Miközben az ország közvéleménye a krízisalap körüli szakmai (és persze politikai) csatározásokat figyeli, a különböző segélyszervezetek a háttérben húzódva igyekeznek tenni azt, amihez a legjobban értenek . Vagyis menteni ami menthető - a válság idején is. A rászorulók megsegítéséhez azonban adományok kellenek, méghozzá nem csekély mennyiségben.

S éppen itt kezdődnek a problémák. A gazdasági válság szinte teljesen elvette a cégek adakozó kedvét, ami pedig maradt, annak jó része az új adószabályok miatt illant el. (Mint megírtuk, a hatályos adótörvény értelmében a tárgyi felajánlásokat huszonöt százalékos áfa terheli Magyarországon.) A HírExtra kíváncsi volt, mennyi pénzt szipkáz el a válság a meghatározó magyar segélyszervezetektől, milyen kísérleteket tesznek a túlélésre, és ha már itt tartunk: hogyan vélekednek a kormány krízisalapjáról?

Nyolcvan százalékos a visszaesés

Selymes Erik, a Magyar Vöröskereszt országos főigazgatója lapunknak nyilatkozva elmondta, hogy a legpatinásabb hazai segélyszervezet elsősorban a tárgyi adományokkal áll hadilábon, a már említett áfa-törvény miatt. Az ilyen jellegű felajánlások az utóbbi időben - mind volumenüket, mind pedig értéküket tekintve - az ötödére estek vissza a Vöröskeresztnél – mondta. Számszerűsítve ez azt jelenti, hogy míg régebben éves szinten nagyjából egy milliárd forintot tett ki a tartós élelmiszerek és egyéb tárgyi felajánlások összértéke, idén ez talán a kétszáz milliót sem teszi ki.

A pénzfelajánlások a lakosság részéről egyáltalán nem csökkentek, az emberek átérzik, hogy ők maguk is bármikor kerülhetnek olyan helyzetbe, amikor csak a karitatív szervezetekben bízhatnak. Így legyen szó viharkárról vagy árvízről, a válság idején is tudunk gyorssegélyt nyújtani – magyarázza. A céges pénzadományok azonban a válság miatt drasztikusan, mintegy nyolcvan százalékkal csökkentek.

Folyamatosan csökkenő állami dotáció

Mi a helyzet az állammal? – A Magyar Vöröskereszt éves költségvetése 4,7 milliárd forint - mondta Selymes Erik. Ebből a magyar állam 223,5 millió forinttal veszi ki a részét, az összes többit normatív támogatásból, felajánlásokból, illetve pályázatok útján kel előteremtenie a szervezetnek. A kétezres évek eleje óta reálértékben egyébként egynegyedére esett vissza az állami dotáció. Nehéz helyzete ellenére a Magyar Vöröskeresztnek kimondottan a válság miatt még nem maradt el programja.

Megkérdeztük Selymes Eriktől, mi a Vöröskereszt krízisalappal kapcsolatos hivatalos álláspontja. Mint a főigazgató elmondta, a krízisalap üdvözlendő abból a szempontból, hogy végre az állam is észrevette, hogy valamiféle szociális szolgáltatást be kell indítania, mert rengeteg család kerül bajba az elmúlt hónapokban. Ebből a megközelítésből a Vöröskereszt támogatja az alapot, ugyanakkor Selymes szerint nem a kormánynak kellene magára vállalnia segélyezés ezen formáját, az erre szakosodott szervezeteknek ugyanis sokkal finomabb „műszereik” vannak a szociális adományok gyors és hatékony elosztásához.

A főigazgató ugyanakkor pozitívumként értékelte, hogy Bajnaiék meghallgatták javaslatukat, mi szerint egy több mint hatmilliárd forintnyi segély nem maradhat társadalmi kontroll nélkül, és létrehoztak egy civil tanácsadó bizottságot, amelyben a kormány, illetve a szociális tárca is rész vesz.

