Zimbabwei látkép - életszínvonal

Egy friss felmérés szerint a világ legpesszimistább emberei - az országok lakosságának általános hozzáállását tekintve - Zimbabwében élnek. Az eredmény nem csoda, hisz az ország lakosságának helyzete talán világviszonylatban a legrosszabb - bár sokat javult tavaly szeptember óta.

Az ivóvízellátás az összehangolt nemzetközi munka ellenére még mindig hiányos: minden második ember nem jut megfelelő minőségű ivóvízhez. Emiatt tovább tombol a tavaly év vége felé kitört kolerajárvány: a halálos áldozatok száma immáron hivatalosan is túllépte a 4200-at, a fertőzöttek számát pedig százezer fölé becsülik. Mivel a kormány viszonylag stabil lett, így az orvosok és a tanárok is visszaálltak munkájukba, ami nagyban javítja a helyzetet – igaz ez csak addig tart, amíg nem helyi pénzben kapják a fizetésüket.

Ugyanis a hiperinfláció még mindig kihat: a több mint 335 millió százalékkal már Magyarország rekordját fenyegeti - igaz az elmúlt három hónapban már 3 százalékkal visszaszorították. Helyi pénzen sok mindent nem lehet kapni: jobb helyen elutasítják, rosszabb helyen a kedves vevő után dobják. Bár a fizetéseket megemelték, de ez csak azoknak jelent valamit is, akik nem helyi pénzben kapják azt meg - vagy akiknek van egyáltalán munkája. Ugyanis a lakosság kilencven százaléka munka nélkül tengődik, ami természetesen azt jelenti, hogy jóval a létminimum alatt próbálják túlélni a zord körülményeket, mindenféle állami segély nélkül.

Annyit azonban elért a most már ténylegesen gyakorlati szerepkörbe érő Hatalom-Megosztó egyezmény kormánya, hogy az általános élelmiszerek visszakerültek a boltok polcaira, így nem ruccan át mindenki a szomszédos országokba, ha némi tejre, vagy kenyérre van szüksége. A katonaság sem fosztogat, hisz megkapják a fizetésüket, és a politikai bebörtönzések is megszűntek, ami szintén visszavetette a korábban oly intenzív kivándorlási hullámot - aminek a szomszédos Dél-Afrika, az egész menekültáradat legfőbb elszenvedője kifejezetten örül.

Zimbabwei látkép - politika és gazdaság

A több mint húsz éve uralkodó, megváltóból diktátorrá vált Robart Mugabe elnök a Hatalom-Megosztó Egyezménnyel beengedte az irányításba a legfőbb ellenzék vezérét, Morgan Tsvangirait, méghozzá miniszterelnöki posztban. A kormányt is együtt alakították, azonban a két kulcsember közt feszülő ellentétek még mindig érezhetőek. Főleg azok után, hogy Tsvangirai felesége meghalt egy autóbalesetben amelyben ő is megsérült. Bár a szándékosságot minden fél igyekszik tagadni, de az ehhez kapcsolódó morajt nem lehet elfojtani.

A főbíró körüli vita a köznapokban is érződik: először szabadon engedtek 18 politikai aktivistát, majd ismét bezárták őket - főügyész pedig egyelőre nincs, ahogy a központi banknak sincs elnöke. Ami azért sem túl jó hír, mivel a börtönállapotok Afrikához képest is siralmasak: egy hararei napilap szerint egy fővároshoz közeli népes fogházban tavaly a rabok fele éhen halt. Az is a problémát növeli, hogy tovább folytatódik a fehér farmerek ellehetetlenítése, ami a múltban is az egyik fő oka volt a gazdaság jelenlegi siralmas helyzetének.

A félig működő kormányzást látva a külvilág nem tudja mit csináljon Zimbabwével: gyakoroljon további nyomást Mugabére a tényleges együttműködés miatt, vagy kezdje el segíteni az éhhalállal küszködő országot. Afrika államai és a Világbank az utóbbi állásponton vannak, és nyújtottak is 400 millió dollárt a gazdaság újjáélesztésére, bár a miniszterelnök szerint több milliárdra lenne szükség. Amerika ezzel szemben az újabb választások kiírását pártfogolja, amibe Mugae biztosan nem menne bele - de a minimum számára a további gazdasági és politikai reformok lennének.

Azonban az ország vezetői ennek ellenére sem keseredtek el: bár majd minden befektető kivonult az országból, a reményeik szerint a politika stabilizációja után visszatérhetnek, és 2018-ig akár 16 milliárd dollárt is elverhetnek az országban kitermelési engedélyekre. Sőt, várakozások szerint a 2010-es, szomszédban megrendezett foci VB is turisták százezreit fogja vonzani az országba - igaz ahhoz nem ártana némi infrastruktúra is.

Zimbabwei látkép - az Amnesty International (AI) szemével

Az AI viszont nem látja ennyire pozitívnak a helyzetet. A mai napvilágot látott, Irene Khan főtitkát nevével fémjelzett jelentés szerint a lakosoknak „állandó és súlyos” emberi jogi sértéseket kell elviselniük a négy hónapja életben lévő új kormány ellenére. „Az emberi jogok helyzete Zimbabwében bizonytalan, és a szocio-gazdasági tényezők reményvesztetté teszik a lakosság legnagyobb részét” - fogalmazott.

Ő volt az első AI főnök, akinek engedték az országban való szétnézést, ami már önmagában nagy - legalábbis az eddigieknél jóval nagyobb - nyitottságra vall. Felszólította Mugabe-t, hogy fokozottan tartsa be a Hatalom-Megosztó Egyezményben foglaltakat. Leginkább a rendőrségi és katonai, valamint a szólásszabadság reformjainak elmaradását bírálta, de a kormány átláthatóságának hiányát és a fehér farmerek elleni erőszakot is megemlítette.

Külön bírálta az emberi jogi aktivistákkal való bánásmódot, és a volt politikai ellenzék bebörtönzését. A fennálló helyzet ellenére kérte a jelen lévő segélyszervezeteket, hogy ne szüntessék meg munkájukat, hisz az elengedhetetlen a Zimbabwei nép számára. Szerinte van még remény, és az AI arra próbálja rávenni az országot, hogy reformálja meg az elavult és egyenlőtlen iskolarendszert - hisz az oktatás minden jövő alapja. Ugyanis a jelenlegi rendszer szerint, „a szülőknek gyakran a között kell választaniuk, hogy a gyereküket etessék vagy oktassák.”

Az AI elmarasztaló jelentése nem valószínű, hogy nagyon megrázza majd Zimbabwe vezetőit - azonban egy pénteki esemény annál inkább. Ugyanis feltehetőleg holnap találkozik a miniszterelnök és az államfő Barack Obama amerikai elnökkel, és ha a tárgyalás sikeres lesz, akkor sok minden megváltozhat. Jó magaviseletért cserébe nagyon sok pénz jöhet - amivel akár az országot is rendbe lehetne szedni. A kérdés az, hogy képes-e a változásra a Mugabe nevezetű vén csataló?