Egy romagyilkosság utóélete
Ma még mindenki Kislétára figyel, a tapasztalatok alapján azonban nem soká tart már a köz érdeklődése. Néhány nap, és a nem egész kétezres szabolcsi falucska ismét egy lesz a többi közül. Magára marad a problémáival együtt.
2009. augusztus 5. szerda 16:42 - Nagy András
Nagycsécs, Tiszalök, Tatárszentgyörgy, Kisléta…
A hétfő hajnali romagyilkosság után sokadjára bolydul fel az ország. Az áldozatok, a közeli hozzátartozók, a környékbeliek, a roma társadalom rettegve várja, hol, melyik településen súlyt le ismét a közszájon már csak halálbrigádként forgó bűnszövetkezet.
.jpg)
A rendőri szervek megerősített biztonsági intézkedésekről szónokolnak, az ügyben eljáró nyomozó hatóságok egészében véve hallgatnak, a politika számot ad és számot kér, mindenféle megoldási javaslatokkal áll elő, a média a nyilatkozatok helyszínére loholva igyekszik lépést tartani az eseményekkel, a közvélemény pedig találgat: kik állhatnak a történtek mögött? Mi motiválja az elkövetőket arra, hogy ártatlan embertársaikat mészárolják?
Ezután eltelik néhány nap, és az élet visszarendeződik a „rendes” kerékvágásba. A brutális kivégzés hírét újabb szenzációk veszik át, s abban a pillanatban, hogy a nyilvánosság leveszi tekintetét az eseményekről, a döntéshozók figyelme is más ügyek felé fordul.
Bizony, a gyilkosságokhoz hasonlóan a tragédiákat követő históriák is kísértetiesen hasonlítanak egymásra. Így volt ez Nagycsécs esetében éppúgy, mint Tatárszentgyörgy vagy Tiszalök borzalma után. Ma még az ország Kislétával van elfoglalva, ma még ezrek kattintanak a mindössze négyszázaléknyi roma kisebbséggel bíró kis szabolcsi falucska honlapjára, valamint a gyilkosságról szóló híresztelésekre. Ma még mindenki, akinek módjában áll, a segítségét, a támogatását, vagy épp az igazságot ígéri.
Holnap Kislétának is szembe kell néznie azzal: hosszabb távon jórészt csupán magára számíthat a kedélyek lecsillapításában. A tettesek utáni hajtóvadászatból a helyi rendőrség egyetlen esetben sem veheti ki a részét, legfeljebb a rendszeres és korrekt tájékoztatásban bízhat. Marad tehát az áldozatok segítése, valamint helyiek mindennapos biztonságérzetének javítása. Megfelelően képzett szakemberek és persze szükséges anyagiak híján azonban mindez lehetetlen vállalkozásnak tűnik.
Akkor még egyszerűbben:
Mivel nagyon elfáradtam az utóbbi napok vitáiban, és meggyőződésem, kedves 105105, hogy Ön egyáltalán nem tudja, vagy nem akarja megérteni az álláspontomat, azt nem kívánom, és nincs is már lelki erőm újra kifejteni. Ha tényleg meg szeretné érteni – és csakis akkor -, mit, hogyan gondolok erről a problematikáról, kérem olvassa el a hozzászólásaimat az alábbi helyeken:
http://www.hirextra.hu/2009/08/03/ujabb-romagyilkossag-ez-tortent-kisletan/;
http://www.hirextra.hu/2009/08/03/kisleta-az-orfk-a-romatamadasok-koze-sorolja/;
http://www.hirextra.hu/2009/08/05/komoly-dolgokra-keszulnek-a-magyar-ciganyszervezetek/;
http://www.hirextra.hu/2009/08/05/tervszeruen-irtjak-a-romakat/;
http://www.hirextra.hu/2009/08/06/miklyen-indokkal-gyilkoljak-a-romakat/;
Az egyszerűség és érthetőség kedvéért:
1. Nem vagyok sem cigánypárti, sem cigányellenes.
2. A törvényes rend, és ahol csak lehetséges, az igazság FELTÉTLEN híve vagyok, minden létező szempontból.
3. Szeretek tisztán, szabadon és felelősséggel gondolkodni, még ha ettől esetenként jól el is fáradok.
4. Az 1. pontból adódóan nem csak a cigányok, hanem mindenki miatt aggódom, beleértve az ön gyermekeit, hozzátartozóit is, és ezt hiába is akarná megtiltani nekem.
