Tarlós a hajléktalanokat hibáztatja

A hajléktalanság már az 1800-as években is létezett a fővárosban, de a rendszerváltás után vált rendkívül súlyos társadalmi problémává. Napjainkban sincs olyan módszer, amely megnyugtatóan rendezné a fedél nélküli emberek helyzetét - mondta Tarlós István a "Rajtad is múlik" - Együtt a Fővárosért Alapítvány hajléktalansággal foglalkozó tanácskozásán.

A hajléktalanok döntően a nagyvárosokban, a legtöbben Budapesten élnek. A fővárosban pedig már katasztrofálissá vált a helyzet - hangsúlyozta. Szerinte a kérdés rendezéséhez "a többségi érdeket kell összeegyeztetni az emberséggel", a közbiztonság érdekeit a egészségügyi és szociális érdekekkel. Hangsúlyozta, ennek módját megtalálni "rettenetesen" nehéz, de erről a társadalmi rétegről gondoskodni kell - mondta.

Hozzátette: ugyanakkor olyan körülményeket kell teremteni, hogy a várost használni lehessen. Tarthatatlan az az állapot - jelentette ki - amely az aluljárókban, a pályaudvarokon, és most már a köztereken is tapasztalható. "Nem gondolom, hogy a hajléktalanprobléma megoldását az jelentené, hogy hagyjuk őket békésen randalírozni és meghalni ott és úgy, ahogy kedvük van" - jegyezte meg.

Mint mondta, nem tartható az sem, hogy a munkaképesek nem hajlandók dolgozni és nincs is igazából munkalehetőségük. A közmunkák szervezése elengedhetetlen - emelte ki. Ha pedig a hajléktalan nem hajlandó a hajléktalanellátók által nyújtott szolgáltatásokkal élni, akkor "nem ördögtől való gondolat hatósági eszközökkel rásegíteni" , hogy ezeket igénybe vegye - mondta.

"Ha csak a hajléktalanok gyámolítását tűzzük ki célul, akkor a város szét fog esni, ha pedig csak hatósági eszközökhöz ragaszkodunk, akkor a társadalomnak ez a növekvő szegmense teljesen magára fog maradni" - összegezte szavait Tarlós István, aki szerint a probléma kezelése a mindenkori városvezetés felelőssége.

Vecsei Miklós, a Hajléktalanokért Közalapítvány kuratóriumi elnöke szerint a hajléktalanság az egyetlen közvetlen életveszély Magyarországon, amely jól látható és amelyre mégsem mozdul meg a társadalom. Mint mondta: számtalan olyan helyzet adódhat az életben, amelyben világosan meg lehet állapítani ki a hibás, a társadalom mégis gondoskodik róluk. Példaként említette a szabálytalanul közlekedő autóst, aki balesetet okoz, mégis ellátják a sérüléseit. Ezt kell szem előtt tartani akkor is, amikor hajléktalanokról van szó - jegyezte meg.

Kitért arra, hogy becslések szerint 20-30 ezer hajléktalan él Magyarországon, a felük Budapesten. A szakember szerint egyik európai társadalomnak sem sikerült sem erővel, sem pénzzel megoldani a problémát, azt legfeljebb kezelni lehet. Semmiképpen sem megoldás - mutatott rá -, hogy a hajléktalanokat a rendőrök segítségével egyik kerületből a másikba kergetik, .

Hangsúlyozta: fontos tudni, hogy a hajléktalanság hátterében nem feltétlenül a szegénység vagy a nyomor áll. A hajléktalanság legfontosabb jellemzője a teljes magány, az elveszettség. A probléma megoldása az lenne, ha ezek az emberek újra visszatalálnának a társadalomba. Emlékeztetett, hogy a cigánytelepeken például lényegesen rosszabb helyzetű emberek élnek, a közösség mégis megtartóbb, nem jellemző a magány. Felhívta a figyelmet arra, hogy az elmúlt három évben 25 százalékkal nőtt a cigány származásúak aránya a hajléktalanok között, ami arra utal, hogy a cigányközösségek - amelyekre példaként lehet tekinteni - kezdenek szétesni.

Vecsei Miklós kiemelte: nem a hajléktalanok miatt van rendetlenség Budapesten. A koldulás például rendészeti kérdés, és az, hogy valaki piszkos, nem feltétlenül jelenti, hogy hajléktalan is. Az aluljárókban pedig sokkal nagyobb veszélyt jelentenek a prostituáltak, illegális árusok, mint az a hajléktalan, aki ott "eldől" - mondta a szakember, aki szerint a hajléktalanoknak joguk van ott aludni, mégsem ezt tartja jó megoldásnak. Szerinte olyan szociális ellátóközpontokat kell létrehozni, mint amilyen a hónap elején a Nyugati téren nyílt.

Az sem igaz, hogy a hajléktalanok nem akarnak dolgozni, együttműködni, hanem egyszerűen "nem tudnak már akarni, nincs céljuk" - mondta. Persze ijesztő lehet és nem szabad hagyni, hogy "néhány beteg ember félelemben tartson egy aluljárót". De attól, hogy kiszorítják őket egy gyengébb, védtelenebb kerületbe, nem oldódik meg a probléma - hangsúlyozta.

A szakember arról is beszélt, hogy Magyarországon jó a hajléktalanellátó-rendszer. Van diszpécserközpont, krízisautó, 24 órán keresztül üzemelő egészségügyi szolgálat, léteznek szállók, lakásbérleti program, amelyek jók lennének, ha működnének.

Felhívta a figyelmet arra, hogy a jelzálogválság a hajléktalanság szempontjából nagy veszélyt jelent Magyarországon, mert - ellentétben Nyugat-Európával - az ingatlanok 90 százaléka magántulajdonban van, lakáspolitika pedig gyakorlatilag nem létezik. Ezért például azt javasolnák, hogy a szocpolt úgy alakítsák át, hogy abból akár bérleményt is fenn lehessen tartani. Vecsei Miklós hiányolja a magáncsőd intézményét is.

Súlyos gondot jelent - mondta -, hogy "a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségre bízott uniós pénzek hihetetlen rosszul célzottak". Példaként említette: amikor végre sikerült meggyőzni a politikát arról, hogy forrásokat kell biztosítani egy programra, amely az úgynevezett külső helyek létesítését tűzte ki célul - hogy aki bármilyen segítséggel lakni tud valahol, az lakhasson - olyan pályázatot készítettek nem szakértő emberek, amelyet vissza kellett utasítsanak.