A Szaturnusz a hatodik bolygó a Naptól számítva, s a második legnagyobb a Naprendszerben a Jupiter után. A Szaturnusz igen nagy arányban hidrogénből áll, az egyetlen bolygó a Naprendszerben, amelynek a víznél kisebb a sűrűsége: egy képzeletbeli kísérletben "úszna a vízen".

A Szaturnusz látványos, jégből és törmelékekből álló gyűrűrendszerrel rendelkezik, ennek szélessége 273 586 kilométer, viszont alig 10 méter vastagságú - olvasható a Space.com csillagászati hírportálon.

A gyűrűk a visszaverődő napsugaraknak köszönhetően ragyognak, ám 15 évenként éllel fordulnak a Nap felé, s így gyakorlatilag nem verik vissza a napfényt, vagyis eltűnnek.
"A keskeny gyűrűk által visszavert fény mennyisége oly csekély, hogy gyakorlatilag láthatatlanná válnak" - magyarázta Linda Spikes, az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA szakértője, aki a Cassini űrszonda Szaturnusz-projektjének a helyettes vezetője. A Cassini űrszondát 1997-ben bocsátották fel, s 2004-ben állt a Szaturnusz körüli pályára.

Feladata egyebek közt a Szaturnusz-gyűrűk háromdimenziós szerkezetének és viselkedésének vizsgálata; a holdak felderítése és felszíni összetételének meghatározása. Küldetését eredetileg négy évre tervezték, a Cassini azonban mindmáig jól működik, időközben átprogramozták, hogy képes legyen végrehajtani az új feladatokat.

A Szaturnusz egyenlítője 27 fokos szöget képez a Nap körüli pályájához viszonyítva. Amikor a bolygó a Nap körül kering, hol az egyik, hol a másik féltekéjét fordítja galaxisunk központi csillaga felé. Ezzel magyarázható az évszakok váltakozása a bolygón, ugyanúgy, ahogy ez a Földön történik.

Ám míg a Föld 365 nap alatt kerüli meg a Napot, a Szaturnusznak ez 29,7 évébe kerül. Ennek megfelelően 15 évenként, "évszakváltáskor" a gyűrűk élükkel fordulnak a Nap felé. A csillagászok az eseményt "napéjegyenlőségnek" nevezik, a mostani gyűrűátfordulás a tavasz beköszöntét jelzi a gázóriás északi féltekéjén.