5. Elképzelhetetlennek tartom, hogy problémák, konfliktusok erőszakkal, fegyverekkel megoldhatók lennének.
6. Törvényes rendpárti lévén, megengedhetetlennek (és gyűlölet vezérelte, vak, öngyilkos ostobaságnak is) tartom az erőszak alkalmazását a konfliktusok megoldására minden civilizált társadalomban, főleg, ha a szóban forgó társadalom „jogállamként” emlegeti önmagát, és hajlandó legalább minimális tiszteletet tanúsítani önmaga iránt (pl. nem veszi semmibe a saját alaptörvényét – is).
Ahogy már említettem, nagyon elfáradtam ebben a vitában, amely sajnos ezideig nem tudott bennünket közelebb vinni egy mindannyiunk által elfogadható megoldáshoz. Mivel azt nem akarom megkockáztatni, hogy Ön is visszaküldjön a könyvek, tanulmányok valóságtól elrugaszkodott, semmitmondó, haszontalan birodalmába, nem terhelem bibliográfiai adatokkal, hisz valószínűleg úgysem áll szándékában megérteni ezt a tényleg hallatlanul bonyolult, évszázados gyökerű problémát.
A lelkem mélyén azért reménykedem abban, hogy a tisztánlátásban jelenleg Önt akadályozó indulatai csillapodni fognak, és higgadtan mérlegelve, a saját – vitathatatlanul nem csekély súlyú - sérelmei ellenére, másként tekint majd az egyre szorongatóbb közös dolgainkra, egyebek között kimerítő vitánk tárgyára is.
Mindenben a legjobbakat kívánom Önnek és mindannyiunknak, akik ebben az agyongyötört országban próbálkoznak az életben maradás művészetével!
Novák László – Szeged, 2009. augusztus 9.
Azért nekem Drvida augusztus 6-i (17:26) hozzászólása sem tűnik olyan egyértelműen védőbeszédnek. Az utalásod nyomán újra, figyelmesen elolvasva, azt érzem, hogy mélyen elítéli - és indulatosan minősíti is - a történteket, de van ott valami a "fullverdás díszromákról" is. Úgy érzem, kicsit félreértitek egymást. Talán azért is, mert egy hozzászóló helyesírásának - szerintem se helyénvaló - kritizálásával ellenszenvessé tette magát.
Amikről beszéltek, azok sajnos közismerten létező jelenségek. Arra is világosan utaltok, hogy a helyzetet mi tette még a korábbiaknál is súlyosabbá. Én már többször nevén neveztem ezt, az általunk elkövetett ökörséget, most újból megteszem: POZITÍV DISZKRIMINÁCIÓ. Ez bizony a mi sarunk, és nyögjük is a következményeit, többek között az általatok sorolt fejlemények formájában. Amikor Medgyesi Péter úr, az akkor küszöbön álló választások előtt ilyen ígéretekkel (szó szerint ezt ígérte!!!) kábította ezeket, a tényleg zömmel szerencsétlen sorsú romákat, nem emlékszem rá, hogy rajtam kívül sokan felhördültek volna, sőt, engem is elküldtek a …, és megmagyarázták, hogy miért helyes ez így. Sajnos jórészt meg is valósult. Azóta sokan látják, hogy ez a baromság csak növelte a bajokat több szempontból is, és, amint az itt folyó vita is mutatja, cseppet sem tette népszerűbbé az amúgy is súlyos előítéletekkel terhelt cigányságot. Én egyáltalán nem vagyok cigányellenes (pedig, mint korábban írtam róla, egy romacsávónak nagyban köszönhetem a tíz éve tartó balsorsomat, de ő csak egy ember, és nem azonos a cigánysággal). Rend- és igazságpárti vagyok, feltétel nélkül! Semmiféle diszkriminációt, semmilyen irányban nem tudok, és nem is akarok elfogadni! Az efféle baromságok csak a megcélzott embercsoport lezüllesztésére jók (arra kiválóak, mint láthatjuk), meg a diszkriminált másik oldal hergelésére. Most sem tudom kihagyni a tromfot: a Magyar Köztársaság Alkotmánya (1949. évi XX. törvény 54. § (1); 63. § (1); és különösen: 70/A. § (1) (2) (3). pontjai) szigorúan tiltja az emberek bármilyen csoportjának, bármilyen alapú, érdek- és joghátrány következményeivel fenyegető megkülönböztetését. Nem szorul magyarázatra, hogy ezt a jogsértést a társadalom többségével szemben sem szabad elkövetni. Különösen súlyos, ha az elkövető éppen az ország második legfőbb közjogi méltósága (ti. miniszterelnöke).
