Napi sokk

Épp munkába menet venném el a napi Metropolt, amikor meglátok két feltűnően csinos hostess-hölgyet, akik nagy fonott kosárból apró pereceket osztogatnak, rajtuk valamiféle fecnivel. Az egyikhez oda is mentem némi mustrálás és perec gyanánt, majd gondoltaimba merülve majszolgattam a kapott, kissé száraz péksüteményt. Csak akkor zökkentem ki fantáziámból és kerekedett el a szemem, amikor elolvastam a fecnin lévő szöveget: „BKV. Önnek jár”. A döbbenettől majdnem kiköptem az utolsó falatot.

A BKV tehát úgy gondolja, hogy az utasoknak jár némi figyelmesség, egy kis megbecsülés, és az ezt kifejezni való perec - no meg a gyönyörű lányok mosolya. Ez nem is lenne gond, ha a szolgáltatás egyébként nem lenne kiábrándító - például nem rohadnának ki a buszok ajtajai. Egy utas levele a BKV-hoz és a BKV figyelőhöz:

„Ma (2009. 06. 24) Budakeszi, Táncsics M. utca megállóból (ha valakinek nem lenne egyértelmű, ez a végállomás) szerettem volna hazamenni a 22-es busszal (rendszám ha jól tévedek BPO-726). A busz beállt, én felszálltam, leültem hátra, majd arra eszméltem, hogy a busz elejében pontosan velem szemben a megilletődött, de láthatóan kínos röhögőgörccsel küzdő buszvezető ott áll kezében a vezetőfülke ajtajával. Ami tudniillik kiszakadt a helyéről. Következett némi vizsgálódás, ja, hogy ez nem kipattant a helyéről, hanem kitört (érti ugye mindenki, hogy elrohadt?)(...) A hosszas telefonálgatás és összeröhögések során kiderült, hogy a tartalékjárat már üzemben van, a tartalékszerelő dolgozik, tartalékajtó, na az meg ugye nincs :), és egyébként napi három-négy busz - csak ezen a vonalon - tuti lerohad, naponta-kétnaponta pedig van egy vontatás.”

Tehát ha nem dolgoztatnának fini kis hostesseket napi minimum ezerforintos órabérért és nem rendelnének sok-sok miniperecet és hozzá fecniket - szintén nem aprópénzért - akkor talán jutna pénz erre is. Hisz ha vannak húsz helyen ketten három órát, az napi több mint 100.000 forint (csak a hostess díjra), amiből egy ajtócsere igazán kiférne. A pontos adatokról megkérdeztük a BKV sajtóosztályát is...

Egyéb dolgok, amik nem működnek

A BKV sajtóosztálya a szerkesztőségekben rettegettebb szó, mint a minisztériumok sajtóosztályai - azok legalább egy hét után szíveskednek válaszolni a sürgős, másnapra kellő kérdésekre. Mi, a legutóbbi kérdésünkre - amit dühünkben egy héten, minden áldott nap, napi kétszer elküldtünk - egy hónapja várunk választ, mindhiába (sofőrverések témakörében).

Persze minden szépen kezdődik: felhívjuk a sajtóosztályt, majd egy kedves hang közli, hogy küldjük el a kérdéseket e-mailban (ez van a minisztériumok esetében is). Ilyenkor tudjuk, hogy esélyünk sincs arra, hogy az adott cikk a kellő hivatalos válasszal együtt időben kifusson. Csak tudnánk, hogy akkor mire van nekik egy komplett, jól fizetett sajtóosztályuk?

De nem csak itt, és a perecosztásnál mutatkoznak értelmetlen kiadások. A kijelzőcserék tipikus példái ennek: elköltenek pár millió forintot arra, hogy ne csináljanak gyakorlatilag semmit. Tavaly ötmillió forint volt az, hogy a metró egyes kijelzői ne azt mutassák, hogy mikor jön a vonat, hanem azt, hogy mikor ment el - az utasok 90 százaléka szerint erre az ég világon semmi szükség nem volt. Most pedig szintén milliókért egyes HÉV-vonalak óráit cserélték manuálisról digitálisra - amik nemcsak hogy ugyanannyira pontosak, de sokszor nem is működnek. Meg itt voltak példának a hangok is.

Nagyobb dolgok

A fent említett dolgok csak a kisebb ügyek, esetenként pár millióról van szó. Vannak sokkal nagyobb és gázosabb dolgok: több száz milliós tenderek, kutatások rendelése, vagy maga a négyes metró, ami lassan drágább lesz, mintha egy komplett űrliftet építenénk - és az EU is egyre nehezebben nyeli le. Ezt persze próbálják kompenzálni: most például harminc komplett régi metrón próbálnak túladni (ezek helyére jönnének a 4-es metró vonalán is közlekedő újak), 26-ot meg bontottan adnának el, 15 fémhulladékként hirdetett ősrégi busszal együtt. Csak kérdés, hogy kinek kell értelmes áron valami, ami már a BKV-nek is rossz?

A sok negatív dolog között azért a csámpás igyekezetet is meg kell említenünk, no meg a folyamatos fejlesztgetéseket. Most például az 1-es és a 3-as villamos korszerűsítését (villamosok cseréje), vonaluk meghosszabbítását és feljavítását jelentették be, mindezt 44 milliárd forintért. Ebből persze 33 milliárdot az EU állna, de így is marad nekik 11 milliárd, amit valahonnan elő kell teremteni - például jegyek és bérletek drágulásból. Azonban minden utas roppant boldog lenne, ha etetés (perec) helyett egy hónappal később lenne a drágulás, hisz akkor több maradna a mi pénztárcánkban is.

A BKV válasza

"Utasainknak valóban a kedvében szerettünk volna járni, mert úgy gondoljuk, hogy első az utas, akinek ugyanúgy jár a figyelmesség, mint mindenkinek. Igazán sajnálom, hogy az utasbarát akciónk nem nyerte el a tetszését, mivel Ön az egyetlen, aki kifogásolta ezt a szerény, perecenként mindössze 15 Ft-os gesztust.

Az írásos megkeresésekkel kapcsolatban a vonatkozó adatvédelmi törvény 15 napos válaszadási határidőt ad. Mint azt Ön is tudja, és bizonyára tapasztalja is, az újságírókkal folytatott korrekt és hatékony munka, együttműködés érdekében napi munkája során a BKV általánosságban eltér a fenti válaszadási határidőtől, azaz megpróbálja ennél szűkebb határidővel, egy-két napon belül kielégíteni a sajtó sürgősebb igényeit. A korrekt, kétoldalú szakmai együttműködés során nagyra értékeljük, ha a sajtó részéről is ez nyilvánul meg.

Köszönettel vettük a további műszaki témájú (buszokkal, és kijelzők cseréjével kapcsolatos) észrevételeit, mivel a Társaság érdeke is azok mielőbbi megoldása."

A levelet jegyző kommunikációs igazgató, Pásztor Erzsébet egy személy találkozó ajánlatát is felvette, amivel a HírExtra természetesen éllni is fog - megpróbáljuk kideríteni, hogy miért ilyen lassú és hiányos a cég kommunikációja.