A Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat a Fővárosi Önkormányzattal közösen immár tizenkilencedik alkalommal rendezi meg a kétnapos, ingyenes gyermeknapi rendezvénysorozatát a budapesti Városligetben, 2009. május 30-31-én. A már hagyományos és igen népszerű programon 2008-ban közel 400 000 gyermek és felnőtt vett részt.

Erről beszélgetett a HírExtra Edvi Péterrel, a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat ügyvezető elnökével. Mesélt magáról a rendezvényről, és arról is, hogy bizony őket sem kerüli el a gazdasági válság.

Idén tizenkilencedik alkalommal rendezik meg ezt az ingyenes gyermeknapi rendezvénysorozatot. Anno miért döntöttek amellett, hogy létrehozzák ezt a nagyszabású eseményt?

Tizenkilenc évvel ezelőtt a fővárossal együtt gondolkodtunk azon, hogy kéne közösen szervezni egy gyermeknapot, ahova azok a családok, gyermekek jöhetnének el, akik szociálisan hátrányos helyzetűek, vagy szegényebbek. Egy olyan rendezvény, ahol nem kerül minden nagyon sokba, de legalábbis a programok ingyenesek. A koncertekért, a játszóházakért, a légvárakért, vagy a futóversenyért nem kell fizetni, így a nagy családosok, egyedülállók nyugodt szívvel kilátogathatnak, mi egész napos programokkal várjuk őket.

Sok esetben ki sem mennek az ilyen rendezvényekre a szegényebb családok, vagy ha mégis, akkor ott közlik a szülők a gyermekkel, hogy sajnos nem tudják ezt, meg azt megvenni, mert túl drága. Évről-évre egyre nagyobb az érdeklődök száma, mindig megkérdezzük a rendőrséget, hogy körülbelül hányan voltak kinn, s ebből tudjuk, hogy az utóbbi években sosem voltak kevesebben négyszázezernél, de olyan is előfordult, hogy vagy fél millióan kilátogattak.

Idén mennyi látogatóra számítanak? Esetleg többre, mint tavaly?

Ezt előre kicsit nehéz megmondani, az biztos, hogy időjárásfüggő. Ha borús az idő, akkor kevesebben jönnek, de ha nagyon nagy lesz a hőség, olyan 30-35 fok körüli, akkor is kevesebben szoktak kilátogatni, mert inkább lemennek a Duna partra, vagy a strandokra. Ha hétvégén is kellemes, napos idő lesz, akkor biztosan idén is félmillióan leszünk.

Kétszáz gyermeket idén is önköltségből hívtak meg a rendezvényre, fizetik a szállásukat, az utazásukat. Hogyan választották ki ezt a kétszáz gyermeket?

Az a bajunk ezzel a kétszáz gyermekkel, hogy csak kétszázat tudtunk meghívni. Régen, még tavaly is sokkal több fiatalt vendégelhettünk meg, minimum ötszázat és maximum ezret szoktunk meghívni itthonról, és a környező országokból. Mi is érezzük a gazdasági válságot így spórolnunk kellett. Sajnos ezért is tudtunk csak ilyen kevés gyermeket vendégül látni az idén.

Évről-évre egy folyamatosan növekvő rendezvényről beszélünk. Nemcsak többen kíváncsiak rá, hanem a programok is egyre színesednek. Anno mikor elindult mennyiben volt még más? Mindig is két napos volt a gyereknap?

Igen, a kezdetektől fogva két napos, és mindig nagy volt rá az érdeklődés. Az az igazság, hogy nagy meglepetés ért minket ’91-ben, kicsit felkészületlenül is, mert nem vártuk, hogy ennyien kilátogatnak majd. Mindezek ellenére megszerveztük az ország legnagyobb rendezvényét. Ma már tudjuk, hogy ez miként is működik, és szeretnénk a gyerekeknek minél több szépet, és jót nyújtani, de sajnos most mi is érezzük a gazdasági válság hatását. Jó lett volna idén is több gyermeket meghívni, este tízkor legnagyobb bánatunkra idén elmarad a tűzijáték, de ezenkívül minden más meg lesz tartva, ahogy máskor is. Lesz idén is Nemzetek utcája, lesznek koncertek, vetítések, légvárak, sportversenyek.

A rengeteg színes program közül nagyon nehéz választani. Melyikekre várják a legtöbb érdeklődőt?

