Két kan a nyolcból: az egyik papagájt, a másik csajokat akart
Sípos Péter és Sípos Tamás az Irigy Hónaljmirigy két oszlopos tagja. Poénokért sosem kell a szomszédba menniük, és mindig örömmel lepik meg az őket kedvelőket. A két testvér ezúttal a sorry!-nak beszélt kapcsolatukról.
2009. május 31. vasárnap 09:29 - HírExtra
Hány évig volt közös gyerekszobátok?
Tamás: Már nem emlékszem pontosan – amíg a bátyám el nem költözött, de legalább 15 évig.
Péter: Nagyjából tizenhat évig – pokoli volt! Az öcsém papagájokat akart, én meg csajokat.
Volt hogy falaznod kellett a testvérednek a szülők előtt?
Tamás: Inkább ő falazhatott nekem: hat évvel idősebb nálam, én pedig folyton vele és a haverjaival akartam lógni, aminek ő annyira nem örült…
Péter: Erre már nem emlékszem, de biztosan.
Melyikőtök volt a jobb tanuló?
Tamás: Szerintem egyformán rossz tanulók voltunk: én csak folytattam az általa megkezdett hagyományokat.
Péter: Talán az öcsém, bár vele is volt elég probléma. Abban az iskolában kezdett, ahol én végzős voltam, és már meg is bélyegezték: ő volt a „kis Sípos”.
Miben hasonlítasz rá legjobban?
Tamás: Mindkettőnknek a zenekar a legfontosabb, és a család kivételével mindent a csapat érdekeinek rendelünk alá.
Péter: Mind a ketten imádjuk a töltött káposztát, és azt, amit csinálunk: az Irigy Hónaljmirigyet.
Mi volt a legemlékezetesebb közös csínytevésetek?
Tamás: Volt egy csúnya balesetem: fennakadtam egy vasdarabon. Ő szedett le, ő hívta a mentőket – nem felejtjük el.
Péter: A Ronald Reagen elleni merényletünk…
Mennyire szóltok bele egymás párkapcsolatába?
Tamás: Egyáltalában nem.
Péter: Semennyire.
Cserélnél a testvéreddel akár külső, akár belső tulajdonságot?
Tamás: Nem hiszem. Ő is egy külön egyéniség, én is. Kiegészítjük egymást.
Péter: Talán hajat, mert én már erősen őszülök. De ahogy nézem, hét év múlva ő is fog…
Milyen gyakran találkoztok?
Tamás: Tulajdonképpen minden nap – elég közel lakunk egymáshoz. Ráadásul mindig akad valami egyeztetni való is.
Péter: Minden nap.
Min tudtok összeveszni?
Tamás: Legfeljebb az együttessel kapcsolatban, de ezek inkább csak viták.
Péter: A koncertműsor összeállításán, és az utolsó pohár viszkin.
Elmennél vele közösen nyaralni?
Tamás: Persze, voltunk többször is. Néha mások is csatlakoznak a csapatból – jó szokott lenni.
Péter: Már nagyon sokszor voltunk együtt, és bármikor szívesen. Tavaly voltunk Olaszországban. Csak ő két héttel később.
Hogyan látod magatokat öreg korotokban?
Tamás: Lógó bőrrel támasztjuk a pultot egy rockkocsmában, és nosztalgiázunk. Jobb esetben lógó bőrrel, öregen a rockkocsma színpadán is ott leszünk.
Péter: Mint két vén sz*ros, fröccsel a kezében a teraszon, és az unokáiknak mesélik a mirigyes sztorikat, és egyre csak azon keseregnek, hogy bárcsak örökké tarthatnának a jó dolgok és a jó koncertek.
Forrás: sorry