736 képviselő – 7 frakció

Az európai parlamenti választások eredményeképpen összeülő döntéshozó fórum összetétele alaposan megváltozott az előző (2004-2009-es Európai Parlamenthez) képest. Az Unió 27 tagállamából érkező összesen 736 képviselő 7 frakciót alakított. A frakció tehát több, a független képviselők száma pedig kevesebb, mint az előző Európai Parlamentben.

A választások nyomán újra a legnagyobb frakciót adja az Európai Néppárt. A jelentősen meggyengült balközép szocialista erők új néven alapítottak frakciót (Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége). Az IVO felmérése szerint 2009 második negyedévében 3,3-as „érdemjegyet“ kapott a szlovákiai demokrácia. Ez jelentős romlást jelent, hiszen az év első negyedében ez a mutató még kedvezőbb volt, 2,9, korábban pedig 2,8 és 2,6. A legrosszabb értékelést az ötös skálán a sajtó függetlensége kapta (3,75), ez 0,25-ös romlást jelent az első negyedévhez képest. A jelentés szerint valamennyi megfigyelt területen rosszabbodott a helyzet, így a demokratikus intézmények és jogállam (3,50), az emberi és kisebbségi jogok (3,25), valamint a törvényalkotási folyamat (2,75) terén is. Az Európai Unióban és az Európai Tanácsnál használatos kritériumrendszer alapján az 1,00 az optimális mutató., a zöldek (Zöldek/Európai Szabad Szövetség) viszont jelentősen megerősödtek. A „hagyományos” frakciók közül újjáalakult a szélsőbalos pártokból álló (Európai Egyesült Baloldal/Északi Zöld Baloldal).

Új frakcióként van jelen az Európai Konzervatívok és Reformisták frakciója és a nacionalista pártokból álló Szabadság és Demokrácia Európája nevű csoport.

Érdekesség, hogy a képviselők majd’ fele az első ciklusát kezdi meg az EP tagjaként. Ezen kívül jelentős változás még az, hogy nagyon sok radikális, euroszkeptikus képviselő került be az EP-be, így valószínűleg a korábbiaknál sokkal gyakoribb és hevesebb viták, kirohanások, kivonulások fogják fémjelezni a következő ciklus munkáját.

Változatlan dominancia?

Dacára egyes pártok és irányzatok megerősödésének, a legfontosabb döntések a 2009-2014 közötti időszakban is a három nagy frakció (Európai Néppárt, szocialisták és liberálisok) egyeztetésének eredményeképpen fognak megszületni.

Már a parlamenti rendszer felépítése, azaz a tisztségviselők megválasztása is a konzervatív-szocialista-liberális egyezkedésnek köszönhetően alakult ki.

Már az alakuló plenáris ülés megnyitása is jelezte, hogy mindenképpen a minimálisra szeretnék korlátozni az euroszkeptikus (és EU-ellenes) pártok nyilvánossághoz való hozzáférését. Még a leköszönő Európai Parlament elfogadott ugyanis egy ügyrend-módosítást, amely azt tartalmazta, hogy az ülést – az eddigi szabállyal és a szokásjoggal ellentétben – nem a korelnök, hanem a leköszönő elnök nyitja meg és eképp ő mond beszédet először. Ez a megoldást kimondva-kimondatlanul Jean-Marie Le Pen, a francia Nemzeti Front politikusa szereplése ellen hozták (az idős szélsőjobbos képviselő és pártelnök az EP legidősebb tagja).

Az Európai Parlament elnöke, Jerzy Buzek lett (s bár ellenjelöltet is állított vele szemben az Európai Egyesült Baloldal, lényegében formális volt a szavazás). A 14 alelnöki és a különböző bizottsági elnöki és alelnöki helyeket is nagyrészt e pártok osztották szét maguk között (nekünk magyaroknak elismerésül szolgál, hogy az egyik alelnök az Európai Néppárt frakciójában ülő fideszes Schmitt Pál lett).

A „három nagy egyetértése” azonban több kérdésben már most meginogni látszik, hiszen például az egyik legfontosabb uniós tisztségviselő, az Európai Bizottság elnökének megválasztásában korántsem értenek egyet (csak a Néppárt támogatja feltétlenül Barroso újraválasztását).