Általában a napozóréten tartózkodnak a legtöbben, a Petőfi Csarnok és a Vajdahunyad vára között van a legtöbb ember. Dél és kora délután annyi ember meg szokott itt fordulni, hogy sokszor moccanni sem lehet. A Közlekedési Múzeum felé is rengeteg ember lézeng. Ha valaki csak erre felé sétál, jobban teszi, ha inkább kerül egy nagyot, mert úgy hamarabb hazaér.

Talán az egyik legérdekesebb program a Nemzetek utcája. Honnan származik ennek az ötlete? Kik segítettek ezt létrehozni, felépíteni, és miből is áll valójában?

Az egész gyereknapi program sorozatot mi találtuk ki, így a Nemzetek utcáját is. Úgy gondoltuk, hogy jó lenne, ha a gyerekek megismerkednének más nemzetek kultúrájával, felfogásával, hogy tudatosodjon bennük, hogy ilyen is létezik. A nagykövetségek segítségével építettük fel az utcát, megpróbáljuk bemutatni a társadalmi szokásaiktól a népviseletükig az egész országot. Nemcsak nekünk, hanem a követségeknek is ez egy nagy siker. Évek óta visszajárnak, például a japán követségnek van olyan munkatársa, aki mindig visszajön, és japán játékokat tanít a gyerekeknek. Emellett a közel-, és távol-keleti országok a saját néptáncaikat tanítják be az érdeklődőknek. Ez nekik is jó, hiszen az országukat így lehet a legkönnyebben népszerűsíteni, tehát ez nekik is egy hatalmas lehetőség.

Ráadásul nemcsak a gyerekekre gondoltak, hiszen sok program a felnőtteket is egyaránt érdekli.

Van olyan gyerek, akit a nagy testvér hoz, vagy a szülők, nagyszülők. Ők is ugyanúgy szórakoznak, mert a programok nemcsak a gyerekeknek érdekesek.

Egy régóta működő szervezetről beszélünk. Lépten-nyomon felhívják az emberek figyelmét a problémára, és meg is próbálnak segíteni ezeken a gyerekeken, családokon. Látnak esetleg valamilyen javulást a hátrányos helyzetű gyerekek ügyét illetően?

Ezen a téren sajnos inkább romlást látunk, ami szintén a gazdasági válságnak köszönhető. Még több család, még több gyermek van bajban, mint régen. Nagy problémának tartjuk, hogy a GYED-et és a GYES-t lerövidítik. Magyarország is egy elöregedő ország. Olyan sok korkedvezmény jár a nyugdíjasoknak, mint sehol máshol. A nyugdíjakat is valamilyen pénzből ki kell fizetni, és ennek majd 20-25 év múlva lesz meg a negatív hatása.

Elsődleges cél, hogy a szórakozás mellett megismertessék a gyerekekkel a különféle kultúrákat, és lehetőségeket. Két nap erre biztosan kevés. Terveznek-e az év másnapjain is hasonló programokat?

Hiába ez az ország legnagyobb rendezvénye, és a mi életünkben nagyon is fontos, de mégis egy kis programnak számít. Sokkal fontosabbnak tartjuk az egészségügyi, a gyermekélelmezési, vagy a törvényalkotási programunkat. Ezek teszik ki a mindennapjainkat. Karácsony környékén is van egy hasonló rendezvényünk, hogy a hátrányos helyzetű gyerekeknek szebbé tegyük az ünnepet. Ezt a két eseményt lehetne megnevezni, de ez nekünk amolyan bónusz, hiszen ilyenkor mi is együtt szórakozunk a gyerekekkel.

Jövőre lesz a 20. évfordulója a rendezvénysorozatnak. Esetleg készülnek valami különlegességgel, ami még ezeket az izgalmas programokat is felül fogja majd múlni?

Ezt nem lehet előre tudni, mert egyrészt válság van. Másodszor, ha készülnénk is, az úgyis meglepetés lenne. Valamit biztosan kitalálunk, de azt gondoljuk, hogy jövő ilyenkor is lesz még gazdasági válság. Csak azt tudom mondani, amit biztos nem fogunk már csinálni. Két éve azt terveztük, hogy az évfordulóra szervezünk egy nagyon nagy koncertet, s meghívnánk egy közkedvelt külföldi sztárt is. Akkor azt hittük, hogy erre lesz pénzünk, most már biztos, hogy erre nincsen. Valamilyen meglepetés, ünnep, akkor is lesz.

Hiába támogatják nagyon sokan a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálatot, még mindig elkelne a segítség. Nagyon úgy néz ki, hogy a válságot a gyerekek fogják a leginkább megérezni...