Lehetséges portfóliók

A biztosként számításba jövő személyek találgatása helyett talán érdemesebb az általunk felügyelendő, lehetséges uniós területeket és esélyeinket számba venni. Természetesen minden kisebb tagország a nagyobbak után fennmaradó, minél fontosabb uniós „tárcákat” célozza meg, amiért kemény lobbitevékenységet igyekszik folytatni. Az uniós ügyek szempontjából nem igazán kiemelkedő jelentőségű, jelenlegi magyar adó- és vámügyi biztosi terület ismételt megpályázásához különösebb érdeke nem fűződik Magyarországnak, az újrázás lehetősége igazán fel sem merült. A már sokkal fontosabb kérdésként számon tartott, fentebb említett mezőgazdaság egy megfontolandó cél lehet, bár egyelőre úgy tűnik, hogy ezt a románok szemelték ki maguknak, illetve e tekintetben Gráf József személyi kvalitásaiban döntő hátrány a nem megfelelő nyelvtudás. Ugyancsak szerencsés lenne hazánk számára a jelenleg lett biztos által vitt energiaügy is, amire öt évvel ezelőtt Kovács László sikertelenül pályázott. Geostratégiai adottságainkra épített érveléssel itt ismét lehetne keresnivalónk.

A hagyományosan fajsúlyosabbnak számító területek közül magyar részről eddig leginkább a regionális politika került előtérbe, ami már 2004-ben is elsőszámú célként fogalmazódott meg. Az említett jelöltek közül például Balázs Péter és Iván Gábor is rendelkezik komolyabb tapasztalatokkal ezen a szakterületen. Magyarország kelet-közép-európai térségben betöltött meghatározóbb pozíciójának visszanyerése szempontjából mindenképpen jövedelmező lenne a fejlesztésekkel kapcsolatos portfólió ellenőrzése, kiváltképp, hogy a hírek szerint a másfél év múlva esedékes magyar EU elnökség kulcstényezőként kívánja kezeli a regionalitást.

Végezetül érdemes kihangsúlyozni, hogy a szocialista kormányzat esélyeit növelheti, hogy az EU parlamentjében előállt néppárti túlsúly kompenzációjaként a Bizottság elnöke vélhetően igyekszik majd egy-két fontosabb területre baloldali kötődésű biztost választani. Így önmagában már az előny lehet, hogy szocialista magyar kormány fog delegálni, hiszen az európai kormányok közül kevés, kifejezetten baloldali orientációjú kabinet tud jelöltet állítani. Ha ez mégsem javítaná esélyeinket, akkor még mindig ott lehet az említett nembeli arányok javítására bazírozó női jelöltállítás remélt hozadéka is. A legfontosabb mindenesetre az, hogy a reális mérlegelés során kiválasztott, felügyelni kívánt konkrét portfólióra mihamarabb legyen kellő megalapozottsággal előkészített, a nyilvánosságban is hangsúlyosan propagált jelölés, aminek birtokában Magyarország joggal bízhat a mostaninál erősebb terület igazgatásában.