Jobbik jelenleg olyan helyzetben van, mint egy óvodás, aki túl sok növekedési hormont szedett, és hirtelen kinőtte a homokozóját, így most a nagyvilágban kénytelen hancúrozni. Hiszen a szélsőjobboldali pártok átlagos egy százalékához képest a Jobbik már nem is a parlamenti átjutáshoz szükséges 5, hanem 15 százaléknál tart, és a jelek szerint hamarosan lekörözi az egyre zsugorodó MSZP-t, amivel az ország második legnagyobb pártjává válhat.

Azonban az ehhez szükséges kommunikáció, szakértői gárda és program enyhén szólva is hiányos - ezeket igyekszik korrigálni a mostani kongresszus, és a jövőben összeülő országos választmány. Hisz mint Vona Gábor pártelnök is mondta, „a társadalom azt üzente, a Jobbik készüljön fel a kormányzásra” - így nem árt elkezdeni.

Morzsák helyett kenyér a sajtónak

A kongresszus előtt egy sajtótájékoztatót tartott Vona Gábor pártelnök és Balczó Zoltán alelnök, EP-képviselő. Mint általában, most is Balczó volt a visszafogott, megfontolt hang (nélküle a Jobbik könnyen összeomolhatna), míg Vona a kissé tüzes, határozott vezér. Természetesen elhangzottak a már jól ismert, Jobbik győzelmét és sikereit hangoztató megszólalások is, de sok más, érdemi információval is szolgáltak.



A beszédet Vona kezdte, aki elmondta, hogy a kongresszus három dologról szól: a brüsszeli EP-tárgyalások eredményeinek megvitatásáról, a Párt alapszabályának átalakításáról és az Országos választmány elnökének megválasztásáról. Ez utóbbi azért is nagyon sürgető, mert e nélkül nem lehet összehívni az országos választmányt, anélkül pedig nem lehet elfogadni az eddigi évek költségvetését - amelynek hiányán mind a média, mind a többi párt egyre nagyobb hévvel lovagol.

Az alapszabályzatot tekintve, Vona szerit „nem lesznek forradalmi változások, csak apró technikai módosítások, hogy a kampányok és a párt még olajozottabban működjön”. Ez utóbbi, mint arra az első bekezdésben is utaltunk, a Jobbik számára jelenleg létkérdés. A pártelnök arra is kitért, hogy a „Jobbiknak nem szabad a kevélység, hiúság és nagyképűség csapdájába esnie, azonban nem szabad az alázatot összekeverni a süketséggel”(csinos képzarvar). Megemlítette azt is, hogy a Jobbik óvatos, megfontolt taglétszámbővítést, kabinetmunkákat fog folytatni, és törekedni fog arra, hogy minél több szakmaiságot vigyen a pártba.

Ez volt Brüsszelben

Ezt követően Balczó Zoltán alelnök következett, aki elkezdte tömörített brüsszeli beszámolóját. Kifejtette, hogy a Jobbik célja Brüsszelben a Magyarországot érintő diszkrimináció felszámolása - példának a 15-ökhöz képest Magyarországnak járó 50 százalékos agrártámogatást hozta -, valamint a földtulajdon hazai szabályozása. Frakciókeresés szempontjából elmondta, hogy bíznak egy Lisszaboni szerződést ellenző, magyarellenes pártokat nem tömörítő frakcióhoz való csatlakozásban, ám ezt nem erőltetik mindenáron.

Példálozott egy kicsit az MDF visszás helyzetével (EU-t támogató párt neoliberális küldöttel EU-szkeptikus frakcióba csatlakozik), majd a kijelentette: a Jobbik számára a legfontosabb a bizottságokba való bekerülés lenne.

Hol a pénz?

Újságírói kérdések közül elsőnek természetesen a párt nem tisztázott pénzügyei jöttek elő. Erre Balczó hangsúlyozta, hogy a MIÉP-Jobbik Harmadik út ügyei korántsem azonosak a Jobbik Magyarországért Mozgalom ügyeivel, és hogy ez utóbbit az országos választmány összeülése után megoldják - és amúgy sincsenek vele „főbb problémák”. Annyi viszont biztos, hogy a kampányköltségekkel hamarosan részletesen el fognak számolni - és erre kérnek minden más pártot is.

Azonban egy másik kérdés során - amely arra várt feleletet, hogy a Jobbik hogy segítene a legszegényebbek helyzetén - kiderült, hogy a Jobbiknak tényleg szüksége van néhány szakértőre. Ugyanis a válasz annyi volt, hogy olyan elemek már vannak, amelyek kijelölik az ez irányba vezető utat, de konkrét választ nem adtak - csak megkérték a sajtót, hogy legyenek türelemmel, hamarosan lesz konkrét, mindent átfogó Jobbik program - addig olvassák a honlapon meglévő változatot.

