Arra céloztam fentebb, hogy uniós szinten sincs egy közös külpolitikai direktíva. Persze hogyan is lenne, ha a tagállamokban is kormányváltástól függetlenül változik, mint például nálunk is. Gyurcsány szemére hányták, hogy hol a Nabuccot, hol a Kék Áramlatot támogatja, míg a Fidesznél egy erős atlantista irányvonal érvényesül, ami viszont magában foglal egyfajta orosz-szkeptikus attitűdöt is.

Ezért mondtam, hogy egy következetes politika nem egyszerűen ütközik Oroszországgal, hanem a magyar nemzeti érdekeket nézi. A Fidesz atlantista, a szélsőjobboldal pedig élesen atlantizmus-, Amerika- és részben EU-ellenes. Nem azt akarom mondani, hogy a Jobbikban mindenki orosz-ügynök, de látni kell, hogy két alternatíva van. Az egyik, hogy Magyarország a Nyugat része lesz, a másik, hogy a Kelethez, Oroszországhoz, annak gazdaságához kapcsolódik. A kettő között nem létezik köztes állapot, s nem is lenne kívánatos.

Miért ne létezhetne? Magyarország nem tartozhat úgy a nyugati világhoz, hogy közben nyitott az orosz aggályokra?

A Nyugat nyitott Oroszországgal kapcsolatban. Meg kell nézni Obama amerikai elnök moszkvai útját, ahol több gesztust tett. Sőt, még Bush politikáját sem mondanám orosz-ellenesnek.



A rakétatelepítést Moszkva mindennek értékelte, csak nem orosz-barátnak.

Ezt pedig Obama sem adta fel. Én mindig úgy véltem, hogy ez a rakétatelepítés valóban nem irányul Oroszország ellen. Moszkva hatalmas rakétapotenciáljával szemben ez a cseh-lengyel pajzs hatástalan lenne. Irán és Észak-Korea ellen jelenthet csak védelmet. Az USA – kormányoktól függetlenül – próbálta meggyőzni Moszkvát, hogy erre miért van szükség. Az, amit a Fidesz képvisel, s néha a mai kormány is, az egyezik azzal, amit az Obama-adminisztráció is képvisel, s amit a nyugati államok nagy része is képvisel. Baráti, de nem megalkuvó politika kell Oroszországgal szemben, azt már látjuk, hogy engedményekkel az agresszív hajlamot nem lehet enyhülésre bírni.

Amennyiben megvan egy egységes Oroszország-politika, mi a következő lépés? Mennyire árt a jelenlegi Nyugat-Moszkva viszonynak az, hogy a Nyugat sokszor bele akar szólni Oroszország belügyeibe, mint például Mihail Hodorkovszkij letartóztatásának esetében.

A hidegháború utolsó évtizedeiben vitakérdés volt, hogy bele lehet-e szólni egy másik ország belügyeibe. Éppen a Helsinki Záróokmánnyal vált gyakorlattá, hogy az emberi jogok kérdése nem belügy. Az Oroszországgal szembeni fellépés önmagában nem baj, csak tudni kell, hogy az ítélet valóban jogtiszta-e, vagy nem. Az oroszországi belső viszonyok, a jogbiztonság hiánya, az ezekről való beszéd nem Oroszországgal ellentétes érdek, hanem éppen az ő javukat szolgálja.

Ami nem kap kellő hangsúlyt, hogy Moszkva iránt nagyfokú jóindulat tapasztalható, egy euroatlanti ország sem kíván neki rosszat. Üdvözölték Gorbacsovot, üdvözölték Jelcint. Rosszakarói biztosan vannak, de a nyugati kormánypolitika őszinte jóindulattal viszonyul az oroszokhoz. Magyarországnak aktív, cselekvő politikára van szükségünk. Ez teljes mértékben egybevág a nyugati államok politikáival.