Nehéz felfogás

A magyar társadalom feje annyira kemény, hogy egy vasszöget nem lehetne beleverni: egyszerűen képtelen elfogadni a neki nem tetsző változásokat. A Jobbikot még mindig valamilyen idegesítő, kis szélsőséges tüskének gondolja, akik néha rendbontanak egyet a Parlamentnél - pedig a tegnapi események bizonyítják, hogy komoly politikai erővé váltak. Méghozzá a számok tükrében majdnem olyan komollyá mint az MSZP, és kétszer annyira komollyá, mint az MDF és az SZDSZ együttvéve.

Ez azt jelenti, hogy a párt nem csak cigánykérdésekben, vagy az anti-EU lobbiban nyilvánul meg, hanem a napi politika minden kérdésében. Szava - mint nemzeti radikális - ott fog csengeni meghatározó tényezőként a tej árában, a vállalkozói adókulcsban, és a Parlament leendő létszámának meghatározásában is. Ezekre vannak ötleteik, lesznek szakpolitikusaik, és olyan ötleteik, amiket meghallgatni mindenképp érdemes. Csakhogy ehhez sajtófelület is kellene.

Média és politika

Ugyanis, ha kizárólag a ténylegesen szélsőséges, jobboldali sajtóban kapnak helyet, akkor az emberek nagy részéhez nem jut el a véleményük - amely mindenképpen a demokráciát hátráltató tényező, hisz a választók nem ismerhetnek meg minden oldalt. Ráadásul a Jobbik programjának sok pontja egyáltalán nem szélsőséges - csak a mellé szánt körítés az.

De sem a sajtó, sem a többi politikai párt nem hajlandó egyenlő félnek tekinteni a Jobbikot: a politika sosem látott, igencsak elbénázott össztüzet zúdított a pártra, nem hívják meg őket televíziókban, a róluk szóló cikkek - legfőképp a napilapokban - elutasítóak, közleményeik, ötleteik pedig alig szerepelnek kifigurázatlanul.

Ezért már az ORTT is elmarasztalt több médiumot, de változás nem érezhető. Igaz ebben benne van az a sokak szerint vállalhatatlan stílus is, amit Morvai Krisztina képvisel néha, pedig Balczó Zoltán és Szegedi Csanád igazi visszafogott politikusként szokott viselkedni, és Vona Gábor se sokkal rosszabb Orbán Viktornál.

Míg a sajtó próbálta nem nagyon szerepeltetni a radikális pártot, addig a politika épp az ellenkezőjét csinálja: annyi ingyenreklámot biztosít nekik, amennyit csak bír. Igaz hogy ezek nagy része alapból igencsak negatív lenne, csakhogy az elhibázott vagy eltúlzott lépések inkább a Jobbik malmára hajtják a vizet. Ezek közül lehet említeni az SZDSZ árpádsávos plakátjait, a „Magyarország a magyaroké” jelmondat alkotmányos megtámadását, vagy a mostani SMS-botrányt, ahol a Jobbikra próbálják kenni a kampánycsend megsértését - noha ez egyáltalán nem áll érdekükben.

Kik a Jobbik?

A Jobbik egyébként kezd felnőni arra a feladatra, amit a nép szán neki: vállalható harmadik erővé válni. Kommunikációja finomodik és komolyodik - ha nem számítjuk Morvai Krisztina péniszeléseit -, céljai egyre körvonalazódnak, támogatóinak köre bővül. Ugyanakkor szembe kell nézniük ennek hátrányával is: a ténylegesen szélsőséges, média előtt vállalhatatlan támogatókat le kell morzsolniuk - ahogy azt próbálták már a tegnapi nagygyűlésen is.

Ugyanakkor a Jobbik hirtelen nőtt túl nagyot és ezt még nem tudja kezelni. A tegnapi nagygyűlésre például 22:30-ig Balczón kívül semmilyen prominens személyiség nem merészkedett ki a sajtó piranha-tengerébe. Ő viszont tapasztalt és visszafogott politikusként simán kezelte a feltett kérdések tucatjait, kapjon hirtelen bármit is. Az viszont szinte biztos, hogy ez másnak nem ment volna a párt tagjai közül.

Így felmerül, hogy bár a párt egyre több alakot próbál megismertetni a szimpatizánsaival, de nincs elég vállalható, ismert, szalonképes embere - hogy szakpolitikusokról ne is beszéljünk. Bár már nagyobb polgármesterek is csatlakoznak a Jobbik Magyarországért Mozgalomhoz, de nagy kérdés, hogy a parlamenti választásokig képes-e kikupálni egy olyan politikai gárdát, aki képes érdemben képviselni Magyarország harmadik erejét.