Csúcsközelben! Magyar pilótának tapsol a vébé mezőnye!
Beugróként képesztette el gyorsaságával a túraautó világbajnokság fejeseit, jövőre azonban már minden futamon indulni akar a fiatal magyar versenyző. A HírExtra Michelisz Norberttel beszélgetett.
2009. július 21. kedd 18:22 - Gedei Szilárd
Tudták, hogy gyors, de azt még a gyári seatos fejesek sem gondolták, hogy Michelisz Norbert okozza a legnagyobb meglepetést a hétvégi túraautó világbajnoki futamon. A fiatal magyar srác privát kocsival vette fel a versenyt a WTCC (World Touring Car Championship) sztárjaival, kár, hogy a futamokon végül nem kísérte szerencse. A HírExtra az elmúlt évek legígéretesebb magyar versenyzőtehetségével, a Seat Leon Európa Kupa éllovasával, a túraautó világbajnokság egyik legtehetségesebb pilótájával, Michelisz Norberttel beszélgetett.
Minden Európa Kupa hétvégén jár egy bónusz a győztesnek: elindulhat a WTCC, azaz a túrautó világbajnokság aktuális futamán is egy privát Seattal. Michelisz Norbert a hétvégi Brands Hatch-i futamon ráadásul nem is csak elindult, hanem szenzációsan szerepelt, a privát versenyzők között megnyerte az időmérő edzést (egyébként pedig a kilencedik helyről rajtolhatott), amiért járt neki egy világbajnoki pont! Sajnos a két futam már nem sikerült annyira jól, mindkét rajt után kiesett egy-két kanyaron belül.Pedig...
Michelisz Norbert
Sportág: autóversenyzés (túraautó)
Született: 1984. augusztus 8. WTCC-karrier:
2008. október 23-25. Okayama
2009. július 13. Barcelona SUNRED teszt
2009. július 17-19. Brands Hatch
Ha meg tudom úszni az első kanyarban a baleseteket, akkor – mivel az edzéseken is látszott, hogy használt gumikon gyorsabb voltam, mint az újakon – valószínűleg jó versenytempót tudtam volna futni. Ráadásul a beállításokat is inkább versenykörülményekre hangoltuk be, nem az időmérőre. Ezért úgy gondolom, hogy a pontszerző hely, azaz az első nyolc valamelyike elérhető lett volna. Csakhogy jött az első futam rajtja, ahol önhibáján kívül belekeveredett az adok-kapokba…
Igen, sajnos már az első kanyarban éreztem, hogy ki van törve a jobb első kerekem, így igyekeztem minél előbb kikerülni a sűrűjéből. Amikor belecsapódtam a pontversenyben vezető francia sztárversenyzőnek, a szintén seatos Yvan Müllernek, már nem tudtam irányítani a kocsit.
Íme mindez képekben, Michelisz Norbertet 37-es számmal, egy sárga Seat volánjánál: Azt azonban jó volt látni, hogy a kiesésük után a pálya szélén ülve együtt nézték végig a versenyt. Megbeszélték a rajtnál történteket?
A Seat Leon Európa Kupa állása*
1. Michelisz Norbert (magyar) 46 pont
2. Diego Puyo (spanyol) 42 pont
3. Massimiliano Pedalà (olasz) 40 pont
4. Fredy Barth (svájci) 30 pont
5. Jean Marie Clairet (francia) 28 pont *Még két futam van hátra.
Igen. Elmesélte, hogy már az első kanyar bejáratánál akkora ütést kapott, hogy valószínűleg fel kellett volna adnia a futamot. Én csak a pont voltam az i-n. Beszélgettünk, de nem sokat, mert nagyon mérges volt az elszalasztott lehetőség miatt. Engem azonban egyáltalán nem bántott, azon tépelődött csak, hogy pillanatok alatt leamortizálta az autóját. Nem mindennapi, hogy egy fiatal magyar pilóta ezekkel a sztárversenyzőkkel diskurálhat, illetve ami fontosabb: versenyezhet.
Az számomra is óriási megtiszteltetést jelent, hogy részt vehetek a WTCC egyes futamain, ugyanis gyermekkorom óta autóversenyző szerettem volna lenni. Ráadásul amióta elkezdtem versenyezni, a túrakocsi világbajnokságot tartom a csúcsnak.
Ez mikor volt?
Mindössze három éve, a hazai Suzuki Swift Kupában kezdtem, ami akkor egy újonnan induló sorozatnak számított. Túl hosszú versenyzői múltra tehát nem tekintek vissza, de a célom így is csak a világbajnokság lehet.