Persze, nem állítom, hogy a VALÓDI, a gyakorlatban is következetesen érvényesülő alkotmányos előírások egy csapásra megoldanák ezt a súlyos, és tényleg hihetetlenül összetett, évszádok óta csak torlódó problémát, de azt igen, hogy az említett ostobaság fényévekre lódított bennünket vissza, veszélybe sodorva azokat a kezdeti eredményeket is, amelyeket már sikerült kiizzadnunk. Ennek a fájdalmas következményeiről beszéltek, okkal-joggal sorolva a tényleg felkavaró eseteket, következményeket.
Mondtam: rend- és igazságpárti vagyok. Ekként pedig mélyen sérti az igazságérzetemet, és szörnyen fel is háborít, ami ezekkel az ártatlanokkal történt!!!!! Az egyéni tragédián túl, gondoljatok abba is bele, hogy használ, vagy árt mindannyiunknak, ha egyesek ilyen eszközöket alkalmaznak, akár a társadalom felrázására, akár a problémák „megoldására”? Nem gondoljátok, hogy ez a tendencia életveszélyes mindannyiunkra nézve? Másként kérdezem: ha sarokba szorítanak, és az életedre törnek, mit csinálsz? Nem védekezel elszántan, minden lehetséges eszközzel? S ha úgy adódik, megölöd-e a gyilkos szándékkal rád támadót?
Szóval azok, akik ezeket az aljas gyilkosságokat elkövették, nyilvánvalóan egyikünknek sem akarnak semmi jót: se „magyarnak” se cigánynak. Az idézőjel azt jelenti, hogy számomra a cigány is magyar ember, még ha nem is mindig tudunk így gondolni rájuk. Pedig nemigen van más választásunk, ha rendezni akarjuk végre a dolgainkat. Azaz, hogy volna; valakik már jeleskednek is ebben! De az ilyen „megoldásnak” még a gondolata sem méltó ép elméjű, civilizált, rendpárti emberhez! Remélem, ebben egyet tudunk érteni.
Egy tanárt a lánya szeme láttára agyonverni talán csekélység a Te felfogásod szerint. Az sokkal aljasabb tett ! ...majd adni pár évet érte, pár év után.
Persze ott a temetésre elfelejtett elmenni a CKÖ de még az "Állam" képviselője is. Igazából hír sem volt a médiában.
Kívánom, hogy te is éljél át hasonlókat, mint amit 105105 leírt. Én már könyvet tudnék írni a cigányok mocskosságaikból. Kicsit törjenek be hozzád is, na csak háromszor, zsebeljenek ki és félemlítsenek meg, ha próbálsz tenni ellenük.
...oszt akkor is elolvasom a "védőbeszéded" itt a fórumban.
Amúgy meg a szabad embernek tényleg nehéz ártani, legfeljebb fájdalmat okozni leht, de azt meg önként vállalja, épp ezért szabad, igaz? :)
Azért vigyázz magadra, ha nem muszáj, azt se hagyd, hogy fájdalmat okozzanak! Élj inkább mások örömének: segíts, nyugtass, símogass! Lesz, aki beleharap a símogató kezedbe, de olyan is, aki megfogja, és rád mosolyog. Azt hiszem, értük érdemes megpróbálni életben maradni, még 35 ezerből is! Észrevetted már? Nem minden szegény nagy, de az igazi óriások mindig, mind szegények...