A szegény országokat sújtaná inkább a járvány

A gazdag országok, mint Japán, az Egyesült Királyság vagy az Egyesült Államok igyekeztek a vírusellenes gyógyszerekből olyan készleteket fölhalmozni, hogy a lakosság minél nagyobb hányadát kezelni tudják vírusfertőzés esetén. Jelenleg a statisztikai adatok szerint ezekben az országokban szükség esetén az állampolgárok 25-50 százaléka szedhetne ilyen gyógyszert megfelelő adagban.

A helyzet viszont tragikus lenne a rossz gazdasági helyzetben lévő területeken. Ha az új vírus gyorsan terjedne, Guatemala, Indonézia vagy India lakosságának csupán két százaléka kaphatna gyógyszeres kezelést, vagy még annyi sem.

Elspeth Garman oxfordi professzor és társai már 2001-ben figyelmeztették a brit kormányt, raktározzanak vírusfertőzések elleni gyógyszerekből annyit, hogy jó szervezéssel legalább a lakosok fele hamar hozzájuthasson a készítményekhez. Ekkora raktárkészlet lehetővé tenné, hogy az országban fertőzés esetén bárki megkapja a gyógyszert.

Ha csak egy-két százaléknak juthatna orvosság, akkor súlyos politikai problémát okoznak annak szétosztása. Ennyi gyógyszer beszerzése, tárolása óriási költségekkel jár. A legismertebb készítmény, a Tamiflu egyetlen beteg kezeléséhez szükséges adagja az Egyesült Államokban 20.000 forintnak megfelelő összeg. A gyártó cég, a svájci Roche a szegény országoknak ezt a gyógyszermennyiséget 3200 forintért adja.

A Tamiflu 1996-ban került a patikákba és egyelőre a legtöbb országban szabadalmi védettség alatt áll. A Roche azonban két kínai és egy indiai gyárnak engedélyt adott, hogy a készítmény szabadon forgalmazható, generikus változatát gyárthassák. Indiában a tablettából egy adag csak 2400 forintba kerül.

Ezeknek a gyógyszereknek a bevételét az első tünetek megjelenése után két napon belül kell elkezdeni, de egyelőre nem tisztázott, hogy mennyire alkalmasak az esetleges súlyos fertőzés, például a tüdőgyulladás kezelésére. Az oltások valószinűleg hatékonyabbak lehetnek, de előállításukra még hónapokra van szükség.