Milyen feltételeknek kellene ahhoz teljesülniük, hogy egy privát csapattal állandó résztvevője lehessen akár mondjuk már jövőre a WTCC mezőnyének?
Ez elsősorban pénzkérdés. Úgy gondolom, hogy a mostani csapatomnak, a Zengő Motorsportnak is megfelelő ehhez a háttere, az anyagiakban azonban óriási ugrást követelne a lépés az Európa Kupából a világbajnokságba.
cikk megosztása
2013. február 27., 18:19 szerző: Gyuricza Ferenc forrás: Zalai Hírlap
hozzászólás
Lenti - A személyes érintettség is szóba került azon az emlékülésen, amelyet a kommunizmus áldozatai tiszteletére szervezett a Városi Könyvtár és a Honismereti Egyesület.
A szerdai programon előbb a civil szervezet titkára, Tantalics Béla helytörténész mondott rövid köszöntőt, melyben arra tett utalást, hogy az ötvenes években elegendő volt egy rosszkor vagy rossz helyen kimondott gondolat, és máris megtorlás várt a rendszer ellenségének kikiáltott személyekre - köztük saját családtagjaira is. Ezt követően Simon Márta elnökhelyettes a magyarországi egypártrendszerű diktatúra jellegzetességeiről szólt, majd az '56-os események után menekülni kényszerült, s hosszú ideig Nagy-Britanniában élő Molnár István a saját élményein keresztül számolt be arról, hogy milyen volt az élet az ötvenes években hazánkban.
Simon Márta, Tantalics Béla, Molnár István a rendezvényen. Fotó: Gyuricza Ferenc
Gyuricza Ferenc
Lenti, kommunizmus áldozatai
hozzászólás
M. Istvánt (a képen jobbról ül) a forradalom után 8 évvel, a kemény kádári kommunista határrendszer ellenére, tehát 1964-től rendszeresen meglátogathatta az itthon maradt lentikápolnai fivére, a sírköves "maszek" Feri.
(Nekem - igaz sokkal fiatalabb vagyok, de - 1988 előtt nem adtak nyugati útlevelet, csupán szocialista országokba és "Jugóba" azt a pirosat. Az én apám itthon maradt 1956 őszén-telén, pedig az olajos községünk egyik "vezéralak" és fegyveres forradalmára volt. Bár ő is 1963 táján arrébb költözött néhány megyével innen, de ez nem lényeg.)
Ez a fotón meglátott úr (M. István) az emlékezetembe ötlötte a fivérét, akit Hévízen ismertem meg 1999 januárjában. Ahol az érkezésem órájában egy szintén lenti illető, egy beutalt hölgy (V. Béláné) közölte, hogy "a Feri már alig várja, hogy én leszek a szobatársa!" (Csak néztem, hogy ez meg hogy' lehet? Ki az és honnan tudta, hogy jövök és, hogy egy szobába kerülök vele??)
Aztán a Feri elég sokat beszélgetett abban a kb. 10 napban velem... (Ő távozott előbb, mert lejárt a 2 hét neki ott, nekem utána csak.) Provokált bizonyos témában, nagyon úgy festett a dolog. Nekem úgy tűnt, bizonyos dolgokra felettébb kíváncsi volt.(?!)
Ám ő is kitárulkozott, már mint annyiban, hogy - emlékszem - ezt az 1964-től Angliába kijárását a testvéréhez eldicsekedte. (Egy "56-os disszidens"(!?) - akihez csak úgy kijárhatott - az amúgy "maszek" fivére?! Azokban a szigorú években!?)
...Aztán a találkozásunk után úgy négy hónappal velem nem várt és nagyon rossz esemény történt... (Az arra következő napon pedig egy velem szembe autózó "elhárítós"féle tiszt érdekes módon nagy integetéssel köszönt, széles mosollyal talán, a szélvédőjén át. Csak mert ők engem nem imádtak, úgy tudtam mindig is. Cinikus öröm volt-é az, máig sem kérdeztem meg S.G.-t erről.)
A Feri pedig azóta - nagyon ritkán találkozom véle a kisvárosban - "zárkózottabb" lett sokkal, irányomba...
Nem írtam semmi konklúziót a végére - mindenki gondoljon, amire vagy amit akar.
Én sem vagyok biztos semmiben, csak a nyers tényeket pötyögtem le, emlékezetből.
Ennyit a példaképekről és a képi példákról.
Elnézést - csak a "paranoiám".
