A holokausztra emlékeztek

"Ma, amikor hangos az utca, amikor egyre többen vannak, akik tagadják, hogy ez egyáltalán volt, amikor nem lehet igazi erőt találni, hogy ezeknek a hangoknak véget vessenek, látjuk, hogy milyen fontos az emlékezés, és milyen keveset értünk el" - mondta emlékbeszédében a főrabbi.

Úgy fogalmazott: nem idegen kezek vezették a mészárlást, és kevesen voltak, akik segítő kezet nyújtottak volna az üldözötteknek.Schönberger András hangsúlyozta: nemcsak azok áldozatok, akik elpusztultak, hanem a túlélők is, akik életük végéig hordozták az átélt szenvedést.

"Nem csak azért vagyunk itt, hogy elmondjuk a gyászimát, hanem azért is, hogy elkerüljük mindazt a borzalmat, amit átéltek emberek" - mondta.

Horváth István (Fidesz), Szekszárd polgármestere az emlékezésen a történelem legnagyobb csapásának nevezte a holokausztot, amelynek során "hatmillió embert gyilkoltak le tervszerűen, módszeresen". A város vezetője emlékezetett: Szekszárd akkori polgármestere, Bende István nem volt hajlandó végrehajtani a gettósításra vonatkozó rendeletet, ami "nagy erkölcsi erőről és bátorságról tanúskodik".

Az áldozatok előtti főhajtás, a "Soha többé!" megerősítése a legelemibb gesztus, amit tehetünk - hangoztatta a Horváth István. Hozzátette: meg kell tanítanunk a gyermekinkkel, mit jelent a tolerancia hiánya, mit jelent az antiszemitizmus, az idegengyűlölet, a rasszizmus és a kirekesztés.

A megemlékezésen felszólalt egy 88 éves bajai túlélő, Papp János, aki honvédként 1944-ben a bori lágerben szolgált, követte az erőltetett menetet Győrig, s többek közt tanúja volt Radnóti Miklós meggyilkolásának.

Szekszárdról és környékéről 1944 júliusának második hetében 600 zsidót hurcoltak el a bonyhádi, majd a pécsi gettóba, ahonnan Auschwitzba deportálták őket.

A tolnai megyeszékhelyen hagyományosan július második hétvégéjén emlékeznek az elpusztított zsidóságra.