Aki szétdarabolná Svájcot
Muammar Kaddhafi nem az az országvezető, akit nagyon szívbajosnak ismerne a világ, azonban mostani kijelentése minden határon túl megy. Beadványa szerint az ENSZ-nek szét kellene darabolnia Svájcot.
2009. szeptember 5. szombat 19:19 - Pásztor Balázs
Egy ember, túl sok hatalommal
Amerika még szólt is
Amerika még figyelmeztette is Kaddhafit, hogy székfoglaló felszólalásában legyen visszafogott, ugyanis sokan nagyon érzékenyek bizonyos témákra. Például arra, hogy valaki hősként fogadja a Lockerbie-i merénylet egyik hivatalos kitervelőjét - mint ahogy tette azt Kaddhafi. A beadványt elnézve azonban nem valószínű, hogy Líbia első embere megfogadja majd a tanácsokat.
Muammar Kaddhafi negyven éve Líbia ura, az afrikai királyok királya,
az Afrikai Unió (AU) jelenlegi elnöke, és ENSZ szeptember 15-én újrainduló közgyűlésének az idei elnöke. (Pontosabban Líbia az elnök, de ez jelenleg egy és ugyanaz). Arról a férfiről van szó, aki a világ egyik
legkülönlegesebb és legextrémebb ország-vezetője és akinek apró túlzásait és szokásait már megszokta a világ - például beduin sátrában hajlandó csak megszállni, járjon a világ bármelyik pontján. Azonban most mintha túllépett volna egy bizonyos határt.
Az ENSZ-nek benyújtott beadványa szerint a világszervezetnek fel kellene darabolnia Svájcot, és területeit szétosztani a szomszédos országok közt. A már Olaszországban is hangoztatott érveléssel vigyázni kell, ugyanis Kaddhafi az egész fekete kontinenst tömörítő AU elnöke is, így megszólalásait és javaslatait lehet akár Afrika nevében is érteni. Pedig Afrikának semmi baja Svájccal - csak Kaddhafi rágott be rájuk.
Svájci incidens
Történt egyszer - tavaly júliusban -, hogy a líbiai demokratikus diktátor fia,
Hannibal Kaddhafi és felesége nem épp kultúremberekhez való módon viselkedett egy szálloda beosztottjaival, és a rendőrség segítségét kellett hívni. A párt diplomata útlevelük ellenére több napig fogva tartották, és csak félmillió svájci franknak megfelelő óvadék ellenében szabadulhattak - ezt az összeget az ország elhagyásakor visszakapták, mivel tagadták az eljárás jogosságát.
Kaddhafi persze nem az a típus, aki könnyedén tűri a családját ért „megaláztatásokat”, és országát megfogva indított durva diplomáciai tárgyalásokat Svájc ellen. Megtiltotta a fővárosban dolgozó két svájci diplomata kiutazását arra hivatkozva, hogy ők megszegték a vízumokra vonatkozó előírásokat. Egyes sajtóhírek szerint több százezer dollárnyi váltságdíjat kérnek a két diplomatáért - de ha ez igaz is, akkor is csak feltartó intézkedés. Kaddhafi sokkal nagyobban játszik.
Hisz meglebegtette azt az opciót is, hogy kivonja az országban található líbiai pénzeket, sőt, azt is, hogy nem szállít több olajat Svájcnak. Ezek teljes betartása Líbia számára is komoly kárt okozna, így fenyegetőzés valóra váltása nem valósult meg - csupán csökkentették az olajszállítást, és ötmilliárd dollárnyi tőkét vontak ki Svájcból.
Svájc nem az az ország, akinek külkapcsolatai bárkivel is rosszak lennének, így próbálta kedves szavakkal rendezni a dolgot. A külügyminisztérium különböző párbeszéd-kísérletekkel és levelekkel igyekezett némi közös pontot találni - mindenfajta siker nélkül. Közben a békés svájci nép is kezdett berágni Líbiára, amiért az kvázi túszként tart fogva két állampolgárukat, így a svájci diplomáciára egyre nagyobb nyomás nehezedett.
A kockázatos döntés
Svájc államfője,
Hans-Rudolf Merz - aki egyben pénzügyminiszter is - gondolt egyet és úgy döntött kézbe veszi az ügyet. Először is hivatalosan bocsánatot kért a Hanniballal történtekért, amire az a líbiai válasz érkezett, hogy ennek hatására „a két ország normalizálni fogja a kapcsolatát”. Ezen felbátorodva fogta magát, és a svájci külüggyel való mindenféle egyeztetés nélkül kirepült Líbiába. Igaz, ott Kaddhafi személyesen nem, csupán a kormányfő, Al-Baghdadi Ali Al-Mahmoudi fogadta, de így is pozitívak voltak az előjelek.
Aztán persze nem történt semmi. Igaz, Merz kapott egy ígéretet, hogy a két diplomata, mint üzletember visszatér majd még szeptember előtt, de ez nem történt meg. Az előzetes diplomáciai egyeztetés hiánya, és az út sikertelensége miatt pedig Merzet rengetegen bírálták hazájában, sokan még a lemondását is kilátásba helyezték.
Az igazi kérdés az, hogy a beadvány Merz érkezése előtt, vagy utána került az ENSZ asztalára? Mert ha előtte, akkor csupán elkésett diplomáciai hadviselésről van szó, és Líbia valószínűleg vissza fogja vonni a kezdeményezést. Ha viszont utána, akkor Kaddhafi ezzel egyértelműsíti, hogy Merz látogatása ellenére továbbra is fagyos a viszony, és Svájc ne is reménykedjen a kapcsolatok normalizálódásán. (Ebben az esetben Líbia megvárja, míg elutasítják a kezdeményezést). Mert azzal azért mindenki tisztában van, hogy Kaddhafi egy percig se gondolta komolyan a beadvány sikerességét: ez csupán egy újabb, jelentős sajtóvisszhangot kapó fricska, ami nemtetszése kifejezésére szolgál.