Nem írtam be ezt frissen ide, jobb ha a cikk már "kifutott" az archív ZH oldalakra és csak rákereső találhat ide.
(A "tartótisztek" pedig lassan kikopnak az élők sorából? Ki tudja, ma mi van és hogyan működik a "gépezet" és a "cég"?) ;-P
M. Istvánt (a képen jobbról ül) a forradalom után 8 évvel, a kemény kádári kommunista határrendszer ellenére, tehát 1964-től rendszeresen meglátogathatta az itthon maradt lentikápolnai fivére, a sírköves "maszek" Feri.
(Nekem - igaz sokkal fiatalabb vagyok, de - 1988 előtt nem adtak nyugati útlevelet, csupán szocialista országokba és "Jugóba" azt a pirosat. Az én apám itthon maradt 1956 őszén-telén, pedig az olajos községünk egyik "vezéralak" és fegyveres forradalmára volt. Bár ő is 1963 táján arrébb költözött néhány megyével innen, de ez nem lényeg.)
Ez a fotón meglátott úr (M. István) az emlékezetembe ötlötte a fivérét, akit Hévízen ismertem meg 1999 januárjában. Ahol az érkezésem órájában egy szintén lenti illető, egy beutalt hölgy (V. Béláné) közölte, hogy "a Feri már alig várja, hogy én leszek a szobatársa!" (Csak néztem, hogy ez meg hogy' lehet? Ki az és honnan tudta, hogy jövök és, hogy egy szobába kerülök vele??)
Aztán a Feri elég sokat beszélgetett abban a kb. 10 napban velem... (Ő távozott előbb, mert lejárt a 2 hét neki ott, nekem utána csak.) Provokált bizonyos témában, nagyon úgy festett a dolog. Nekem úgy tűnt, bizonyos dolgokra felettébb kíváncsi volt.(?!)
Ám ő is kitárulkozott, már mint annyiban, hogy - emlékszem - ezt az 1964-től Angliába kijárását a testvéréhez eldicsekedte. (Egy "56-os disszidens"(!?) - akihez csak úgy kijárhatott - az amúgy "maszek" fivére?! Azokban a szigorú években!?)
...Aztán a találkozásunk után úgy négy hónappal velem nem várt és nagyon rossz esemény történt... (Az arra következő napon pedig egy velem szembe autózó "elhárítós"féle tiszt érdekes módon nagy integetéssel köszönt, széles mosollyal talán, a szélvédőjén át. Csak mert ők engem nem imádtak, úgy tudtam mindig is. Cinikus öröm volt-é az, máig sem kérdeztem meg S.G.-t erről.)
A Feri pedig azóta - nagyon ritkán találkozom véle a kisvárosban - "zárkózottabb" lett sokkal, irányomba...
Nem írtam semmi konklúziót a végére - mindenki gondoljon, amire vagy amit akar.
Én sem vagyok biztos semmiben, csak a nyers tényeket pötyögtem le, emlékezetből.
Ennyit a példaképekről és a képi példákról.
Elnézést - csak a "paranoiám".
Nem írtam be ezt frissen ide, jobb ha a cikk már "kifutott" az archív ZH oldalakra és csak rákereső találhat ide.
(A "tartótisztek" pedig lassan kikopnak az élők sorából? Ki tudja, ma mi van és hogyan működik a "gépezet" és a "cég"?) ;-P
Válasz · Tetszik · Bejegyzés követése · 2 másodperce
MERT A ZH.(Zalai Hírlap = zaol.hu legutóbb már) állandóan takarítgat szegény...) :-P
cikk megosztása
2013. február 27., 18:19 szerző: Gyuricza Ferenc forrás: Zalai Hírlap
hozzászólás
Lenti - A személyes érintettség is szóba került azon az emlékülésen, amelyet a kommunizmus áldozatai tiszteletére szervezett a Városi Könyvtár és a Honismereti Egyesület.
A szerdai programon előbb a civil szervezet titkára, Tantalics Béla helytörténész mondott rövid köszöntőt, melyben arra tett utalást, hogy az ötvenes években elegendő volt egy rosszkor vagy rossz helyen kimondott gondolat, és máris megtorlás várt a rendszer ellenségének kikiáltott személyekre - köztük saját családtagjaira is. Ezt követően Simon Márta elnökhelyettes a magyarországi egypártrendszerű diktatúra jellegzetességeiről szólt, majd az '56-os események után menekülni kényszerült, s hosszú ideig Nagy-Britanniában élő Molnár István a saját élményein keresztül számolt be arról, hogy milyen volt az élet az ötvenes években hazánkban.
