Úszó- és vízilabda vébé – mi magyarok csak így emlegetjük a FINA 13. világbajnokságát, mely hivatalosan úszó-, műúszó-, műugró-, hosszútávúszó- és vízilabda-világbajnokság névre hallgat. A pénteken kezdődött római esemény tizenhét napjának mintegy hatvanöt versenyszáma közül minket természetesen azok érdekelnek, ahol érmes reményekkel szállunk vízbe: tizenhat fős úszó válogatottunkra és természetesen vízilabdacsapatainkra fókuszálunk elsősorban. A tegnapi, a magyar úszóválogatott esélyeit taglaló cikkünk után most az egyaránt (arany)éremesélyes női, illetve férfi vízilabda válogatottunkkal foglalkozunk.

Két válogatott, nagyjából ugyanazok az elvárások: a magyar vízilabda hagyományaihoz méltóan nem kéne leszerepelni, sőt dobogóra kellene kerülni, mert hát ugye pólóban mi lennénk a császárok, vagy mi a fene. Még a férfi válogatott kapitánya, a negyedik (győztes) olimpiájára készülő Kemény Dénes előre megmondta, hogy ne várjanak sziporkázó játékot csapatától, mi több, nem lenne tragédia a vébé nem megnyerése sem, addig Petrovics Mátyás, a nők vezetője arról beszélt: elégedett lenne a négy közé jutással is.

Kemény-legények felkészülés közben: nézze meg az alábbi rövid videót a férfi válogatott a világbajnokság előtti egyik utolsó edzéséről:

Előre mosakodnának? Nem valószínű. Inkább csak előrevetítik a várható eredményeket. Az olyan pólós nagyhatalmaknál, mint Magyarország nem az olimpia utáni év szokott a legjobban sikerülni, és akkor még enyhén fogalmaztunk. Az olimpia utáni év világbajnoksága ugyanis a legtöbbször kísérletezéssel, egy új csapat összegyúrásával, sőt, néha még csak nem is azzal, hanem a majdani új csapat legjobb alapanyagainak megtalálásával telik. Női válogatottunk kapitánya, Petrovics Mátyás például a pekingi olimpiához képest hat új játékost épített be gárdájába, s Kemény sem volt rest átalakítani aranycsapatát: öt pekingi bajnokot is hiába keresünk a római vébé keretében (Benedek Tibor, Kásás Tamás, Molnár Tamás, Szécsi Zoltán, Varga Tamás). Szécsi sok apró sérüléséből fakadó hiányzása miatt azonban ott lesz a tornán Nagy Viktor, a hazai pólókapusok egyik legtehetségesebbnek tartott játékosa. De megmutathatja mit tud Gór-Nagy Miklós, Hárai Balázs, Szívós Márton és Varga II. Zsolt is.

Néhány szakember – a felkészülés folyamán mutatott játékból kiindulva – félti férfi válogatottunkat, s való igaz, a vébé előtti meccseken alig-alig mutatták meg a Kemény-legények, mire is képesek valójában. Idegenben kikaptunk Romániától, itthon pedig az Unicum Kupán verték el a magyar csapatot a nagy rivális szerbek. De nem is az eredmények, hanem a mutatott játék miatt kell aggódnunk, ha egyáltalán kell. Néhányan amondóak, hogy régen látták ennyire lassúnak, fásultnak és erőtlennek a magyar válogatottat, még mások azzal nyugtatják magukat, hogy a gyengébb felkészülési eredmények csak egy remekül kivitelezett formaélesítés következményei, s Birosék ismét jól fognak játszani – amikor igazán kell.

A jó játékkal pedig – a csoportbeosztásra pillantva – még ráérünk. Madarasék ugyanis hétfőn (július 20.) a nem túl acélos kanadaiakkal kezdenek, majd két nap múlva következnek a németek, a csoportmeccsek utolsó fordulójában, 24-én pedig a dél-afrikaiak. A fergeteges formát az ez utáni időszakra kellene időzíteni, a vélhetően csoportelsőként továbbjutó magyar csapat ugyanis a nyolcaddöntőben már Spanyolországgal és Olaszországgal is találkozhat.Ha onnan továbbmegy a Kemény-alakulat, az elődöntőben már a bivalyerős Montenegró-Horvátország duó valamelyike is szembejöhet (2007-ben a horvátoktól szenvedtük el egyetlen vereségünket a melbourne-i vébén, ráadásul a döntőben, hosszabbításban maradtunk alul déli szomszédunktól 9-8 arányban). Az előző vébén mindössze negyedik helyen végzett „ősi” riválisunkkal, a szerbekkel valószínűleg csak a döntőben futhatunk össze.

Nem lesz ilyen egyszerű lányaink dolga, Petrovics Mátyás csapata már első meccsén összecsap az évről évre egyre csak fejlődő kínaiakkal, és a mindig veszélyes, ráadásul most házigazda olaszok is a mi négyesünket boldogítják. A női mezőny nagyon sűrű, hangoztatják is néhányan, hogy lényegében tíz válogatott pályázik a legjobb négy helyre. De legalább a lányok jobb formában vannak, mint a fiúk, Drávuczéknak jobban sikerült a felkészülés is: a hollandiai tornán még a rendkívül erős amerikai csapatot is sikerült két vállra fektetniük, mégpedig elég mutatós játékkal.

Válogatottaink esélyeiről csak annyit: mindkét kapitány felkészítette a közvéleményt egy esetleges rosszabb szereplésre is. Kemény például még az Unicum Kupa után nyilatkozta: „Félúton vagyunk a top-csapatok és a középsáv között, tehát előfordulhat, hogy a középsávhoz tartozó megszorongat minket, de az is, hogy meg tudunk verni egy top-csapatot. Amikor top-csapat voltunk, akkor sem volt biztos, hogy megverjük a másik top-csapatot”.

Ezek szerint a vébén nem is biztos, hogy a mi csapataink "lesznek a császárok"?