Barroso fényezte magát

Bár előzetesen az Európai Néppárt és több szocialista politikus is a támogatásáról biztosította José Barrosot, ő mégis fontosnak tartotta, hogy levelet írjon a tagállamok vezető politikusainak azért, hogy még tovább javítsa az esélyeit a szavazás előtt.

Ebben a levélben Barroso nagy vonalakban felvázolta az Európai Unió jelenlegi helyzetét, azt, hogy milyen eredményeket értek el az utóbbi években az ipar, a mezőgazdaság és a szolgáltatások területén. Megemlítette, hogy a gazdasági válság új kihívások elé állítja az Uniót, amelyeket szerinte a pénzügyi piacok fokozottabb szabályozásával és az innovációval leehet megoldani. Elnökségét – természetesen – sikersztoriként állította be, s megjegyezte azt is, hogy a jövőben mely területekre kellene jobban figyelni: elsősorban az energiabiztonság kérdését és a klímavédelem melletti hatékonyabb fellépést említette.

A nem túl bőbeszédű levélben kevés szó esett az egyik legfontosabb kérdésként tekintett Lisszaboni Szerződésről – amelyet a mai napig nem sikerült életbe léptetni az ír népszavazási kudarc miatt. Pedig ez kulcsfontosságú lenne, mert a barrosoi „Több Európát!” jelszó – ami a fokozottabb, koncentráltabb együttműködést igényli – csak úgy lenne kivitelezhető a gyakorlatban, ha a közösségi intézmények (főleg az Európai Bizottság és az Európai Parlament) tovább erősödnének.

Az elmúlt öt év alatt elért eredmények ellenére a Barroso-bizottság tevékenysége nem nevezhető sikertörténetnek. Már a kijelölésekor is voltak viták, mert több tagja sem felelt meg először a követelményeknek, s később is akadtak vele problémák. A legnagyobb hiányossága talán az volt, hogy nem tudott hatékonyan fellépni a Lisszaboni Szerződés elfogadása mellett, illetve sok esetben nem tudott kellő nyomást gyakorolni a pénzügyi-gazdasági követelményeknek meg nem felelő tagállamokkal szemben.

Az elmúlt öt év alatt az EU bürokratizálódása és az egyszerű európai állampolgároktól való eltávolodása tovább erősödött. (Egy közelmúltban készült közvélemény-kutatás szerint például az európaiak jelentős többsége nem tudta megmondani, hogy konkrétan mivel is foglalkozik az Európai Bizottság.)

Bár az is igaz, hogy az Bizottság még mindig nem a legfőbb hatalmi döntéshozó testülete az Európai Uniónak. A leglényegesebb kérdések még mindig a kormányközi szinten működő Európai Tanácsban dőlnek el, így sok esetben hatékony eszköz híján teljesen esélytelen, hogy a Bizottság meg tudjon felelni a követelményeknek.

Mindezek miatt az Európai Bizottság és személy szerint Barroso munkáját támadták a balközép erők.

Ennek ellenére most mégis sikerült Barrosot megerősíteni: az Európai Tanács tagjai egyhangúlag (!) támogatták a jelölését. Ez még magát Barrosot is meglepte, aki meghatottan köszönte meg a támogatást, amely valószínűleg elsősorban annak szólt, hogy továbbra is egy „erős” Európai Bizottság legyen hivatalban már csak olyan „apróságok” miatt is, mint a gazdasági válság európai szintű kezelése.

Még hátra van egy-két kör

Az új Európai Bizottságot októberben kell felállítani. Emiatt többen azt indítványozták, hogy ezen a csúcson még ne döntsenek el semmit, várják meg azzal az őszi ír népszavazást. Ha ugyanis hatályba lép a Lisszaboni Szerződés, akkor megváltozik a Bizottság tagjainak száma és a Bizottság feladatköre is kibővül.

Az Európai Parlamentet sem lehet megkerülni ebben a kérdésben. A Barrosot támogató Európai Néppárt ugyanis nincs többségben a testületben, így a portugál politikus megválasztásához el kell nyerniük a szocialisták, a liberálisok vagy a zöldek támogatását.

Ez azonban nem lesz könnyű, sőt, sokkal nehezebb lesz, mint az Európai Tanácsban az egyhangú támogatás megszerzése. Az Európai Szocialisták nevében nyilatkozó Poul Nyrup Rasmussen ugyanis eddig mindig kizárta a támogatásukat (az más kérdés, hogy több ország szocialistái mégis megválasztanák), a zöldek pedig még ennél is tovább mentek, s történetük legjobb választási eredményét éppen az „Állítsuk meg Barrosot!” jelszóval érték el.

Vezetőjük, Daniel Cohn-Bendit a következőképpen nyilatkozott erről: „Barroso elnök politikája gazdasági, környezetvédelmi, és intézményi téren egyaránt elbukott. Nem engedhetünk meg magunknak még öt ilyen évet”.

A liberálisok még nem nyilvánítottak határozottan véleményt, ezért elképzelhető, hogy – mondjuk az Európai Parlament elnöki székéért cserébe – támogatják majd Barrosot.

Létezik azonban egy másik forgatókönyv is. Eszerint a szocialista-liberális-zöld frakciók egy közös jelöltet állítanának, aki nem más lenne, mint Guy Verhofstadt, korábbi belga liberális miniszterelnök.

Korántsem lefutott tehát még ez a történet. Az Európai Parlament júliusi nyitó ülését mindenesetre végre érdemi, parázs viták várhatóak. Barroso erős hátszéllel indul, de ki tudja? Lehet, hogy ezúttal a demokratikusan megválasztott közösségi intézmény nem kér a kormányfők és elnökök megegyezésének gyümölcséből.