A tanácskozásra, amelyet a Magyar Gyermekneurológiai, Idegsebészeti, Gyermek- és Ifjúságpszichiátriai Társaság szervezett, az Európai Gyermek- és Ifjúságpszichiátriai Társaság ((ESCAP) éves közgyűlése alkalmából került sor. Több mint ezer szakember vett részt rajta.

"Az a csoda, ha valaki száz százalékosan egészséges. Olyan komplikált az emberi test és az emberi agy, hogy ritkaságszámba megy, ha minden működik. Tehát az a természetes, ha valakinek valamilyen emocionális vagy fizikai betegsége van " - magyarázta a professzor az MTI-Pressnek.Mint mondta, nem csak a tanácskozásra érkezett, rendszeresen jár Magyarországra, mert egy magyar kutatócsoporttal dolgozik együtt, amelynek programját az amerikai egészségügyi minisztérium finanszírozza.

"Nagyon régen foglalkozom a gyermekdepresszióval. A lefolyását és következményeit vizsgáljuk a kollégáimmal, s azt is, hogy mit kell tennünk kutatási alapon, hogy jobban megértsük, és esetleg megelőzhessük. Előadásomban új perspektívát mutattam be a gyermekkorban kialakuló depresszióval kapcsolatban" - taglalta a magyar származású tudós, akinek kutatási eredményei felfedték, hogy már 7-8 éves korban fellelhető a fiatalkori depresszióra való hajlam.

"Az ma már nem kérdés, hogy a depresszióra való hajlam öröklődik - hangsúlyozta -, hiszen minden betegségnek, a szervi bajokon kívül a mentális betegségeknek is van öröklött alapjuk. Ugyanakkor ebből nem következik, hogy betegek is leszünk. Nemzetközi adatok alapján 3-4 százalékra teszik a 10-12 évesek körében jelentkező depresszió betegséget, de egyes szakértők szerint 12 éves kor után a 15 százalékot is elérheti. Én konzervatívabb nézetet vallok, szerintem a 7-17 éves korosztályban 5-10 százalékra tehető a depressziósok száma. Természetesen minél fiatalabb korosztályt nézünk, annál alacsonyabb az arány".

Kutatóként elsősorban nem a páciensek életminősége foglalkoztatja, hanem az, hogy megelőzze vagy gyógyítsa a betegséget, mert ez vezethet az életminőség javulásához. Hogy pontosan miként is határozható meg az "életminőség", azt a professzor egy példával érzékeltette. "Ha nagyon idős és magatehetetlen embereket kérdezünk arról, meg vannak-e elégedve jelenlegi életükkel, gyakran azt válaszolják, hogy nem, mert nem tudják magukat ellátni, nem képesek függetlenül élni. Ha a gyerek beteg, nyilván rossz az életminősége, hiszen nem tudja azt csinálni, amit szeret, nem érzi magát jól a családban, nem érzi magát elfogadva" - fejtette ki.

Magyarországon erősebb az előítélet

Munkájáról elmondta, hogy kutatásainak első szakasza lezárult, most kezd bele egy újabb fázisba. "Az első szakaszban azt vizsgáltuk, hogyan lehet karakterizálni a betegséget. Annak genetikai vetületeivel foglalkoztunk, valamint azzal, hogy van-e különbség a gyermekdepresszió kialakulása terén Magyarország és más államok között. A tapasztalat szerint nincs, ugyanakkor Magyarországon mindenféle lelki zavarral kapcsolatban erősebb az előítélet, a stigmatizálás" - hangsúlyozta.

Ellenpéldaként Amerikát említette, ahol évtizedek óta folyik a megelőző és felvilágosító program a dohányzással, az alkohollal és a mentális betegségekkel kapcsolatban, így a szülők nem ijednek meg, hanem magától értetődően viszik szakemberhez a lelki problémás gyerekeket.

A munka újabb szakaszában az emocionális regulációt kutatják. "Csecsemőkortól minden kultúrában megtanulják a gyerekek, hogyan szabályozzák érzéseiket. Egy pár hónapos gyerek sír, ha eltörik a cumija, egy ötévesnél ez már nem normális. Bár a gyerekek spontán reakciója születésüktől kezdve más és más, tehát a szabályozásnak van biológiai alapja is, a reguláció mindazonáltal elsajátítható. Minden kultúrában vannak elvárások, hogyan tanuljunk meg bánni az érzéseinkkel. Kultúránként, illetve társadalmi osztályok és iskolázottság szerint is vannak különbségek. Ha a gyermek nem tudja szabályozni az érzéseit, az hosszú távon negatív hangulatba csap át, ami már a depressziós szindróma jele lehet" - taglalta.

A depressziós fiatalok arányáról szólva Kovács Mária emlékeztetett rá, hogy húsz éve még el sem ismerte a gyermekpszichológia, hogy létezhet depresszió ilyen zsenge korban. Úgy vélte, hogy a korábbiakhoz képest "nincs annyival több depressziós beteg, csak - mint a mellrák esetében - jobb a felismerés".

A budapesti konferencia több előadása foglalkozott a mentális zavarban szenvedő gyerekek életminőségének meghatározásával.

A Szegedi Egyetem magyar kutatói 229 depresszióval diagnosztizált, átlagosan 11,5 éves magyar beteg életminőségét vizsgálva arra a megállapításra jutottak, hogy a fiatalkori depresszió mintegy 20 százalékkal csökkenti az életminőséget az egészséges kortársakéhoz viszonyítva.

Helmut Remschmitt, a németországi Marburgi Egyetem professzora a konferenciáról kiadott közlemény szerint egy tízezer tanulót bevonó kutatásról számolt be, amelynek során kiderült, hogy a pszichiátriai bajok miatt járó- vagy fekvőbeteg-ellátásra szorulók életminősége lényegesen rosszabb egészséges társaiknál.

Ez a különbség leginkább a más gyerekekhez fűződő kapcsolatukban, illetve a fizikai egészségi állapotukban tűnt ki. Az orvosi kezelés életminősére gyakorolt hatását egyértelműen pozitívnak és szignifikásnak értékelték a kutatók, ugyanakkor azt is leszögezték, hogy a betegek életminőségi mutatói másféléves kezelés után is jóval alacsonyabbak voltak a többiekéhez képest.