Simon Márta, Tantalics Béla, Molnár István a rendezvényen. Fotó: Gyuricza Ferenc
Gyuricza Ferenc
Lenti, kommunizmus áldozatai
hozzászólás
M. Istvánt (a képen jobbról ül) a forradalom után 8 évvel, a kemény kádári kommunista határrendszer ellenére, tehát 1964-től rendszeresen meglátogathatta az itthon maradt lentikápolnai fivére, a sírköves "maszek" Feri.
(Nekem - igaz sokkal fiatalabb vagyok, de - 1988 előtt nem adtak nyugati útlevelet, csupán szocialista országokba és "Jugóba" azt a pirosat. Az én apám itthon maradt 1956 őszén-telén, pedig az olajos községünk egyik "vezéralak" és fegyveres forradalmára volt. Bár ő is 1963 táján arrébb költözött néhány megyével innen, de ez nem lényeg.)
Ez a fotón meglátott úr (M. István) az emlékezetembe ötlötte a fivérét, akit Hévízen ismertem meg 1999 januárjában. Ahol az érkezésem órájában egy szintén lenti illető, egy beutalt hölgy (V. Béláné) közölte, hogy "a Feri már alig várja, hogy én leszek a szobatársa!" (Csak néztem, hogy ez meg hogy' lehet? Ki az és honnan tudta, hogy jövök és, hogy egy szobába kerülök vele??)
Aztán a Feri elég sokat beszélgetett abban a kb. 10 napban velem... (Ő távozott előbb, mert lejárt a 2 hét neki ott, nekem utána csak.) Provokált bizonyos témában, nagyon úgy festett a dolog. Nekem úgy tűnt, bizonyos dolgokra felettébb kíváncsi volt.(?!)
Ám ő is kitárulkozott, már mint annyiban, hogy - emlékszem - ezt az 1964-től Angliába kijárását a testvéréhez eldicsekedte. (Egy "56-os disszidens"(!?) - akihez csak úgy kijárhatott - az amúgy "maszek" fivére?! Azokban a szigorú években!?)
...Aztán a találkozásunk után úgy négy hónappal velem nem várt és nagyon rossz esemény történt... (Az arra következő napon pedig egy velem szembe autózó "elhárítós"féle tiszt érdekes módon nagy integetéssel köszönt, széles mosollyal talán, a szélvédőjén át. Csak mert ők engem nem imádtak, úgy tudtam mindig is. Cinikus öröm volt-é az, máig sem kérdeztem meg S.G.-t erről.)
A Feri pedig azóta - nagyon ritkán találkozom véle a kisvárosban - "zárkózottabb" lett sokkal, irányomba...
Nem írtam semmi konklúziót a végére - mindenki gondoljon, amire vagy amit akar.
Én sem vagyok biztos semmiben, csak a nyers tényeket pötyögtem le, emlékezetből.
Ennyit a példaképekről és a képi példákról.
Elnézést - csak a "paranoiám".
Nem írtam be ezt frissen ide, jobb ha a cikk már "kifutott" az archív ZH oldalakra és csak rákereső találhat ide.
(A "tartótisztek" pedig lassan kikopnak az élők sorából? Ki tudja, ma mi van és hogyan működik a "gépezet" és a "cég"?) ;-P
M. Istvánt (a képen jobbról ül) a forradalom után 8 évvel, a kemény kádári kommunista határrendszer ellenére, tehát 1964-től rendszeresen meglátogathatta az itthon maradt lentikápolnai fivére, a sírköves "maszek" Feri.
(Nekem - igaz sokkal fiatalabb vagyok, de - 1988 előtt nem adtak nyugati útlevelet, csupán szocialista országokba és "Jugóba" azt a pirosat. Az én apám itthon maradt 1956 őszén-telén, pedig az olajos községünk egyik "vezéralak" és fegyveres forradalmára volt. Bár ő is 1963 táján arrébb költözött néhány megyével innen, de ez nem lényeg.)
Ez a fotón meglátott úr (M. István) az emlékezetembe ötlötte a fivérét, akit Hévízen ismertem meg 1999 januárjában. Ahol az érkezésem órájában egy szintén lenti illető, egy beutalt hölgy (V. Béláné) közölte, hogy "a Feri már alig várja, hogy én leszek a szobatársa!" (Csak néztem, hogy ez meg hogy' lehet? Ki az és honnan tudta, hogy jövök és, hogy egy szobába kerülök vele??)
