Az óriás méretű (a Nap tömegének 50-100-szorosát kitevő) csillag robbanásának a megfigyeléséhez Jeff Cooke és kollégái, az amerikai Kalifornia Egyetem munkatársai a világegyetem végén "haldokló" csillagok felfedezésére alkalmas új eljárást alkalmaztak - ismertették abban a tanulmányban, amely a héten jelent meg a Nature című brit tudományos folyóiratban.

A szupernóva a Napnál nagyobb tömegű csillag végső nagy robbanása, amely során a csillag fénye (körülbelül egy éven keresztül) egy galaxis teljes fényével vetekszik.

A szupernóva-robbanás során a csillag ledobja a külső rétegét, amely a környezetét hidrogénnel, héliummal és nehezebb elemekkel telíti. Ha a szupernóva-robbanás közeli por vagy gázködöt nyom össze, ott megindíthatja újabb csillagok kialakulását, és nehezebb elemekkel szennyezheti azt a ködöt. A Napban és Földünkön található, lítiumnál nehezebb elemek, például az arany és az urán, annak köszönhetőek, hogy a Naprendszer keletkezésekor a közelünkben szupernóva-robbanás történt.

Ezt az új, 11 milliárd éves szupernóvát úgy fedezték fel, hogy a tudósok átmenetileg fényesebbé vált tejútrendszerek után kutatva összehasonlították az égbolt ugyanazon szektoráról 2003 és 2006 között készült felvételeket (a nagyobb fényerő a szupernóvák által kisugárzott hatalmas energiamennyiségről tanúskodik). A részletes felvételek fényerejének a számítógép képernyőjén történő nagyítása érdekében Jeff Cooke az egy időszakban készült képeket egymás fölé helyezte és összehasonlította más években készített, szintén egymás fölé helyezett felvételekkel.

A Hawaiin működő Keck teleszkóppal végzett kutatásokkal sikerült igazolni, hogy a felvételeken látszó fényes nyomok szupernóvának felelnek meg. A szupernóvák anyagmaradékokat hagynak maguk után, amelyek a robbanás után öt évvel is láthatók.
A tudósok remélik, hogy az első szupernóvák felfedezése révén könnyebb lesz megérteni a galaxisok kialakulását és fejlődését. Az előzőleg felfedezett hasonló szupernóva 6 milliárd éves.