Az Indiai-óceánban, az Antarktiszhez közel található szigetcsoporton lévő gleccser az elmúlt 40 év alatt 22 százalékot veszített tömegéből, felszínének csökkenése pedig 1991 óta megduplázódott – állapította meg egy kutatócsoport.

Az 1960-as évek elejéhez viszonyítva a Cook jégtakarójának vékonyodása az alacsonyan fekvő gleccsernyelveknél eléri a 300-400 métert – állapította meg a CNRS francia nemzeti tudományos kutató intézet a Journal of Geophysical Research című amerikai szakfolyóiratban közzétett tanulmányában.

Az elmúlt negyven év során a jégréteg vastagsága évente mintegy 1,5 métert csökken, ami a bolygó más gleccsereihez képest igen jelentősnek számít.

Általában – de még az olyan térségekben is, mint Alaszka vagy az Alpok – az elmúlt tíz évben csak egyméteres volt a jégvastagság csökkenése – fejtette ki Étienne Berthier, a LEGOS űrgeofizikai és oceanográfiai tanulmányok laboratóriumának munkatársa.
A felszínt tekintve a gleccser 1963 és 1991 között évente 1,9 négyzetkilométernyit zsugorodott, ezután pedig a csökkenés elérte az évi 3,8 négyzetkilométert – a LEGOS kutatói és kollégájuk, Raymond Le Bris, a zürichi egyetem professzora szerint.

A Cook és a Kerguélen-szigetek más gleccserei jégtakarójának a csökkenése részben megfelel a gleccser fiatal korát (1650-1850) követő felmelegedésnek. A csapadék csökkenése szintén szerepet játszott, de az utóbbi időben tapasztalt felgyorsult jégcsökkenés nem tudható be csak a gleccserek fiatal korát követő felmelegedésnek Berthier szerint.

A Kerguélen-szigeteki helyzet leírása megfelel a gleccserek olvadása általános tendenciájának.

A kilencvenes évekig voltak olyan térségek, például Norvégia vagy Új-Zéland, ahol a lehullott csapadékmennyiség növekedése kiegyenlítette a magas hőmérsékletet. Még ezekben a térségékben is fogy azonban a jégtakaró az 2000-es évek óta” – mutat rá a kutató.

A jégrétegek olvadása hozzájárul a tengerek vízszintemelkedéséhez, amely az évszázad végére elérheti az egy métert.