Aztán a Feri elég sokat beszélgetett abban a kb. 10 napban velem... (Ő távozott előbb, mert lejárt a 2 hét neki ott, nekem utána csak.) Provokált bizonyos témában, nagyon úgy festett a dolog. Nekem úgy tűnt, bizonyos dolgokra felettébb kíváncsi volt.(?!)
Ám ő is kitárulkozott, már mint annyiban, hogy - emlékszem - ezt az 1964-től Angliába kijárását a testvéréhez eldicsekedte. (Egy "56-os disszidens"(!?) - akihez csak úgy kijárhatott - az amúgy "maszek" fivére?! Azokban a szigorú években!?)
...Aztán a találkozásunk után úgy négy hónappal velem nem várt és nagyon rossz esemény történt... (Az arra következő napon pedig egy velem szembe autózó "elhárítós"féle tiszt érdekes módon nagy integetéssel köszönt, széles mosollyal talán, a szélvédőjén át. Csak mert ők engem nem imádtak, úgy tudtam mindig is. Cinikus öröm volt-é az, máig sem kérdeztem meg S.G.-t erről.)
A Feri pedig azóta - nagyon ritkán találkozom véle a kisvárosban - "zárkózottabb" lett sokkal, irányomba...
Nem írtam semmi konklúziót a végére - mindenki gondoljon, amire vagy amit akar.
Én sem vagyok biztos semmiben, csak a nyers tényeket pötyögtem le, emlékezetből.
Ennyit a példaképekről és a képi példákról.
Elnézést - csak a "paranoiám".
Nem írtam be ezt frissen ide, jobb ha a cikk már "kifutott" az archív ZH oldalakra és csak rákereső találhat ide.
(A "tartótisztek" pedig lassan kikopnak az élők sorából? Ki tudja, ma mi van és hogyan működik a "gépezet" és a "cég"?) ;-P
Válasz · Tetszik · Bejegyzés követése · 2 másodperce
MERT A ZH.(Zalai Hírlap = zaol.hu legutóbb már) állandóan takarítgat szegény...) :-P
.jpg)
.jpg)
Főhajtás a kommunizmus áldozatai előtt Lentiben
cikk megosztása
2013. február 27., 18:19 szerző: Gyuricza Ferenc forrás: Zalai Hírlap
hozzászólás
Lenti - A személyes érintettség is szóba került azon az emlékülésen, amelyet a kommunizmus áldozatai tiszteletére szervezett a Városi Könyvtár és a Honismereti Egyesület.
A szerdai programon előbb a civil szervezet titkára, Tantalics Béla helytörténész mondott rövid köszöntőt, melyben arra tett utalást, hogy az ötvenes években elegendő volt egy rosszkor vagy rossz helyen kimondott gondolat, és máris megtorlás várt a rendszer ellenségének kikiáltott személyekre - köztük saját családtagjaira is. Ezt követően Simon Márta elnökhelyettes a magyarországi egypártrendszerű diktatúra jellegzetességeiről szólt, majd az '56-os események után menekülni kényszerült, s hosszú ideig Nagy-Britanniában élő Molnár István a saját élményein keresztül számolt be arról, hogy milyen volt az élet az ötvenes években hazánkban.
Simon Márta, Tantalics Béla, Molnár István a rendezvényen. Fotó: Gyuricza Ferenc
Gyuricza Ferenc
Lenti, kommunizmus áldozatai
hozzászólás
http://zaol.hu/hirek/fohajtas-a-kommunizmus-aldozatai-elott-lentiben-1532366
M. Istvánt (a képen jobbról ül) a forradalom után 8 évvel, a kemény kádári kommunista határrendszer ellenére, tehát 1964-től rendszeresen meglátogathatta az itthon maradt lentikápolnai fivére, a sírköves "maszek" Feri.
(Nekem - igaz sokkal fiatalabb vagyok, de - 1988 előtt nem adtak nyugati útlevelet, csupán szocialista országokba és "Jugóba" azt a pirosat. Az én apám itthon maradt 1956 őszén-telén, pedig az olajos községünk egyik "vezéralak" és fegyveres forradalmára volt. Bár ő is 1963 táján arrébb költözött néhány megyével innen, de ez nem lényeg.)
