem sok sikertörténettel szolgált számunkra a hét éve regnáló MSZP-kormány. Egy azonban elvitathatatlan: az élelmiszer-termékpálya etikai kódex tető alá hozása olyan tett volt a Gráf József vezette agrárminisztérium részéről, amit politikai hovatartozástól függetlenül mindenki üdvözölt. Mindenki, kivéve a Gazdasági Versenyhivatal.

A GVH ugyanis vizsgálatot indított a kódex ügyében. Az erről szóló versenyhivatali végzés szerint aggályos, hogy a kódex ellentétes az európai közösségi szerződésekkel, mert „egyik tagország termékeit, szolgáltatásait sem lehet előnyben részesíteni a másikkal szemben”. Ez a megjegyzés a kódex azon részére vonatkozik, ami – bizonyos termékkörökben - 80 százalékban határozza meg a magyar termékek minimális arányát az áruházak polcain.

A legkényesebb rész

A gond, hogy a kódexnek éppen ez lenne a legfontosabb célkitűzése, és éppen ennek a pontnak az elfogadásával értett egyet a leginkább a magyar társadalom. Emlékszünk a nagyáruházak parkolóiba kiöntött dinnyékre, a tejesek útlezárással fenyegető akcióira, vagy az almák kiborítására a multik bejáratánál.

A magyar termékek és a multik profitmaximalizáló politikájának harca egyre-inkább elvadult. A Tesco, Auchan, és egyéb áruházláncoknak jobban megérte az olcsó külföldi élelmiszerek behozatala, mint a hazai termények felvásárlása. Ezek a termékek azonban nemcsak minőségileg sokkal gyengébbek, de sokszor az egészségünkre is veszélyt jelentenek (lásd paprikabotrány).

Gráf József erőfeszítései három éve húzódtak, míg végre idén az élelmiszer termékpálya minden szereplője aláírta a kódexet. A dokumentum elméletileg július elején lépne életbe, ám erre most már nagyon kevés az esély.

A kereskedők hátrálnak

A GVH vizsgálata miatt az Országos Kereskedelmi Szövetség meglebegtette, hogy felfüggesztik a kódex pontjainak betartását, illetve végrehajtását. Ez akkor következhet be, ha a Versenyhivatal végzésének indoklását részletesen áttanulmányozva arra a következtetésre jutnak, hogy az jogos, és a kódexszel a verseny szabályait felrúgnák.

Ha ez így történne, érzékeny veszteséget jelentene a termelőkre nézve, hiszen júliusban számtalan gyümölcsnek indul a szezonja (többek közt épp a dinnyének, amely ágazatban a legegységesebbek, és legvehemensebbek a termelők). Ha akkor mondják fel a megállapodást a kereskedelmi láncok, amikor a mézesmadzag már el lett húzva a termelők előtt, az még az eddigieknél is jóval feszültebb helyzetet vetít előre.

De veszít ezzel az agrárminisztérium is, hiszen a tekintélye egy vesztes játszma után jelentősen csökkenne, ráadásul ha tartja magát az ígéreteihez, akkor kénytelenek lesznek törvényjavaslatokat kidolgozni a kérdés megoldására.

A GVH is hunyó

Az alapkérdés persze az, hogy miért csak most jött rá a Gazdasági Versenyhivatal, hogy ilyen jellegű megállapodás nem egészen működik egy uniós országban? Ha például lett volna az irodáik egyikében egy talpraesett ember, akkor jelezhette volna az amúgy is hosszúra nyúló egyeztetések közben, hogy „gyerekek, ez így nem lesz jó!” A felelősség tehát őket is terheli.

A végét persze még nem látjuk az ügynek, ám az egyre valószínűbb, hogy júliusban nem lép életbe a megállapodás. Hogy utána mi lesz, és miként lesz megoldva a helyzet, az egyelőre nem megjósolható, de ha marad minden a régiben, akkor újra dinnyetengerre számíthatunk az áruházak parkolóiban.