Hankiss: Trianon kell

Hankiss a Media Hungary megnyitóján vett részt, beszédében megemlítve több olyan elemet, amelyek egy évszázad következményei, s amelyekből egyelőre nincs világos kiút. Szerinte nem tanultunk sem Mohácsból, sem Világosból, sem Trianonból. Szerinte a média szerepe nagy, ha nem működik megfelelően a képviseleti rendszer.



Hogy a képviselet megfelelően működik-e, azt objektíven nehéz megítélni. Az ma világosan látszik, hogy a politikai elit – leegyszerűsítve: a népképviselet – mindenféleképpen legálisan működik, megfelelve az alkotmány és egyéb jogi normák jelentette követelményeknek. Az azonban más kérdés, hogy legitim-e. Talán még igen, még akkor is, ha egyre mélyebbnek tűnik az elutasítás: a legmagasabb politikusi népszerűségi index a közvélemény-kutatások szerint éppen csak meghaladja a 40 százalékot.

A megfelelő képviseleti működés tehát várat magára – s nem azért, mert az ország abszolút többsége egyre jobban elfordul a politikától. A megfelelő képviseleti működés (vagy Hankiss szavaival élve: képviseleti fórumok működése) csak nagyon kis mértékben írható le a népszerűségi, bizalmi indexekkel. A társadalmi szféra különböző vetületei, a civil szerveződések, a demográfia, a szubjektív biztonságérzet, vagy éppen Körösényi András gondolataiból kiindulva a szubjektív kompetencia és a politikai cinizmus (tkp.: mennyire érzi magát képesnek valaki beleszólni a folyamatokba) a rendszerváltás óta alig változott, ami semmiképpen sem a politikai szféra jó működésére utal.

Üzemzavaros demokrácia

A képviseleti fórumok működésében fellépő „üzemzavarok” ugyanis nem teszik lehetővé az egészséges társadalmi működés létét. Az uniformizált létbe (magatartás, önmegvalósítási lehetőségek) szocializálódott magyar társadalom számára vezérfonalként lett volna szükség arra a know-how-ra, ami egyes kiválasztottaknak, pártfunkcionáriusoknak, ifjú titánoknak megvolt, jelesül: mire van lehetőség az új rend Magyarországán, s mire nincs. Ez az új rend ugyanakkor – legalábbis magyarországi „törzsfejlődését” illetően – egy szűk réteg rendje. A helyzetet jelentősen rontja, hogy sokszor van olyan benyomás, hogy ez a szűk réteg továbbra is fenn szeretné magának tartani ezt a privilégiumot, nem, vagy alig foglalkozva a hétköznapi emberrel.

A hatalomban lévők mindeközben már jó részben kiépítették saját médiabirodalmaikat, amely – és ez most nem lesz politikailag korrekt, de attól még igaz – nem a tájékoztatásra fekteti a fő hangsúlyt, hanem érdekek szolgálatára. Ebben a helyzetben nem lehetséges a jó értelemben vett médiakontroll, ugyanis Magyarországon alig van sajtótermék, amely hitelesen képes bírálni politikai erőket.

Változás lesz

Régi demokráciákban adott a helyzet: évtizedek alatt a társadalom beletanult abba, hogy milyen jogai, lehetőségei és kötelességei vannak az állammal szemben, a saját életet illetően. Ehhez nyilvánvalóan kellettek olyan (mára már többé-kevésbé legendává vált) politikusok, akik utat mutattak először – például a náci terror alól felszabadult Németországban Adenauer. Nálunk ilyen iránymutatás nem történt.

Változás azonban történik az elmúlt időszakban. Sokaknak egyre inkább elege van, ami rövidesen meglátszódhat a politikai pártok átstrukturálódásán. Alulról jövő szerveződések köztudatba való berobbanása az elmúlt 20 év hibás mainstream politikájának a következménye. Az újonnan érkező erők változást ígérnek, s erre akad is vevő. Várhatóan nem is kevés.