Ez a fotón meglátott úr (M. István) az emlékezetembe ötlötte a fivérét, akit Hévízen ismertem meg 1999 januárjában. Ahol az érkezésem órájában egy szintén lenti illető, egy beutalt hölgy (V. Béláné) közölte, hogy "a Feri már alig várja, hogy én leszek a szobatársa!" (Csak néztem, hogy ez meg hogy' lehet? Ki az és honnan tudta, hogy jövök és, hogy egy szobába kerülök vele??)
Aztán a Feri elég sokat beszélgetett abban a kb. 10 napban velem... (Ő távozott előbb, mert lejárt a 2 hét neki ott, nekem utána csak.) Provokált bizonyos témában, nagyon úgy festett a dolog. Nekem úgy tűnt, bizonyos dolgokra felettébb kíváncsi volt.(?!)
Ám ő is kitárulkozott, már mint annyiban, hogy - emlékszem - ezt az 1964-től Angliába kijárását a testvéréhez eldicsekedte. (Egy "56-os disszidens"(!?) - akihez csak úgy kijárhatott - az amúgy "maszek" fivére?! Azokban a szigorú években!?)
...Aztán a találkozásunk után úgy négy hónappal velem nem várt és nagyon rossz esemény történt... (Az arra következő napon pedig egy velem szembe autózó "elhárítós"féle tiszt érdekes módon nagy integetéssel köszönt, széles mosollyal talán, a szélvédőjén át. Csak mert ők engem nem imádtak, úgy tudtam mindig is. Cinikus öröm volt-é az, máig sem kérdeztem meg S.G.-t erről.)
A Feri pedig azóta - nagyon ritkán találkozom véle a kisvárosban - "zárkózottabb" lett sokkal, irányomba...
Nem írtam semmi konklúziót a végére - mindenki gondoljon, amire vagy amit akar.
Én sem vagyok biztos semmiben, csak a nyers tényeket pötyögtem le, emlékezetből.
Ennyit a példaképekről és a képi példákról.
Elnézést - csak a "paranoiám".
Nem írtam be ezt frissen ide, jobb ha a cikk már "kifutott" az archív ZH oldalakra és csak rákereső találhat ide.
(A "tartótisztek" pedig lassan kikopnak az élők sorából? Ki tudja, ma mi van és hogyan működik a "gépezet" és a "cég"?) ;-P
Zdenko Padli Podatkovlovec · Kiemelt hozzászóló · Itt dolgozik: Loading...... Please wait ‡‡‡‡‡‡‡‡‡‡‡‡‡‡‡]99.9%
M. Istvánt (a képen jobbról ül) a forradalom után 8 évvel, a kemény kádári kommunista határrendszer ellenére, tehát 1964-től rendszeresen meglátogathatta az itthon maradt lentikápolnai fivére, a sírköves "maszek" Feri.
(Nekem - igaz sokkal fiatalabb vagyok, de - 1988 előtt nem adtak nyugati útlevelet, csupán szocialista országokba és "Jugóba" azt a pirosat. Az én apám itthon maradt 1956 őszén-telén, pedig az olajos községünk egyik "vezéralak" és fegyveres forradalmára volt. Bár ő is 1963 táján arrébb költözött néhány megyével innen, de ez nem lényeg.)
Ez a fotón meglátott úr (M. István) az emlékezetembe ötlötte a fivérét, akit Hévízen ismertem meg 1999 januárjában. Ahol az érkezésem órájában egy szintén lenti illető, egy beutalt hölgy (V. Béláné) közölte, hogy "a Feri már alig várja, hogy én leszek a szobatársa!" (Csak néztem, hogy ez meg hogy' lehet? Ki az és honnan tudta, hogy jövök és, hogy egy szobába kerülök vele??)
Aztán a Feri elég sokat beszélgetett abban a kb. 10 napban velem... (Ő távozott előbb, mert lejárt a 2 hét neki ott, nekem utána csak.) Provokált bizonyos témában, nagyon úgy festett a dolog. Nekem úgy tűnt, bizonyos dolgokra felettébb kíváncsi volt.(?!)
Ám ő is kitárulkozott, már mint annyiban, hogy - emlékszem - ezt az 1964-től Angliába kijárását a testvéréhez eldicsekedte. (Egy "56-os disszidens"(!?) - akihez csak úgy kijárhatott - az amúgy "maszek" fivére?! Azokban a szigorú években!?)
...Aztán a találkozásunk után úgy négy hónappal velem nem várt és nagyon rossz esemény történt... (Az arra következő napon pedig egy velem szembe autózó "elhárítós"féle tiszt érdekes módon nagy integetéssel köszönt, széles mosollyal talán, a szélvédőjén át. Csak mert ők engem nem imádtak, úgy tudtam mindig is. Cinikus öröm volt-é az, máig sem kérdeztem meg S.G.-t erről.)
