Nem tudom, ön a szakpolitikus…

Amikor bevezették ezt a finanszírozást, az Egészségügyi bizottság a javaslatomra meghívta az egészségügy minisztert az egyik ülésre. Azon elmondtam, hogy ebből milyen zűr lesz, s lám, pontosan beigazolódtak az aggályaim. Oda kellett volna figyelni a szakmai intelmeinkre, de nem tették meg és most belecsúsztak ebbe a helyzetbe.

Azt is említette a minap, hogy ez a mostani teljesítményelvű rendszer trükközésekre ad okot. Mondana erre egy konkrét példát?

Ez egy félreértés, nem ennek, hanem a jövő évi költségvetés kapcsán említettem a trükközéseket. Arról beszéltem, hogy már útjára indult a nagy népámítás, miszerint 2010-ben a 2009-es kiadási főösszeget fogják megőrizni. Sőt, Kökény úr azt mondta nemrégiben, hogy reálértéken fogják megtartani, ami magasabb összeget jelent már csak az átlagnál magasabb egészségügyi infláció miatt is.

Azt beszélik, hogy a 2010-es büdzsé egyik nyertese az egészségügy lesz.

De mégis, hogy lesz nyertese? Ugye az egészségügy két forrásból táplálkozik. Az egyik a tőkehányad nélküli működési forrás, amely a járulékbevételekből az Egészségügyi Pénztáron keresztül éri el a kórházakat. A fejlesztési-felújítási forrásokat pedig az önkormányzatok adják. Ha az önkormányzatoktól elvonnak 120 milliárdot, akkor a helyhatóságoknak egy fillérjük sem marad arra, hogy a kórházaknak pénzt adjanak, hogy kimeszeljék a falakat, lecseréljék az elromlott műszert, a céltámogatások teljesen megszűntek, s ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy valójában a 2010-es büdzsére terhelik rá az önkormányzatok fejlesztési kiadásait. Ezt nevezem én trükközésnek.

Igen, épp erre mondják kormányoldalon, hogy válság van, ezért – tetszik vagy sem – minden ágazatnak ki kell vennie a részét az áldozatvállalásból. Nem biztos, hogy jövőre kéne ütemezni a kórház kimeszelését.

Nem csak erről van szó. Méghozzá azért nem, mert mióta az ötvenes években államosították a kórházak vagyonát, az eszközvisszapótlást az önkormányzatoknak kell megoldani. Tehát nem működhet úgy a rendszer, hogy megvonják az önkormányzatoktól a fejlesztési-felújítási forrásokat, hiszen ha elromlik az ultrahang-berendezés, akkor azt az intézmény fenntartójának, vagyis az önkormányzatnak kell pótolnia. Ha megkurtítják ezeket a forrásokat, amelyek az éves kiadások úgy 8-10 százalékát fedezik, akkor nemhogy nem marad fenn, de lerohad a rendszer. Ha okosan gondolkodna a kormány, akkor egy ilyen általános válsághelyzetben a humánszektort, vagyis az egészségügyet, az oktatást, és a szociális területeket védőhálóként kezelné. Most – miután a mi kemény oppozícióink elhangzottak – legalább is a retorika szintjén kezd erre figyelni.



Ne haragudjon, de azt azért ön sem gondolhatja, hogy az ellátórendszer egyszer csak leállhat. Tény, hogy eddig minden kormány a zsebébe nyúlt, amikor már tarthatatlanná kezdett válni az egészségügy helyzete.

Gondolja? Van az asztalomon egy levél. Egy 40-es éveiben járó hölgy írta, aki az emlőjében egy csomót fedezett fel. Elment a kórházba, ahol előjegyezték mammográfiára – januárra. Tegyük fel, hogy januárban megcsinálják a vizsgálatot. Ha kiderül, hogy tényleg ott a csomó, akkor következhet a biopszia – újabb várakozás. Ezután jön a citológia – újabb várakozás. Végül esetleg meg kell igényelni neki a daganat elleni gyógyszert – megint csak várakozás. Ha mindezt összeadom, rájövök, hogy hiábavaló volt a szűrésnek köszönhető korai felismerés. Na ez van az elvonások mögött.