Egymillióan haraphatnak, a legnagyobbat mégis az állam szakítja

A Magyar Baptista Szeretetszolgálat részéről Szenczi Sándor, a szervezet vezetője állt a HírExtra rendelkezésére. Elmondta, hogy bár eléggé megérzik a válságot a támogatások csökkenésében, ennek ellenére éppen manapság bonyolítják le a valaha volt legnagyobb segélyprogramjaikat. – Úgy tűnik, hogy nem csak mi érezzük a válságot, hanem az Európai Unió is, és minden idők legnagyobb magyarországi segélyprogramjában a Szeretetszolgálat vezető szerepet játszhat. Ez a projekt arról szól, hogy éves szinten mintegy 4000 tonnányi élelmiszert osztunk ki, közel ezer településen, nagyjából egymillió embernek - mondta.

A támogatások megoszlásáról szólva Szenczi a HírExtrának úgy nyilatkozott, hogy a pénzfelajánlások csökkentek ugyan, de a természetbeni adományok mértéke folyamatosan növekszik. Hangsúlyozza ugyanakkor, hogy a mindezt nem vállalkozásoknak köszönhetik, hanem az uniónak. A vonatkozó adójogszabályok értelmében a magyar cégek ugyanis adót kell fizetniük a tárgyi felajánlásaik után.

- Volt olyan cég, amelyik azt mondta nekünk, hogy itt van egy kamionnyi élelmiszersegély, ezt szívesen odaadná nekünk, de nem hivatalosan, hanem nyitva lesz a raktár kapuja, menjünk be, vigyük el, a portás nem fog odanézni - súgta meg Szenczi. Érdekes - tette hozzá -, hogy ha ugyanez a vállalkozó ugyanezt a szállítmányt a szemétdombon teszi le, akkor nem kell fizetnie az államnak, ám ha hivatalosan nyújtja át nekünk, akkor igen.

Százmilliók az államnak

Felháborító, hogy az itthoni törvényalkotók folyamatosan EU-s jogszabályokra hivatkoznak, a tárgyadományok áfa kötelezettsége kapcsán, holott egy sor uniós tagállamban 100 százalékig leírható a cégadóból a karitatív felajánlás. Ilyen szabályozás van például Németországban, Angliában is – nyilatkozta. S még egy megdöbbentő adalék: Szenczi Sándor elmondta, hogy a Baptista Szeretetszolgálat non profit alapítványként tavaly több, mint 100 millió forint adót fizetett az államnak.

A Szeretetszolgálat vezetője szerint nehezet kérdezünk azzal, hogy lehet-e számszerűsíteni, mennyivel érkezik kevesebb felajánlás a válság óta. Ugyanis, amikor valamilyen rendkívüli krízishelyzet (pl. cunami) áll elő, az emberektől érkező felajánlások mindig az egekbe szöknek. Szerencsére az elmúlt években elkerültek bennünket a nagyobb katasztrófák – jelenti ki. Így azonban torz képet adna a mostani támogatás összehasonlítása az előző évekéivel.

Könyöradomány helyett gyorskölcsönt!

Szenczi Sándor lapunknak elmondta, hogy a Szeretetszolgálat az elsők között bírálta a krízisalap „prototípusát”, amely még civil kontroll nélkül került volna felhasználásra. Azóta beengedték őket a több mint hatmilliárd forintos alap elosztásáról határozó tanácsba, ezzel együtt továbbra sincsenek meggyőződve arról, hogy egy újabb nagy állami apparátuson keresztül kellene átcsepegtetni a pénzt. Ez ugyanis a hatékonyság csökkenésével járhat – mondta.

Bár a kezdeti elzárkózás után a kormány most már igen nyitott a civilek javaslataira, Szenczi szerint semmiképp sem egyszeri, soha vissza nem térítendő támogatást kellene adni az átmenetileg megszorultaknak, hanem visszafizetés ellenében szolgáltatott gyorskölcsönt, amolyan krízisbank jelleggel. Ezzel az állam jól járna, hiszen a visszafolyó pénzt később újra belefogathatná a szociális ellátórendszerbe, az emberek többségének pedig nem könyöradományra, hanem hitelre van szüksége, amit anyagi helyzete stabilizálódása után rendezhet - osztja meg a krízisalapra vonatkozó elképzeléseit a baptisták vezetője.