Június 29. napjának éjfélétől az amerikai csapatok hivatalosan is az újonnan kiképzett reguláris hadsereg kezébe helyezték az ország biztonságát, ettől a naptól kezdve a háború már az irakiak birtokában van. Június 30-át az iraki kormány hivatalos nemzeti ünneppé nyilvánította, Bagdad a függetlenség első napját a boldogságtól önfeledt, általános utcai káosszal ünnepli. Az, hogy most az amerikaiak elhagyják a lakott területeket elsősorban nem Washington döntése, hanem a bagdadi kormányé volt, ahogy az sem, hogy az egyszerű átcsoportosítást rögvest a nemzeti ˝szuverenitás˝ szent napjává kiáltják ki. Amire az irakiak gondolnak az csak 2011 végére várható, egyelőre az egykori rendfenntartók csak vidékre vonulnak, hogy ott visszatartott lélegzettel nézzék végig, hátha az al-Kaida még a kormány fejére találja szakítani azt a bizonyos nagy önállóságot.



Naponta 10-15 támadás

Az iraki hadsereg a hivatalos átadás egész napja alatt fokozott készültségben van, bár az átcsoportosítás (ha úgy tetszik kivonulás) rendben befejeződött, az amerikai erők továbbra is a reguláris hadtest részét képezik. Az amerikai és iraki parancsnokok már hetekkel ezelőtt bejelentették, hogy gyanújuk szerint június utolsó napjait követően az al-Kaida és más lázadó csoportok újult erővel próbálnak majd feszültségeket szítani, aminek előjeleként szolgálhat az a döbbenetes adat is, hogy csak az elmúlt tíz nap során több mint 250 halálos áldozatot követeltek a terroristák merényletei. Sok szakértő és katonai vezető szerint, az iraki önállóság azon fog állni vagy bukni, hogy a növekvő nyomás ellenére is sikerül-e majd a jelenlegi politikai elitnek hosszútávra berendezkednie, vagy sem.

„Lesznek kihívások” –összegzett óvatosan David Petraeus tábornok, a Közel-Keleten szolgáló valamennyi amerikai csapat parancsnoka hétfőn Kairóban. „bonyolult politikai, szociális és kormányalapítási” kérdések tömkelegével kell még Iraknak szembenéznie, ám „bizakodva tekintünk a hadsereg folytatódó erőfeszítéseire, hogy felülkerekedjenek saját országuk biztonsági problémáin” – mondta a tábornok, mielőtt még arra utalt volna, hogy a jelenlegi napi 10-15 terrortámadás alig 10 százaléka annak a napi 160-nak, ami még 2007 júniusát jellemezte. Az elmúlt 10 nap nyugtalanítóan magas terroraktivitásával kapcsolatban a kedd reggeli Time megjegyzi: „Egyenlőre még korai lenne megmondani, hogy a polgárháború újrakezdésének első jeleiről, vagy csupán a vesztes oldal nihilista utózörejeiről van-e szó”.

„Megszálló idegenek”

Az átlagos iraki emberek még csak meg sem várták a kivonulási parancs életbelépését, sokuk már hétfőn az utcán ünnepelt, hazafias dalokat énekelve harsogták körül az immáron saját városuk biztonságára saját maguk felügyelő katonákat és rendőröket. Az iraki miniszterelnök, Nouri al-Maliki a városokat elhagyó amerikai teherautó-oszlopokat egyenesen úgy ünnepelte, mint „hatalmas győzelmet” mellyel Irak végre megszabadulhat az idegen megszállóitól. A tegnap még a legnagyobb Amerika-barátnak számító politikus, a közelgő választások sürgetésére kíván a nacionalista erőember képében tetszelegni – írja a Time elemzője. Sok olyan iraki van, aki hálával gondol az amerikai katonákra, ám még többen, akiknek csak a terrorizmus és a gyűlölt függőség jut róluk eszükbe.



Az iraki köztársasági elnök, Jalal Talabani jószerivel az egyetlen olyan vezető, aki egyértelműen kifejezésre juttatta, hogy a Függetlenség Napja soha nem jöhetett volna el Irak számára a 2003-ban inváziót indító, és később Szaddam Husszeint iraki bíróság elé állító Amerika nélkül. „Ahogy ma ezt a napot ünnepeljük, ki szeretnénk fejezni hálánkat és megbecsülésünket a koalíciós hadseregben szolgáló barátaink irányában, akik mérhetetlen kockázatvállalással és felelősségtudattal, súlyos károkat és sérüléseket szenvedtek, hogy segítsenek Iraknak megszabadulni a csúf zsarnokságtól” – mondta Talabani. Csak a Függetlenség Napját megelőző éjszakán, újabb négy fiatal amerikai katona halt meg Bagdadban és más iraki városokban – adja hírül szűkszavúan a hadsereg, életüket „ütközet közben szerzett sérülések” oltották ki.