Miért?

A kincs-átok elméletről már sokszor írtunk. Ennek lényege, hogy ha Afrikában olajat találnak, akkor az csak a felső vezetésnek, és a külföldi olajgigászoknak lesz jó. Az abból termelődő profitot ők nyelik le, a népnek nem juttatnak szinte semmit (1%-ot). A környezet pedig a gátlástalan kitermelés során pusztul, amiért kevesebb lesz a vad, a hal és az erdő - ami miatt az eddig nem éhező nép is éhezni kezd.

Ez a nyilvánvaló rombolás és gátlástalan korrupció az ott lakók zsebében kipattintja a bicskát és elkezdnek önkényesen részesülni a közös olajkincsből - akár fegyvert fogva. Ha ez sem segít, akkor pedig az olajgigászok kitermelési ingatlanjait robbantják a levegőbe - csak hogy jelezzék, itt egy nép szenved.

Pontosan ez a helyzet Nigériában is. A különböző, egyébként emberrablással is foglalkozó lázadószervek eddig is az olajkitermelés 25 százalékát ellopták, vagy egyéb módon szabotálták. Ennek sem a kormány, sem az olajgigászok nem örültek túlságosan, így egy különleges alakulattal, és kemény katonai támogatottsággal offenzívát indítottat az olajkitermelés központjában lévő Niger-delta vidékén rejtőzködő lázadók ellen.

Több bázis kiiktatása és több tucatnyi lázadó legyilkolás után a MEND, a legjelentősebb lázadószerv válaszolt: naponta robbantottak fel egy-egy olajkutat vagy szállítóvezetéket. Először a Chevron, majd az Agip és a Shell lett a célpont. A cégek veszteségei milliárdokban mérhetőek, az olajtermelés pedig drámaian visszaesett.

Megoldás?

A kormány egy hatvan napos amnesztiaprogramban látta a megoldást, amit szombaton Nigéria elnöke, Umaru Yar'Adua is aláírt - aki szerint hat hónapon belül a konfliktusnak vége szakad (bár könnyen lehet, hogy a mondat csak az odalátogató Dimitrij Medvegyev orosz elnöknek szólt, és még ő sem gondolja komolyan).

A tervezet szerint még a vezetők nagy részének is amnesztiát adnának, ha leteszik a fegyvett, és garantálnák a társadalomba való visszailleszkedést segítő programokat is. 15 ilyen tábort nyitnának augusztus 6-án a Niger-delta régiójában, ahol bárki leadhatja fegyvereit és részt vehet a programban. A kormány 20.000 lázadó fegyverletételét várja és 50 milliónyi helyi valutát szán rá.

Több lázadó vezér jelezte, hogy nem idegenkednek az amnesztiáról való tárgyalástól - azonban ehhez feltételeik vannak. Ateke Tom például az offenzíva abbahagyását és a kormányterületről való kivonulását jelölte meg tárgyalási alapként. Osama Bin Laden”-ként ismert vezér azonnal lerakta a fegyvert, és élvezi a gyors amnesztia lehetőségeit.

Ennek ellent mond, hogy Dobuko hadúr úgy fogalmazott pár napja: nem támogathatja az elképzelést, hisz mindenkinek joga van arra, hogy fegyverrel védje meg szülőföldjét a kizsákmányolóktól. Boyolaf hadúr viszont úgy nyilatkozott, hogy bár nem fogja megadni magát, de tanulmányozni fogja az amnesztia ötletét.

Végül Ateke Tom, Farah Dagogo, Soboma George and Boyloaf hadurak ráálltak a tárgyalásra, és minden valószínűség szerint hamarosan tárgyalni fognak az elnökkel - aminek a végeredménye igencsak kérdéses.

A döntés természetesen mindkét részről tűzszünetet jelent. A tárgyalást az is beárnyékolja, hogy Henry Okah, a MEND egyik 2007-óta börtönbe lévő emblematikus vezetőjének szabadon engedésével gondok vannak - pedig ez a szervezet egyik alapkövetelése. Viszont az elnök szerint az amnesztia csak az egyik lehetőség.

A gondon nem változtat

Valahogy így gondolják ezt a lázadók is. Bár a négy hadúr erősen kötődik a MEND-hez, maga a szervezet mellszélességgel elutasítja az amnesztiát - hisz ezzel nem érnék el harcuk célját. Az ő javaslatuk a pénzügyi föderalizmus, valamint a korrupcióval való leszámolás lenne.

„Ha erre a Parlament nem képes, akkor üljön össze a Nemzeti Tanács” - mondták a MEND-el kvázi szövetséges Ijaw klán öregjei. A politikusoknak ez nem lenne érdeke, hisz egy 2007-es kutatás során a nigériai politikusok 60 százaléka bizonyíthatóan korrupt - és azóta a helyzet csak rosszabbodott.

Azonban a tárgyalás sem gyengítette meg a MEND-et: ma reggel erőteljes offenzívát indítottak a Shell egyik olajvezetéke ellen. Húsz biztonságit megöltek, és a vezetéket felrobbantották. Ez úgy látszik az utolsó csepp volt a vállalat poharában: bejelentette, hogy dolgozói biztonságára való tekintettel beszünteti a Niger-deltában való tevékenységét. Egy ekkora „siker” pedig a többi lázadót is arra ösztönözheti, hogy folytassa a harcot az amnesztia helyett.