A Feri pedig azóta - nagyon ritkán találkozom véle a kisvárosban - "zárkózottabb" lett sokkal, irányomba...
Nem írtam semmi konklúziót a végére - mindenki gondoljon, amire vagy amit akar.
Én sem vagyok biztos semmiben, csak a nyers tényeket pötyögtem le, emlékezetből.
Ennyit a példaképekről és a képi példákról.
Elnézést - csak a "paranoiám".
Nem írtam be ezt frissen ide, jobb ha a cikk már "kifutott" az archív ZH oldalakra és csak rákereső találhat ide.
(A "tartótisztek" pedig lassan kikopnak az élők sorából? Ki tudja, ma mi van és hogyan működik a "gépezet" és a "cég"?) ;-P
Válasz · Tetszik · Bejegyzés követése · 2 másodperce
MERT A ZH.(Zalai Hírlap = zaol.hu legutóbb már) állandóan takarítgat szegény...) :-P
Főhajtás a kommunizmus áldozatai előtt Lentiben
cikk megosztása
2013. február 27., 18:19 szerző: Gyuricza Ferenc forrás: Zalai Hírlap
hozzászólás
Lenti - A személyes érintettség is szóba került azon az emlékülésen, amelyet a kommunizmus áldozatai tiszteletére szervezett a Városi Könyvtár és a Honismereti Egyesület.
A szerdai programon előbb a civil szervezet titkára, Tantalics Béla helytörténész mondott rövid köszöntőt, melyben arra tett utalást, hogy az ötvenes években elegendő volt egy rosszkor vagy rossz helyen kimondott gondolat, és máris megtorlás várt a rendszer ellenségének kikiáltott személyekre - köztük saját családtagjaira is. Ezt követően Simon Márta elnökhelyettes a magyarországi egypártrendszerű diktatúra jellegzetességeiről szólt, majd az '56-os események után menekülni kényszerült, s hosszú ideig Nagy-Britanniában élő Molnár István a saját élményein keresztül számolt be arról, hogy milyen volt az élet az ötvenes években hazánkban.
Simon Márta, Tantalics Béla, Molnár István a rendezvényen. Fotó: Gyuricza Ferenc
Gyuricza Ferenc
Lenti, kommunizmus áldozatai
hozzászólás
http://zaol.hu/hirek/fohajtas-a-kommunizmus-aldozatai-elott-lentiben-1532366
M. Istvánt (a képen jobbról ül) a forradalom után 8 évvel, a kemény kádári kommunista határrendszer ellenére, tehát 1964-től rendszeresen meglátogathatta az itthon maradt lentikápolnai fivére, a sírköves "maszek" Feri.
(Nekem - igaz sokkal fiatalabb vagyok, de - 1988 előtt nem adtak nyugati útlevelet, csupán szocialista országokba és "Jugóba" azt a pirosat. Az én apám itthon maradt 1956 őszén-telén, pedig az olajos községünk egyik "vezéralak" és fegyveres forradalmára volt. Bár ő is 1963 táján arrébb költözött néhány megyével innen, de ez nem lényeg.)
Ez a fotón meglátott úr (M. István) az emlékezetembe ötlötte a fivérét, akit Hévízen ismertem meg 1999 januárjában. Ahol az érkezésem órájában egy szintén lenti illető, egy beutalt hölgy (V. Béláné) közölte, hogy "a Feri már alig várja, hogy én leszek a szobatársa!" (Csak néztem, hogy ez meg hogy' lehet? Ki az és honnan tudta, hogy jövök és, hogy egy szobába kerülök vele??)
Aztán a Feri elég sokat beszélgetett abban a kb. 10 napban velem... (Ő távozott előbb, mert lejárt a 2 hét neki ott, nekem utána csak.) Provokált bizonyos témában, nagyon úgy festett a dolog. Nekem úgy tűnt, bizonyos dolgokra felettébb kíváncsi volt.(?!)
Ám ő is kitárulkozott, már mint annyiban, hogy - emlékszem - ezt az 1964-től Angliába kijárását a testvéréhez eldicsekedte. (Egy "56-os disszidens"(!?) - akihez csak úgy kijárhatott - az amúgy "maszek" fivére?! Azokban a szigorú években!?)
