Teliholdkor párosodnak

Ezt a globális jelenséget a kutatók soha nem figyelték meg korábban, ám a békák, varangyos békák és a gőték a holdfázisokat találkáik koordinálására alkalmazzák, így biztosítva, hogy elegendő hím és nőstény gyűljön egybe - olvasható a BBC hírei között.

Rachel Grant, aki megfigyeléseiről az Animal Behaviour című szaklapban számolt be, 2005-ben a szalamandrákat tanulmányozta egy tó környékén Olaszország középső részén, amikor felfigyelt arra, hogy teliholdkor varangyos békák özönlötték el az utat.
"Ez lehetett véletlen egybeesés is, ezért a következő hónapban minden nap sötétedéskor visszatértem a helyszínre. Azt észleltem, hogy a Hold növekedésével párhuzamosan növekszik a varangyos békák száma. A legtöbben holdtöltekor voltak, majd számuk csökkenésnek indult" - magyarázta.

Mivel a szakirodalomban nem sok adatot talált e jelenségre, Rachel Grant 2006-ban és 2007-ben visszatért az olaszországi tó környékére, hogy részletesebben tanulmányozza a kétéltűek viselkedését. A későbbiekben megfigyeléseit összevetette professzora, Tim Halliday kutatásaival, aki 10 éven keresztül elemezte a békák és varangyos békák párzási szokásait egy Oxford környéki mesterséges tónál. A kutatónő ugyancsak összevetette adatait kollégája, Elizabeth Chadwick, a Cardiffi Egyetem biológusának megfigyeléseivel, aki Walesben vizsgálta a varangyos békák és a gőték párzási szokásait.

"Mindhárom helyszínen kimutatható volt a holdfázisok és a kétéltűek párzási szokásai közötti összefüggés" - hangsúlyozta Rachel Grant.

A barna varangy (Bufo bufo) teliholdkor, s a holdtöltét közvetlenül megelőző és követő éjszakákon párosodott, ahogy a gyepi béka (Rana temporaria) is.

A gőték is a Holdhoz igazították párzási szokásaikat, ám egy kissé másként. Mint kiderült, a pettyes gőte (Lissotriton vulgaris), a talpas gőte (Lissotriton helveticus) és a tarajos gőte (Triturus cristatus) holdtöltekor és újholdkor egyaránt párosodott. Ám amikor a Hold a harmadik negyedében volt, messze elkerülték a találkahelyeket. Rachel Grant szerint ez valószínűleg azzal magyarázható, hogy ilyenkor a legerősebb a Föld mágneses tere, ám további kutatások szükségesek a jelenség tisztázásához.

A kutatók találtak jávai feljegyzéseket a feketeragyás varangyról (Bufo melanostictus), amely szintén teliholdkor párosodik.

"A holdfázisok világszerte befolyással bírnak a kétéltűek párzási szokásaira" - magyarázta Rachel Grant, aki olyan statisztikai modellt készül kidolgozni, amellyel az időjárás, a földmágnesesség és más környezeti tényezők figyelembevételével megjósolható a kétéltűek mozgása. Ennek pontos előrejelzése fontos a veszélyeztetett kétéltűek védelme érdekében, hiszen teliholdkor például le lehetne zárni azokat az utakat, amelyeket kénytelenek átszelni, hogy eljussanak a találkahelyre.