Elhangzott még egy kissé meglepő mondat is a kiskunlacházi gyilkossággal kapcsolatos cigányozás vádjával szemben: „nem ők szoktak bőrszínhez kötni dolgokat, azok mások”. A témához kapcsolódva kifejtették, hogy a cigánybűnözést, mint kriminológiai fogalmat használják és nem azt értik alatta, hogy minden cigány bűnöző. Céljuk, hogy ne lehessen bűnözéssel gazdagabban élni, mint rendes munkával: büntetések szigorítása, az oktatás fejlesztése, szegregáció megszüntetése a céljuk.

A stop.hu cikkére apellálva elhangzott egy kérdés: ”Etikus, hogy bűnözőkkel veszik körbe magukat?” Vona visszautasította a vádat, majd felhozta, hogy ezt a kérdező feltehetné a többi parlamenti pártnak is, elvégre az ő köreikben vannak olyan egyének - néha ők maguk -, akik ellen több esetben megalapozott vád alapján folyik eljárás.

Összeül a nagy csapat

A Kongresszusnak csak a megnyitója, valamint Vona Gábor és Morvai Krisztina beszéde volt sajtónyilvános - ezek dél után pár perccel fejeződtek be. A levezető elnök Novák Előd Atilla lett, és 439 küldött közül több mint 400 volt jelen - akik a nyilvános rész minden pontjában, kivétel nélkül egyetértettek.



Morvai beszédében mindenkinek megköszönte a párt érdekében tett fáradozásait, majd a leendő döntéshozókat Mahatma Gandhi szavaival intette bölcs döntések meghozatalára: „Mindenkinek, aki politikával foglalkozik, kötelessége minden döntése előtt maga elé képzelnie a legszegényebb, legszerencsétlenebb embert, és azt kell kérdeznie: segíti-e az adott döntés ezt az embert? Ha a válasz igen, akkor a döntés jó”. Ő a Jobbik sikerét abban látta, hogy a párt nincs kapcsolatban az elmúlt húsz év korrupt pártjaival és gyökeresen más, hazafias alternatívát kínál.

Vastaps árnyékában

Vona Gábor pártelnök EP beszámolóval egybekötött értékelője kissé érzelgősre sikerül, de nem is volt más a célja. „Nem szükséges beszámolni, hisz közösen vívtuk végig a harcot.” -kezdte. Kifejtette, hogy már a kezdetektől hitt a Jobbik sikerében és hogy az elkövetkező időkben is hinni fog benne. „Nagyon jó volt ebben a hadseregben hadvezér lenni. (...) A többi párt csak a hadtápban volt erősebb: nekik sok és piszkos, nekünk kevés és tiszta volt.”

Szerinte a Jobbik titka a világ legegyszerűbb stratégiája: „mondd ki az igazságot és küzdj érte bátran, becsülettel.” Szerinte lezárult az EP-siker korszaka: új fejezet kezdődik, új feladatokkal, még több ellenséggel. „Az EP választás nagyon fontos állomás volt, de csak egy állomás. A Jobbik be fog jutni a magyar országgyűlésbe, de ez is csak egy állomás lesz: cél a kormányzás. (...) A jelenlegi rendszer az országgyűlésben kevés lesz: a pártot professzionálissá, profivá kell tenni.”

Az EP siker kapcsán kifejtette, „a siker legkevésbé a mi stratégiánkat kell megváltoztassa: ugyanazt kell folytatni mint eddig, csak még jobban, még erősebben.” Szerinte új törésvonal van kialakulóban a nemzetiek és a nemzet-ellenesek közt. A balliberálisok kiűzése után - SZDSZ - a cél a polgári liberálisok legyőzése - hangoztatta. Végül Ars Poeticájával zárta mondandóját: „Sokan szeretik a szerencsét ölbe tett kézzel várni, én azonban nem ilyen vagyok! Útra kerekedem, felkutatom a szerencsét, leteperem a földre, ráülök a két vállára és soha többé nem eresztem!”.

A kiszállingózó emberek egyébként több dolgot kifogásoltak az ügymenettel és a szavazásokkal kapcsolatban, ami csak megerősíti az alapszabály megváltoztatásnak szükségességét. Csak kérdés, hogy az irány, amit az felvesz, mindenkinek megfelel-e vagy a Jobbikon belül is lesz-e egyfajta belső ellenzék?