Egyre inkább úgy tűnik, hogy az Egyesült Államok karanténba akarja zárni Iránt. Hillary Clinton amerikai külügyminiszter a napokban ázsiai körúton vesz részt, amelynek minden állomásán hangsúlyozza: az USA megerősíti Irán szomszédait, így a perzsa ország hiába jut atomfegyverhez, mert azt nem tudja majd bevetni.

Makacs irániak – határozott amerikaiak

Az amerikai külpolitika irányt váltott a kezdeti nyitottsághoz képest. Barack Obama beiktatása után ugyanis az amerikai elnök sietett leszögezni: kész kezet nyújtani az irániaknak, kész tárgyalni velük és nyitott a megállapodásra. Az irániak azonban továbbra is bizalmatlanok maradtak, sőt, a közelmúltban tartott elnökválasztási kampányban mindkét esélyes jelölt lényegében Amerika-ellenes szólamokkal (is) kampányolt.

Irán tehát semmivel sem volt nyitottabb az elmúlt pár hónapban, mint az azt megelőző években. Pedig Barack Obama amerikai elnök rengeteg gesztust tett feléjük (magára haragítva többek között például Izraelt is). Amikor pedig bírálattal illette az elnökválasztást követő erőszakot, Mahmúd Ahmadinezsád iráni elnök felszólította: ne avatkozzon Irán belügyeibe, mert ha ezt teszi, akkor minden kapcsolatot megszakítanak az USÁ-val.

Ez a nyilatkozat és az a tény, hogy Irán egy percre sem állította le az atomprogramját, oda vezetett, hogy mára már az amerikaiak is újra harciasabbak lettek.

Clinton a múlt héten már a következőket mondta: „az iráni elnökválasztás után nem világos, hogy mik az ország szándékai… nem érvényes a végtelenségig az az ajánlatunk, hogy hajlandó vagyunk tárgyalni az ország (azaz Irán – a szerk.) atomprogramjáról”.

Kemény külügyminiszteri fenyegetés

Az Egyesült Államok mára tehát eljutott oda, hogy belátta: nem lehet Iránnal másképpen beszélni, csak az „erő és a fenyegetés” nyelvén. Ennek érdekében Hillary Clinton külügyminiszter a térségbe utazott, hogy jelenlétével (és konkrét megállapodásokkal) erősítse azokat az országokat, amelyeket az amerikaiak szerint Irán fenyeget.

Clinton először a térség másik erős államába, Indiába látogatott, ahol nyélbe ütött egy nagyon jelentős fegyverüzletet, amellyel gyakorlatilag „megvásárolta” India lojalitását. Az amerikai külügyminiszter a későbbiekben Thaiföldre utazott, ahol igen éles hangú nyilatkozatot tett.

„Az Egyesült Államok kész megerősíteni Iránnal szomszédos partnereinek védelmét a teheráni nukleáris fenyegetéssel szemben. Fenntartjuk a lehetőségét annak, hogy tárgyaljunk Iránnal, de többször egyértelművé tettük, hogy cselekedni fogunk, mert a nukleáris óra ketyeg. Irán szomszédai aggódnak a legjobban, de mi készek vagyunk megerősíteni védelmüket” – jelentette ki Clinton.

A határozott szavakat pedig fenyegetés követte.

„Szeretnénk, ha Irán mérlegelné azt, ami szerintem egy tisztességes értékelés. Amennyiben az Egyesült Államok kiterjeszti védőernyőjét a térség fölé, és ha még többet tesz a perzsa-öbölbeliek katonai képességeinek növelésére, akkor nem valószínű, hogy Irán bármennyivel is erősebb lesz, vagy nagyobb biztonságot élvezhet, mert nem lesz képes megfélemlíteni őket, vagy uralkodni felettük, minthogy most nyilván azt gondolja, hogy képes lesz erre, ha már lesz nukleáris fegyvere” – jegyezte meg az amerikai diplomácia vezetője.

Clinton szavai már-már a Bush-kormányzat diplomáciájának hangvételét idézik. A megváltozott amerikai hozzáállás azonban valószínűsíthetően nem hoz eredményt, s nem fogja tudni elszigetelni Iránt a többi országtól (1979 óta lényegében erre törekszenek az amerikaiak, de sikertelenül). Arra azonban kiváló ez a külpolitika, hogy megerősítse az Egyesült Államok térségbeli pozícióit.

Amerikának pedig elemi érdeke, hogy vele szövetséges országok biztos hátteret biztosítsanak a további afganisztáni és arab-öbölbeli katonai jelenlétéhez.

A kérdésnek persze van egy belpolitikai oldala is. Jelesül az, hogy Barack Obama óriási népszerűsége az utóbbi időben lassan, de biztosan csökkenésnek indult. Ebben több tényező is szerepet játszik, közte a határozott, világos Irán-politika is. Márpedig az amerikaiak nagy része (s nem csak a republikánusok) határozott, kemény fellépést vár Iránnal szemben, s nem díjazza a halogató, konfrontálódni nem akaró politikát.