A 3,4 millió lakosú Berlinben mintegy 120 ezer török él. A fél évszázada letelepedett törökök nem nagyon olvadtak be a lakosság egészébe - mutat rá számos hivatalos dokumentum. Így aztán a túra résztvevőinek van mit kérdezniük, és Horst Schulz, a látogatásra bérelt busz vezetője Kreuzberg utcáin haladva biztatja is őket. "Tőlem megtudhatják, miért fátyolozzák el arcukat a török nők, de azt is, hogy miként lehet szép dinnyét kiválasztani a török piacon" - mondja az idegenvezető.

A régi Tempelhof repülőtérről induló buszból mintegy 30 utas tekintget kifelé. Egy év alatt több száz személy ismerkedett így Berlinben a török világgal. "Azért jöttem, hogy megismerjem saját kerületemet. Meg akarom ismerni ezt a másik kultúrát, akárcsak a túra többi résztvevője" - mondja Christel, egy elegáns szőke hetvenes asszony.
"Jé, elfátyolozott nők!" - kiált fel Izolda, egy nyugdíjas ápolónő, rámutatva három, a járdán beszélgető süldőlányra.

Az első megálló a Sehitlik mecset egy török temető közepén. Délelőtt 10 óra van, a látogatók előveszik fényképezőgépüket és leveszik a cipőjüket, mielőtt belépnének az üres imaterembe. Schulz, akit török kollégája, Ümit Turkschan segít ki, magyarázó szövegbe kezd, amely valahol félúton jár a Michelin útikalauz és Az iszlám tíz leckében elnevezésű vallási tanfolyam között.

Naponta ötször imádkoznak? "És mikor alszanak?" - kérdi egy turista. A másik a mecset falán látható arab kalligrammokat csodálja: "Betéve tanulják meg a Koránt anélkül, hogy értenék a nyelvet?", "És mennyit keres az imám?", "A müezzin maga megy fel a toronyba?". Csak úgy záporoznak a kérdések, Ümit pedig bemutatja az érdeklődőknek az imagesztusokat.

Horst Schulz szerint azonban az érdeklődés gyakran túllép a valláson. "Mindig ugyanoda lyukadnak ki: miért vannak öngyilkos merénylők? Miért nyomják el a muzulmánok a nőket?" Izolda szerint, aki a férjével, Bernddel jött el túrára, ez valóban így van: "Jártam Törökországban, és a nők mindig a férfiak mögött haladnak". A házaspár 20 percnyire lakik a török negyedtől, de még sohasem járt ott.

Horst Schulz ezeket a látogatásokat, amelyekért fejenként 20 eurót kér, "integrációs programnak" tekinti. A mecsetet nagyra értékelik a turisták, naponta több is érkezik - állítja Ismail Ylmas, aki ott dolgozik. "Természetes, hogy kérdéseket tesznek fel, ha egyszer még sohasem jártak mecsetben".
Török vendéglő, majd piac következik, az ötórás program hamar eltelik, de ennyi idő elég ahhoz, hogy "megtörjön a jég". "Láthatják, hogy nemcsak kebab és fátyol található Kreuzbergben" - mondja Horst Schulz.

"A túra sok résztvevője - meséli - már részt vett törökországi társasutazásokon, ahol … senkivel sem találkoztak. Sokan még azt sem tudták, hogy sok török orvos és ügyvéd él Németországban."

Thomas, egy 43 éves neuköllni tisztviselő, akinek negyedében sok török él, úgy érzi, a látogatáson nem sok újat tudott meg. Mások számára viszont valóságos felfedezés volt a túra. "Ez egy másik kultúra, amelyben sok minden érthetetlen marad számunkra. Például a becsületbűntettek, ilyesminek nem szabadna megesnie Németországban" - mondja Annemarie, egy nyugdíjas német nő. Hozzáfűzi ugyanakkor: "Az igazság az, hogy mi jobban érdeklődünk a törökök iránt, mint ők irántunk. Mindig mi tesszük meg az első lépést".