...Aztán a találkozásunk után úgy négy hónappal velem nem várt és nagyon rossz esemény történt... (Az arra következő napon pedig egy velem szembe autózó "elhárítós"féle tiszt érdekes módon nagy integetéssel köszönt, széles mosollyal talán, a szélvédőjén át. Csak mert ők engem nem imádtak, úgy tudtam mindig is. Cinikus öröm volt-é az, máig sem kérdeztem meg S.G.-t erről.)
A Feri pedig azóta - nagyon ritkán találkozom véle a kisvárosban - "zárkózottabb" lett sokkal, irányomba...
Nem írtam semmi konklúziót a végére - mindenki gondoljon, amire vagy amit akar.
Én sem vagyok biztos semmiben, csak a nyers tényeket pötyögtem le, emlékezetből.
Ennyit a példaképekről és a képi példákról.
Elnézést - csak a "paranoiám".
Nem írtam be ezt frissen ide, jobb ha a cikk már "kifutott" az archív ZH oldalakra és csak rákereső találhat ide.
(A "tartótisztek" pedig lassan kikopnak az élők sorából? Ki tudja, ma mi van és hogyan működik a "gépezet" és a "cég"?) ;-P
Zdenko Padli Podatkovlovec · Kiemelt hozzászóló · Itt dolgozik: Loading...... Please wait ‡‡‡‡‡‡‡‡‡‡‡‡‡‡‡]99.9%
M. Istvánt (a képen jobbról ül) a forradalom után 8 évvel, a kemény kádári kommunista határrendszer ellenére, tehát 1964-től rendszeresen meglátogathatta az itthon maradt lentikápolnai fivére, a sírköves "maszek" Feri.
(Nekem - igaz sokkal fiatalabb vagyok, de - 1988 előtt nem adtak nyugati útlevelet, csupán szocialista országokba és "Jugóba" azt a pirosat. Az én apám itthon maradt 1956 őszén-telén, pedig az olajos községünk egyik "vezéralak" és fegyveres forradalmára volt. Bár ő is 1963 táján arrébb költözött néhány megyével innen, de ez nem lényeg.)
Ez a fotón meglátott úr (M. István) az emlékezetembe ötlötte a fivérét, akit Hévízen ismertem meg 1999 januárjában. Ahol az érkezésem órájában egy szintén lenti illető, egy beutalt hölgy (V. Béláné) közölte, hogy "a Feri már alig várja, hogy én leszek a szobatársa!" (Csak néztem, hogy ez meg hogy' lehet? Ki az és honnan tudta, hogy jövök és, hogy egy szobába kerülök vele??)
Aztán a Feri elég sokat beszélgetett abban a kb. 10 napban velem... (Ő távozott előbb, mert lejárt a 2 hét neki ott, nekem utána csak.) Provokált bizonyos témában, nagyon úgy festett a dolog. Nekem úgy tűnt, bizonyos dolgokra felettébb kíváncsi volt.(?!)
Ám ő is kitárulkozott, már mint annyiban, hogy - emlékszem - ezt az 1964-től Angliába kijárását a testvéréhez eldicsekedte. (Egy "56-os disszidens"(!?) - akihez csak úgy kijárhatott - az amúgy "maszek" fivére?! Azokban a szigorú években!?)
...Aztán a találkozásunk után úgy négy hónappal velem nem várt és nagyon rossz esemény történt... (Az arra következő napon pedig egy velem szembe autózó "elhárítós"féle tiszt érdekes módon nagy integetéssel köszönt, széles mosollyal talán, a szélvédőjén át. Csak mert ők engem nem imádtak, úgy tudtam mindig is. Cinikus öröm volt-é az, máig sem kérdeztem meg S.G.-t erről.)
A Feri pedig azóta - nagyon ritkán találkozom véle a kisvárosban - "zárkózottabb" lett sokkal, irányomba...
Nem írtam semmi konklúziót a végére - mindenki gondoljon, amire vagy amit akar.
Én sem vagyok biztos semmiben, csak a nyers tényeket pötyögtem le, emlékezetből.
Ennyit a példaképekről és a képi példákról.
Elnézést - csak a "paranoiám".
Nem írtam be ezt frissen ide, jobb ha a cikk már "kifutott" az archív ZH oldalakra és csak rákereső találhat ide.
(A "tartótisztek" pedig lassan kikopnak az élők sorából? Ki tudja, ma mi van és hogyan működik a "gépezet" és a "cég"?) ;-P
Válasz · Tetszik · Bejegyzés követése · 2 másodperce
MERT A ZH.(Zalai Hírlap = zaol.hu legutóbb már) állandóan takarítgat szegény...) :-P