Miért ne lehetne Észak-Koreának atombombája?
Nő a feszültség Észak-Korea körül. Mióta eldurrantotta kísérleti atombombáját, a dél-koreai szomszédok, Japán, Oroszország és az USA felbőszült oroszlánként keringenek körülötte gyakorlati és elméleti értelemben is.
2009. május 28. csütörtök 13:49 - Pénzes Dávid
De mire ez a nagy
beindultság, uraim? Észak-Korea atomfegyverének ténye nem kellene, hogy éppen önöket billentse ki kínosan vigyázott egyensúlyukból. Nem gondolhatják komolyan, hogy van olyan őrült diktátor a Földön, aki képes lenne lepottyantani egy atombombát bárhova?
Komolyra fordítva: Észak-Korea ugyan felbontotta a
Dél-Koreával 1953-ban aláírt tűzszüneti megállapodást, ám ez nem jelenti, hogy tüzelni is fog. Ahogy eddig mindig, most is csak megcibálja az oroszlán(ok) bajszát.
Elemi érdeke az Észak-Koreai vezetésnek, hogy ne kezdjen háborúba, hiszen abban a pillanatban, amint az első fegyvert elsüti, meglesz a várva várt casus belli, hogy nekirontson a
szövetséges haderő és elsöpörje a kommunista rezsimet egyszer s mindenkorra. Mert elsöpörné ebben ne legyenek kétségeink, igaz minden bizonnyal nagy áldozatok árán.
Ne mondják már meg
Atombombák a világban
A következő államokról tudható, hogy van atombombájuk: Amerikai Egyesült Államok, Oroszország, Egyesült Királyság, Franciaország, Kína, India és Pakisztán. Bizonyosra vehető, hogy Izraelnek is van nukleáris fegyvere, de erről nem hajlandó nyilatkozni. Brazília atomprogramja hasonló. Irán üzembe helyezett egy urándúsító-üzemet, és az Egyesült Államok szerint ezt katonai célokra akarja alkalmazni. Az ottani kormány szerint az atomprogram békés célú. A Dél-afrikai Köztársaság az 1980-as évek elején titokban kifejlesztett nukleáris fegyvereket, viszont 1991-ben szétszerelte őket. Ukrajna, Fehéroroszország és Kazahsztán a Szovjetunió felbomlása után rendelkeztek nukleáris fegyverrel, de visszaszolgáltatták őket Oroszországnak.
A probléma, amit most az atomfegyver létezése okozott, teljes mértékben elméleti. Az atomhatalmak egyszerűen képtelenek elviselni, hogy rajtuk kívül más országok is beleköpjenek jól megfőzött levesükbe. Ez pedig erkölcsileg elfogadhatatlan.
Milyen jogon tiltják meg Észak-Koreának, Iránnak, vagy Bolíviának, hogy atomfegyvert fejlesszen ki? Ezen a földgolyón eddig egyetlen nemzet használta fel éles helyzetben az atomfegyvert megölve vele 320 ezer (igen: háromszázhúszer) embert! Ezek után éppen az USA-nak nem lenne szabad bármit is követelnie.
Japánnak és azon nemzeteknek, akik nem rendelkeznek atomfegyverrel van egyedül meg az erkölcsi alapja ahhoz, hogy minden atombombával rendelkező vagy azt kifejleszteni akaró nemzetet a legkeményebb módon elítéljen.
Mondják, hogy olyan államoknak nem lehet atomfegyvere, ahol bizonytalan kezekbe kerülhet. Ez jól hangzik, csakhogy mennyire volt bizonytalan az USA keze mikor kiengedte az Enola Gayt (így nevezték a Hiroshimára ledobott bombát – a szerk.).
Hatalmi harc
Érthetetlen, hogy éppen azok ugrálnak az atomfegyverek ellen, akiknek van. Olyan az egész, mintha lennének egyenlőbbek az amúgy egyenlő nemzetek között. Kétségtelen, hogy a játék hatalmi harc, és akinek van atombombája, az fontossá válik, és felül emelkedik azokon, akiknek nincs.
Félreértés ne essék: Észak-Koreának nem lett volna szabad atombombát alkotnia. Ez súlyos bűn, hiszen olyan fegyverről van szó, amit a modern hadműveletekben csak úgy lehet alkalmazni, hogy főként civil áldozatokat szedne, és akkor a természet radioaktív károsításáról már ne is beszéljünk.
Nem kell
A kérdésre erkölcsileg nézve két megoldás adható: vagy mindenkinek lehet atombombája, vagy senkinek sem. Nyilvánvaló, hogy ebből kizárólag az utóbbi út járható. Ez az egyetlen olyan valódi opció, ami megoldhatja az atomháború kitörésének rémét.
Irán és Észak-Korea esetében viszont egyre inkább az látszik, hogy éppen az atomfegyver elkészítésének ürügyén sodródik katonai konfliktus szélére a világ. Persze, ha nem lennének atombombák, attól még találnánk okot egy jó kis háborúra - életünk mégis kevésbé lenne veszélyeztetett.
